Hideg hétvége

Nem mondok újat a címmel nyilván, tudom, hogy mindenhol ez volt a helyzet, nálunk szombat éjjel -20 fok volt, szóval tényleg extra fagyos volt minden. Viszont az eszembe sem jutott korábban, hogy ez a jégverem időjárás beleszólhat jobban a napjainkba, mint ahogy egyébként elvárható lenne, mert több dolog is elromlott nálunk a fagyos időnek köszönhetően…

Kezdődött péntek reggel ugye az autómmal, amiben felforrt a víz a mínusz 8 fokban 🙂 , nagy nehezen hazajöttünk Tomával, de kétszer félre kellett állnom az út szélére a kocsival, hogy visszahűljön minden benne. A szerelőnk elérhetetlen volt, gondolom még el sem kezdte az újévet munkailag. szombaton a Családfő próbálta kezelésbe venni az autót, el akart menni vele a benzinkútig, mert észlelése szerint nem volt benne fagyálló, ami csak azért érdekes, mert ősszel fel lett töltve vele a kocsi… Aztán útközben egy szerviz felé sodorta az útja, ahol ott is hagyta a kocsit, a szerelő megerősítette ebben a hitében és, ha bármi kétségünk lett volna elmondta, hogy ebben az autóban szerinte nem is volt fagyálló… Kicsit elámultunk, az előző helyre elég régóta hordjuk a kocsit, nekem azért furcsa ez az egész, mert ha tényleg nem töltöttek bele vagy higítva rakták bele a cuccot, akkor is furának tartom, hogy ezzel szórakozzanak, már csak a lebukásveszély miatt is, bár az is lehet, hogy figyelmetlen volt valaki, nem tudom… Egyelőre a vízpumpám bánja a dolgot, ha “csak” ennyi (remélem), akkor délutánra kész lesz.

Délután a cirkónk kezdte újra a műsort, állandóan leállt, mindig újra kellett indtani, közben a pincében Apuci és Máté kiolvasztották a kicsit befagyott szivattyút, majd, délután elégették a leszedett kerítéselemeket. Na az volt az igazi látványosság, azon túl, hogy jól felmelegedtek kint a kertben a munkásaink, Legkisebbünk az ablakból csodálta a lángokat 🙂 . Egyébként a cirkónak semmi baja nincs szombat óta – ki érti ezt, én nem, hogy a dallal éljek 🙂 – és végre jön ma hozzá a szerelő (halleluja), mert most már kiakadtunk, hogy ez áldatlan állapot… A mai egyébként a szerelők napja, ugyanis este jön az asztalos is az étkező ablakhoz, aminek a zárja egyszerűen megadta magát, úgy, hogy ki sem nyitottuk 🙂 (ez ám a művészet). Egyszer csak szombaton arra lettem figyelmes, hogy az ablaknál a függöny kicsit jobban kiáll a többihez képest és odaérve kiderült, hogy bizony kiáll, mert lebegteti valami fagyos szellő 🙂 … A lényeg, hogy nem tudtuk bezárni már az ablakot, a Családfő toldozta-foltozta és beszögelte  megoldotta a problémát, szerencsére nem jön be semmi hideg, de borzasztóan néz ki 🙂 … Gondolom, hogy köze van valahogy  dolognak a sarkvidéki hideghez is… 

Ezzel így el is ment a szombatunk nagyjából, és még mielőtt valaki azt hinné, hogy szétesőben van a házunk, csak mondom, hogy 14 éve építettük és azóta lakunk itt (bár leírva azért kicsit soknak tűnik 🙂 ), szóval nem egy 100 éves épületről van szó 🙂 . Közben én főztem egy nagy bödön húslevest, amit két napig ettünk, szombaton vaníliás-diós guba, vasárnap pedig rántott husi volt mellé, meg persze mostam, takarítottam, mesét olvastam, a főzés szünetekben pedig Dubble kártyával játszottunk 🙂 .

Vasárnap azért a tanulmányokkal is foglalkoztunk, Máté már szombaton is, mert rengeteg van. Az azért már biztosnak látszik, hogy az ötös, nemrég még kitűnő gyermekünk most félévkor inkább négyes tanulóvá minősül át, ami azért eléggé meglepő, na ilyen, még nem volt nálunk 🙂 … Pedig tanul is, hozza az ötösöket, most pénteken is kémiából számításokból, matekból pedig egyenletekből írtak nem is röpit, hanem rendes dogát és úgy néz ki, hogy mindkettő ötös lesz, a mateknál szinte biztos, mert ellenőrizve mindegyik eredmény jó lett, a kémiánál meg azért valószínű, mert szerinte könnyű volt, a többiek szerint nem annyira 🙂 … De azért eddig minden tantárgyból van mindenféle változatos jegye és én úgy látom nem is a tanulás hiánya miatt, hanem mert annyira sok tantárgy van amiből készülni kell egyszerre minden héten, de sokszor minden nap, hogy ez nem mindig jön össze. Nekem olyan középiskolás feelingem van valahogy, nekünk akkor volt ennyi minden egyszerre, csak az a baj, hogy ők ehhez azért még kicsik szerintem… 

Egyébként meg most lenne persze a legfontosabb a jó bizonyítvány, de ezzel kapcsolatban olyan meglepő nyugalom van bennem valahogy, pedig éppen nem nyerésre állunk 🙂 . De nem vagyok hajlandó belemenni ebbe a felvételi mizériába, a sziklaszilárd hitem, hogy nem múlhat ezen 13-14 éves korban az élet most is megvan és nem vagyok hajlandó ennek kitenni a fiamat már most, úgyis elkerülhetetlen lesz ez jövőre, de akkor is normál keretek között akarom tartani ezt a hisztériát. Mondjuk a tutit azt sajnos nem tudom, mert persze jó lenne abba a gimibe bekerülni, ahová Máté szeretne, de szeretném azt is, ha jól érezné magát, edzésre is járna, kiélvezné az életet, nem “csak” tanulna, mert felülemelkedve ezeken messzebbre tekintve tudjuk, hogy ezek csak epizódok most az életben, és remélem elrendeződik majd minden…

Visszatérve a prózai hétköznapokhoz, ma itthon maradt Toma, mert azt még én sem tudom megoldani 🙂 , hogy a fűtés szerelőnél is itthon legyek délelőtt, aki nem tudni mikor jön, de Tomát is hozzam-vigyem, ami ugye így gyalogosan, tömegközlekedve jóval több idő. Ráadásul Legkisebbünk elkezdett tüsszögni tegnap elég rendesen, remélem nem megfázás lesz belőle, szóval megint csak azt tudom mondani, hogy mindig van valami… Ja és a karácsonyfánk még mindig feldíszítve álldogál a nappaliban 🙂 , egész jól bírja magát, alig hullik a levele, ami azért fontos szempont most már 🙂 …