A Tamariskán

Ez a hét a lógás lazulás hete Tomának, ugyan volt egy kis megfázás jellegű baja még a hét elején, de ennek már nyoma sincs, viszont ez nem gátolt meg minket abban, hogy egész héten itthon maradjon 🙂 . Ha már így alakult, akkor meg gondoltam egyet tegnap és nem a környéken barangoltunk, hanem autóba ültünk és a közeli Tamariska dombhoz mentünk. A hely természetvédelmi terület és kb. 10 percre van tőlünk kocsival már szerintem itt is írtam róla, időnként el szoktunk menni oda, mert jó kis hely, tanösvény is van ott. Most azért is mentünk, hogy baglyokat lessünk 🙂 , csak azért mert Toma nagyon szeretne látni legalább egyet 🙂 , és madarászok szerint – egyszer voltunk egy ilyen napon itt nálunk a Kiserdőnél – a Tamariskán télen több baglyot is meg lehet figyelni.

Hát, most sajnos egyet sem láttunk, pedig nagyon figyeltünk 🙂 , viszont rájöttünk, hogy télen még soha nem jártunk a dombon, most valahogy jobb is volt, egész más arcát mutatta. 

A fedett helyen történő nasi falatozás után, persze végig kellett járni a fa tuskókat is, mind a három sort természetesen 🙂 …

A területen régen a II. világháborúban légópince működött, most ősszel a helyén bunkermúzeum nyílt meg. Még az őszi szünetben el akartunk menni megnézni, főleg Máté miatt, de aztán elmaradt. Viszont csak időszakosan van nyitva, külön egyeztetni kell időpontot, most sem lehetett bemenni. Azt azonban én sem tudtam, így teljes meglepetés volt, hogy előtte egy páncéltörő ágyú (vagy mi 🙂 ) van kiállítva. Persze Toma jól elszórakozott vele 🙂 :

Jó kis ösvények vannak mindenfelé:

Egy óránál nem voltunk többet, de kifejezetten jó volt ez így, mert azért melegünk, az nem volt:) . Viszont most is beigazolódott, hogy a kis spontán, egyszerű, ráadásul közeli kiruccanások általában a legjobbak 🙂 .