Télen, tehetném hozzá 🙂 . Tegnap ugyanis kicsit kiélveztük a téli jókat itthon a Duna-parton, ha már a szerelőkre vártunk egész nap, de főleg délelőtt. Kezdtük azzal, hogy egy finom meleg, igazi forró kakaót főztünk reggelire holland porból, amit még szilveszterkor raktam el egy kis tálkában, még tiramisu készítéskor. Komolyan nagyon finom lett, elszoktunk a kakaó főzéstől, de többet kellene ilyet készíteni, mert valahogy olyan szertartása volt az egésznek, ami nagyon jól esett, hát még meginni 🙂 , főleg, hogy napsárga csészéket használtunk hozzá, ez most Toma kedvence 🙂 :
Aztán kimentünk ide a közelbe a kis öbölhöz és mivel -7 fok volt, nem terveztük, hogy fél óránál tovább maradunk kint, de aztán persze nem így lett…
Ugyanis annyi minden volt, ami szinte odaszögezett minket a partra.
Először is, még én sem nagyon hallottam, hogy milyen, ha morajlik a jég, de most aztán… Sokáig csak azt hallgattuk, ahogy recseg-ropog a jégpáncél, aztán olyan hangokat hallottunk mintha morgott volna a víz, még kicsit félelmetes is volt, úgy tűnt, mintha mindjárt történne valami, nagyon érdekes volt még nekem is!
Toma is lelkesen hallgatta, aztán azért csak észrevette, a lábánál heverő jégdarabokat, amiket persze, hogy el kellett dobálni. Úgyhogy végig azt nézegettük, ahogy a kisebb-nagyobb jégdarabok, apróra törnek a jégpáncélon, miután Toma jól elhajította őket 🙂 :
Aztán ki nem maradhatott a kergetőzés, ami komolyan mondom felért egy kisebb fajta futással és olyan, de olyan jól esett, hogy csak na 🙂 , kicsit formába lendültem újra 🙂 ! A mozgás még ebben a dermesztő hidegben is öröm, nem vitás!
Déltől aztán egymás után jöttek hozzánk a szerelők, a fűtés (remélem 🙂 ) kész van, az asztalos viszont még ma is meglátogat minket, tegnap inkább csak kárfelmérést végzett és ami a legjobb, a kocsim is készen lett! Lassan visszaáll a világ rendje nálunk 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: