Valahogy ez a szombat-vasárnap nyugisan telt, de ez volt benne a jó. Végre Máté is fellélegzett, nem kellett több tantárgyból rengeteget készülnie, elég volt csak három féléből 🙂 , amik eloszlanak hétfőre és keddre. Szombaton nem is csináltunk nagy dolgokat, én megsütöttem az idei farsangi szezon első tetemes adag szalagos fánkját, amit odáig fajultunk, hogy szombaton egy kis palóclevessel második gyanánt eszegettünk, de még így is maradt bőven délutánra is 🙂 . Délután olvastunk Legkisebbünk kívánsága szerint 🙂 , filmet néztünk, mert Mátéval már nagyon jókat lehet nézni, játszottunk és végre én is olvastam délután (is), ráadásul egy olyan jó könyvet, amit már nagyon régóta szerettem volna.
A vasárnap ennél mozgalmasabb volt azért, bár itt sem vittünk túlzásba semmit, ez a január nálunk úgy tűnik – bár nem kifejezetten a mi irányításunk miatt, gondolok itt a sok elromlott dolgunkra, most éppen az autómra – egy kicsit téli álomban telik, legalábbis magunkhoz képest. Viszont délelőtt 10-re Legkisebbünk Nóri barátnőjének a szülinapjára voltunk hivatalosak, egy játszóházi bulira. Készült nagyon Toma, azt még nem is írtam, hogy szerinte Nóri szerelmes belé – ő nem nyilatkozott ebben a kérdéskörben 🙂 – ugyanis többször megcsókolta őt. Azért próbáltam pontosítani többször, hogy mit is takar ez a dolog, úgy gondoltam ez inkább csak arcpuszi lehet, de ő váltig állította, hogy barátnője többször szájon csókolta 🙂 … Hát, mit mondjak, csak pislogtam… Nóri egyébként nagyon szép kislány, a szüleivel is jóban vagyunk, szóval én nem vagyok semmi jónak az elrontója 🙂 …
A korai kezdésnek köszönhetően, olyan is ritkán fordul elő velünk, hogy fél 10-kor megfőzött vasárnapi ebéd után indultunk a szülinapra, ami egyébként nagyon jól sikerült. A csoportból jó 10 gyerek volt ott, a játszóház egyébként az ovi mellett van, kevésbé felkapott, de jól felszerelt, elképzelhető, hogy mi is ott tartjuk majd Toma szülinapját (hű, de messzinek tűnik még az augusztus), bár őkelme legjobban az Elevenparkot szereti, az azért sokaknak messze van és legfőképp ennyi bolhazsákot nehéz felügyelni szerintem az ottani tumultus mellett. Mert ugyan itt volt néhány apróbb közös játék, például célba dobás, kincskeresés, de a legtöbb idejük egymás kergetésével telt a labirintusos-csúszdás-mászós különítményben, amit önfeledten, teljesen leizzadva űztek 🙂 .
Persze, hogy itt jól kipanaszkodtam magam pár napja, hogy Tomának nem nagyon van korbeli barátja, most persze – örömömre – megcáfolódni látszott. Ugyanis az egyik ovis társával Bencével, nagyon egymásra találtak, elszakíthatatlanul egymást kergették. Sőt, egyszer Tomának sikerült úgy elbújnia előle, hogy percekig, több anyukával együtt kerestük, bár tudtam hogy onnan nem tud kimenni és baja sem lehet, mert ami veszélyesebb, ott éppen nyoma sem volt, már kezdtem ideges lenni, amire megtaláltuk az első részben az egyik kis házban 🙂 . (Valószínűleg ezért is jobb egy ilyen átlátható hely bulizni) Általánosságban elmondható, hogy csak a tortázás erejéig sikerült egy helyben tartani őket 🙂 .
Egy körül értünk haza, és ebéd után ilyen is ritkán fordul elő most már, Toma aludt egyet, szóval tényleg jól lefáradt azt hiszem 🙂 … A délután maradéka már csak a szokásos dolgokkal telt, reggel pedig péntek után, megint a szerelőhöz vándorolt a kocsim a Családfő jóvoltából, ma csinálják meg, amit akkor hibaként megállapítottak, szerencsére talán nem olyan vészes a dolog, legkésőbb keddre készen is lesz. Azért már nagyon várom, azt meg főleg, hogy végre egy olyan hétvégénk kezdődjön, ahol nincs ömlesztett tanulnivaló és nem hátráltatnak minket elromlott dolgok a programszervezésben 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: