Reggel valahogy kávéval a kezemben, nem tűnhettem a legjókedvűbbnek, ugyanis mellém érve Toma meg is jegyezte, hogy nem is örülsz, hogy felkeltünk 🙂 ? Mondtam, hogy de, nagyon is (közben eszemben járt az elromlott autó, a megint vacakoló fűtés és a tegnap valamiért az étkezőben bekrepáló ablakzár, amit toldozni-foltozni kellett este, mert egyszerűen nem lehetett bezárni), bár nem tűnhettem nagyon meggyőzőnek, mert “vigasztalásképpen” hozzátette ez a kis drága ötéves, hogy: – Örüljünk ott, ahol vagyunk a világban!
És milyen igaza van…