Szilveszteri, újévi

Mindig elhatározom, hogy szilveszterkor nem csinálok semmit (vagy alig valamit), aztán mindig máshogy lesz 🙂 … Sütöttem-főztem, lett rengeteg sajtos rúd, pénteken kisütött diós tearúd, és tiramisu, amit végül csak elsején ettünk meg. Ettünk majonézes kukoricát leveles tésztában sült virslivel, sütöttünk Apuci ízlésének megfelelően csülköt, és persze készült lencseleves is, ami megint oltári finom lett, szerencsére, mert különben nem tudom ki enné meg 🙂 .

Szilveszterkor (a sok konyhai munka mellett 🙂 ), tényleg lazultunk, filmet néztünk, hülyéskedtünk, volt kürtünk, amit főleg a Legkisebb használt előszeretettel, szerpentinnel körbe díszítettük a konyhát

és Tomát még az alvásra is rábírtuk késő délután. Ennek köszönhetően éjfélig simán bírta a kiképzést 🙂 , és mivel napok óta mondogatta, hogy mennyire szeretne tűzijátékot itthon is, a Családfő bevásárolt napközben, így háromnegyed tizenkettőkor a -8 fokban kint csoportosultunk a kertben és pontban éjfélkor kilövődtek a rakéták 🙂 . Régen Máténál is csináltunk tűzijátékot egyszer-kétszer, amire még emlékszik is (ez nagy szó nála 🙂 !), őt már annyira nem hozta lázba a dolog, mi meg kicsit meg is ijedtünk Tomával együtt (mármint ő és én 🙂 ), őt nyilván meglepte a nagy hangja, pedig készítgettem rá, én meg valahogy elszoktam ettől testközelből 🙂 . Mindenesetre én kicsit fellélegeztem, amikor vége lett és örültem, hogy a messziben nézhetjük mások durrogtatását 🙂 (állítólag szilveszterkor egyébként azért kell nagy zajt csapni, hogy elűzzük az óévről megmaradt gondokat, ebben most nagyon jók voltunk 🙂 ) . 

Az én ötletemnek hála kint maradtunk és sétáltunk egyet a Duna-parton, ami nem aratott osztatlan sikert, ugyanis Máté nem igazán értette miért is van erre szükség és ennek hangot is adott (ahogy a Családfő sem, de csendes beletörődéssel jött velünk 🙂 ), szerinte csak mi vagyunk ilyen akármilyenek 🙂 , hogy bóklászunk kint ilyenkor. Aztán amire az egyik emelkedőre érve egyszer csak a szomszéd barátaink értek utol minket, akkor azért átszellemültebben néztük a fényeket, ami meg kell, hogy állapítsam a környékünkön szerényebb lett, mint eddig (gondolom mindenhol nőnek a gyerekek), a távolban sokkal sokszínűbb volt minden… Hazaérve még pezsgőztünk is:) , aztán persze Toma kidőlt. 

Az év első napja nyugodt derültségben telt, én délelőtt főztem meg a lencselevest és a sertés pörit tarhonyával, ami nagyon bejött mindenkinek. Így ünnepi ebédünk lett megint – karácsony óta teljes átéléssel eszünk valahogy ráérősen, sokáig, gyertyával tarkítva – Toma bevágott mindent, ami nagy szó tőle, ha így lesz ez egész évben, akkor jó 🙂 … Ebéd és aztán kis rendrakás után elővettem az előző napról megmaradt tiramisut és pár éve bevezetett új hagyományunkat életben tartva, megtűzdeltük 2017-es gyertyával és tűzijátékkal, az biztos, hogy szépen köszöntöttük az új évet, bár kívánni csak gyorsan és fejben tudtunk, mert Legkisebbünk extra gyorsan elfújt mindent 🙂 …

Nem szoktam összegzőket készíteni és fogadalmakat tenni, bár néha megcsap a szele, de aztán ez marad mindig utoljára, így rendszerint el is marad 🙂 , most is így volt ez, de azért pár iránymutatót levések ide.  Az óév vegyes, de összességében jó volt, nagy szélsőségek nem történtek nálunk, aminek örülök is! Külön jó volt, hogy tavasztól őszig rengeteget jöttünk-mentünk, kirándultunk, barátokkal voltunk, és jutott külön idő a gyerekeknek. A fiúk minden évben sokat fejlődnek, változnak, Máté nagyon nagy lett, testileg is, és inkább kinéz kb. 15-16 évesnek, mint 13-nak. A gondolkodása is sokkal érettebb, komolyabb, lett (élet)célja, és kamaszodik gőzerővel 🙂 . Toma is sokat nőtt, de sokkal látványosabbak valahogy a belső változásai, annyira összetett, érzékeny és jólelkű, hogy néha én magam is elcsodálkozom rajta, ugyanakkor nagyon vicces, szórakoztató, kifogyhatatlan energiával 🙂 .

A tervekkel kapcsolatban pedig remélem, hogy idén elindítjuk a saját vállalkozásunkat, a házban és a ház körül is megértek dolgok a felújításra, bár egyszerre biztos nem megy majd minden, úgyhogy rangsorolni kell. Jó lenne, ha Apucival lenne közös, saját bejáratú időnk, programjaink, mert az most nulla szinten áll és ennek nem örülök, ezzel párhuzamosan az énidőmet is kicsit felfejleszthetném, mert az is csak ritkán létezik. Vannak még apróbb kis célok és érlelődik valami talán bennem is, ami a saját új irányomat illeti, de ez még annyira kósza gondolat, hogy egyelőre megtartom magamnak 🙂 . Ami viszont az alap, hogy együtt nekünk a legjobb, szeretjük egymást, az életünket és a házunkat, na meg a helyet, ahol élünk 🙂 !