Mint egy jó kutyus 🙂 , egyáltalán nem akkor kapom csak fel a fejemet, amikor elhangzik az, hogy anya… Mert bizony a fiúk előszeretettel ragasztanak egyéb hívószavakat is rám 🙂 , a Legkisebb mondjuk ezt még minimál szinten teszi, de így van ez rendjén, gondolom később más lesz a helyzet, Legnagyobbunk ebben az élenjáró, úgyhogy gondoltam csinálok egy kis összefoglalót az utókornak 🙂 .
Anyabanya: ezt Toma szokta használni, tulajdonképpen tőle eddig ez az egyetlen becenevem 🙂 . Jelentésével ellentétben inkább akkor mondja, amikor nagyon “szeret” 🙂 !
Um-Pum (bár írásmódja ismeretlen 🙂 ): a csodaló, szoktam én hozzátenni, mert valahogy erről ilyesmi jut az eszembe 🙂 . Természetesen Máté sziporkája a név, hogy honnan jött és miből, csak a jó ég tudja 🙂 , de legalább már egy éve rendszeresen hallgatok rá…
Pumiku: eredete szintén ismeretlen, évek óta a sajátomnak érzem, gondolom érződik, hogy a Pumuklira hasonlít, bár nem hiszem, hogy ebből származik, ugyanis Máté nem találkozott a rajzfilmmel 🙂 .
Pumi: minden bizonnyal a Pumiku rövidített változata és egyben a legtöbbet használt becenevem. Annak ellenére, hogy Legnagyobbunk találmánya a név, most már jó ideje Toma is rendszeresen használja 🙂 .
Mondhatom, hogy el vagyok kényeztetve nevek terén és a szeretet kifejezése sokrétű, én meg imádom a névadóimat 🙂 !
De aranyos, amit írtál 🙂 ! Egyébként én is így érzem 🙂 …
Tiszta csupa szeretet hallatszik ki mindenik névből 🙂 nekem tetszenek!
Anyabanyát Zalán is előszeretettel használja. :/
Illetve olykor eltéveszti, apának hív, nem anyának. Hm….