Dolgaink

Már megint itt van a vasárnap, holnap pedig újra iskola és ovi. Egész héten nem mentek a fiúk, Mátéra még bőven ráfért a gyógyulás, a hét közepéig még antibigyót is szedett, Tomán pedig hihetetlen (és egyben örömteli), de a legenyhébben jött ki az influenza: alig tüsszögött, semmi láz vagy hőemelkedés, nagyon enyhén volt beteg, de mivel a csoportban is sokan betegek lettek, jobb volt talán, hogy itthon maradt. Rajtam is átfutott gyorsan az egész, örülök is neki, néha voltak rosszabb napjaim, de tulajdonképpen semmin nem változtatott rajtam a betegség és pont ezért áhítoztam 🙂 , annyi a kellemetlenség, hogy az orromat fújom sokszor. Tulajdonképpen a Családfőt sem kapta el nagyon, hamar lerázta magáról, szegény Máté volt az, aki most nagyon megszenvedte a dolgot. És, hogy amitől féltem, amikor nagyon lázas volt, az nem vaklárma, mutatja, hogy Apuci egyik ismerőse a FB-on éppen a kórházból jelentkezett, annyi idős a gyereke, mint Legnagyobbunk és be kellett menniük, mert nem tudták levinni a magas lázat, ami 40 körül mozgott állandóan, pont mint nálunk…

Na, de vége a betegségnek szerencsére és már itt a február, ami most annyira jól esik a napsütéseivel 🙂 ! Tiszta tavaszi hangulat van itt nálunk, végre a madarak is csiripelnek, bár meg kell, hogy mondjam én január végén még a leghidegebb napokban már hallottam pár kismadarat, meg is melengették a szívemet 🙂 ! A januárt most örülök, hogy magunk mögött hagytuk, sok jó nem volt benne, bár azért akadtak szép pillanatok, de úgy összességében ez nem a mi hónapunk volt… Pedig (ne kövezzen meg senki 🙂 ) én a karácsonyi csődület után, néha vágyom az első hónap nyugijára, mert akkor olyan ráérős tudok lenni, van idő tervezgetni bármivel (kerttel, házzal) kapcsolatban, ami nálunk később azért nem jellemző.

Most viszont semmi ilyesmire nem volt idő, az iskolai félévi hajtás még engem is megviselt, háromszor romlott el a cirkónk, az autóm kétszer és még az egyik ablakunk is bekrepált a hideg miatt. Még nem is írtam, hogy az utolsó napokban, pont egy hete, a tévében hallottuk éppen, hogy mennyi kazán romlott el az utóbbi időben a nagy hideg miatt és van ahol még mindig nincs fűtés, nekem meg kicsúszott a számon, hogy nekünk egy szavunk sem lehet… Ezt talán nem kellett volna, mert estére leállt a meleg vizünk, a fűtésünk szerencsére ment, pedig még mindig -10 körül repkedtek kint a fokok. Másnap jött a szerelő, 17 ezerért meg is csinálta 🙂 , hát nem tudom mit mondjak, most már lassan minden ki van cserélve rajta és még csak nem is kint van valahol a cirkó, hanem a pincében.

Alig jutottunk el valahová, ahová szerettünk volna ebben a hónapban, vagy a tanulnivaló, vagy valami javítanivaló vagy a betegségek miatt. Kicsit le is merültem valahogy a végére, fárasztó összehozni a különböző igényeket is a fiúknál, szegény Apuci meg rengeteget dolgozik, így minden szórakozási lehetőségre egyedül maradok, vagy velem jönnek és kitalálok valamit, vagy nem lesz semmi… Az oviról ne is beszéljünk, megvolt a szülői csütörtökön, és azon túl, hogy félig-meddig túl vagyok az ovis programok díjának begyűjtésén (még nem teljesen, nem fizette be mindenki), jó élményem is volt azért. Mindenki nagyon lelkes volt és azon túl, hogy megszavazták az ugyanannyi csoportpénzt, mint eddig, húsvétra és gyereknapra is mindenki egyöntetűen igényelte a gyerekeknek az ajándékcsomagot (tavaly mi vezettük ezt be a gyereknapnál), azon kívül valahogy teljesen kiment a fejemből az év végi közös buli, de eszembe juttatták, mert tavaly annyira jól érezték magukat, így az is meg lesz tartva, valószínűleg május 20-án, akkor éppen a Családfőnek horgászversenye lesz. Én próbáltam az egyszerűség érdekében batyus bulira korlátozni a dolgot, de a főzés összeköt alapon 🙂 , szorgalmazták a bográcsolást, úgyhogy lehet, hogy idén sem úszom meg a dolgot 🙂 , de ez még eldöntendő kérdés azért 🙂 .

Ami viszont nem annyira jó, egy nappal később kiderült, hogy a mi csoportunknak kell először és ebben az évben egyedüliként óvónő értékelést leadni (kezd ez az ovis SZMK-ás dolog nagyon túlburjánzani az elmúlt évekhez képest, két olyan újítás is bejött idén, ami eddig nem volt és jó sok szervezést, munkát igényel és mellesleg semmi kedvem egyikhez sem). Julcsi nénire esett a választás ovis szinten és a részleteket még nem tudom, de nekünk kell leadni elsőként egy ilyen értékelőt március végéig. Nem örülök neki, több okból is, főleg, hogy nekem kell ezt koordinálni, és még mostanában a saját érzéseimmel sem vagyok tisztában, mert azért értek csalódások az elmúlt hónapokban, sőt másoktól sem hallok jó véleményeket, jobban örültem volna, ha nem nekünk kell ezt az úttörő szerepet betölteni ebben a tanévben. Arról nem is szólva, hogy én ezt valahogy nem jó dolognak tartom, annyi visszaélésre ad lehetőséget (még a magam részéről is kordában kell tartani a negatív dolgokat, viszont nyilván vannak, akik nem ilyen lelkiismeretesek), de egy óvónőt, aki azért hosszú évek óta csinálja a dolgát, nem biztos, hogy mi a saját érzéseinkkel megspékelve normálisan tudunk látni…

Holnaptól meg beindul újra a verkli, de legalább süt a napocska 🙂 !