Elérkezve az ünnep előtti utolsó napokhoz, már meg kell, hogy mondjam nagyon résen kellett lenni mikor készítjük el a napi meglepetéseket, mert könnyen elcsúszhattunk volna. A hét második felére, már tavalyi tapasztalatból könnyű, fél óra alatt vagy teljesen egyedül megvalósítható dolgokat készítettem be, mert ilyenkor már tényleg minden perc ki van centizve, gondolom máshol is 🙂 .
Hétfőn sóval fedett mécseseket csináltunk, ami könnyűnek ígérkezett, de azért mégsem ment olyan simán. Befőttesüveget kentünk be ragasztóval, aztán nagy szemű sóba hempergette Toma.
Ez utóbbi része könnyű volt, de a ragasztóval megszenvedtem, először amit próbáltunk kevésnek bizonyult, még jó, hogy volt valamiért régről bordűr ragasztóm a játszószobában, végül azt használtuk és jól bevált. Most nézem, hogy a kész mécsest nem is fotóztam le, pedig egy tányérral maga alatt díszeleg az előszobában 🙂 .
Kedden 20-án szalvétatechnikás díszek készültek, de most nem szalvétával, hanem az egyszerűbben kezelhető rizspapírral. Natúr faformákat lefestettünk fehérre, erre kerültek a rizspapírból kivágott képek, és valóban sokkal egyszerűbb kezelni ezeket. Ugyanis Toma szalvéta ragasztóval és kis szivaccsal kente be a felületet, aztán rátette a képet és szépen ragasztós szivaccsal átment rajta.
Az a legjobb benne, hogy a rizspapír nem szakad el, ellenben a szalvétával és így gyerekeknek is sikerélmény, mert bátram dolgozhatnak vele, a siker szinte garantált 🙂 !
Szerdán egy kicsit azért csaltam, a munka el lett adva szórakozásnak 🙂 , ugyanis csücsült már jó ideje egy nagyobb adag mézeskalács tészta a hűtőben, ezt nyújtottuk és szaggattunk ki aznap, ami egyébként teljes boldogság Tománál, nagyon szereti csinálni, főleg, hogy közben a tésztából, na meg a kisült mézesből is jól be lehet lakmározni 🙂 . Erről nincs fotó, viszont akkor még pluszban és mert időnk is volt rá, kidíszítettük a tenyérlenyomatos fenyőfát, egyszerűen csak parafadugókat akril festékbe nyomkodva díszeket nyomdáztunk rá, de főleg Legkisebbünk 🙂 .
Másnap, 22-én készült el az, ami szerintem az egész advent alatt a legkedvesebb nekem. Ugyanis aznap reggel két hatalmas bordó karácsonyfa gömböt talált Toma a csomagban, amihez fehér ujjfesték volt csomagolva. Ez is már régi terv, tavaly óta szemezgettem vele, de egy éve valahogy nem vettem meg a nagy gömböket, így nem volt mire alkotni. Ugyanis a két díszre a két fiú tenyere került, természetesen fehér ujjfestékkel kentem be a tenyerüket, ők pedig alulról megmarkolták a gömböt és szépen ott maradt rajta a tenyérlenyomatuk 🙂 . Mindegyik hátuljára ráírtam ugyancsak fehér ujjfestékkel a nevüket és a 2016-ot, iránymutatónak 🙂 .
Természetesen együtt raktuk fel a karácsonyfára ezeket, a többi, közösen készített dísszel együtt, én pedig az elcsomagolásnál is megpróbálok majd nagyon vigyázni erre a kettőre különösen, mert azért ez olyan szép emlék és remélem, hogy sok karácsony lesz még, amikor gyönyörködhetünk bennük 🙂 .
Pénteken aztán már ennél is egyszerűbb dolog, színes cukormázas tollak kerültek a meglepibe, aminek nem titkolt célja, a két nappal korábban kisütött mézes díszítése volt. És itt ért el engem az a bizonyos karácsonyi pillanat, amikor reggeli után a konyhaasztalnál mindkét fiú egymással szemben, elmélyülten díszítgette a mézeskalácsokat 🙂 … Fotózni Mátét persze nem lehetett, úgyhogy megint Toma került reflektorfénybe 🙂 :
Nagyon jópofák lettek egyébként, a cukormázon kívül gyöngyök, csillagok, díszítő cukorkák kerültek rájuk, tényleg jó volt rájuk nézni, én sajnáltam megenni őket, de ezzel azért a többiek nem így voltak 🙂 .
24-én pedig mint tavaly, most sem bonyolítottam túl semmit, egy szép mesekönyv került a csomagba, Csodaszép esti mesék címmel, amihez még ugyan nem jutottunk hozzá, de biztos eljön ennek is az ideje. És akármilyen furcsa most még nekem is, eljön majd a következő adventi naptározás időpontja is, természetesen jövőre 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: