Mindenfélés

Természetesen itthon van még Toma, nem verte le az influenza a lábáról, szerencsére nem is volt rettentő magas láza, úgy látszik kéréseim meghallgatásra találnak 🙂 … Viszont, még tegnap is lázas volt, igaz, hogy csak 38,5, de úgy látszik ilyen elhúzódó nyavalya ez, mert valóban általában ugye úgy szokott lenni, hogy a magas lázas változat gyorsan átfut, a kevésbé magas meg tovább tart… Igazából csak azt tudom írni, hogy ez most nagyon nem esett jól nekünk, valahogy kifáradtam ettől az állandó mindig van valamitől, pedig nem is értem, két éve sokkal elhúzódóbb betegséglavinánk volt, és akkor persze ugyancsak elég volt a végére, de mintha jobban bírtam volna azt a többet is, mint most…

Azt hiszem elegem lett a bezártságból, meg abból, hogy nem tudok egy programot betervezni, mert mindig van valami. És nem csak a betegség, de például fodrászhoz mentem volna péntek délután, nem jutottam el, mert a Családfőnek szombaton rendezvénye volt, amire készülnie kellett még péntek délután is, Toma meg még bőven lázas volt, fel sem merült, hogy itthon hagynám őket Mátéval. Előző héten is volt valami, ami miatt be sem jelentkeztem fodrászhoz, most gondoltam talán elmegyek csütörtökön, de akkor meg pár napra hazajönnek Beniék és aznapra jönne át hozzánk délután, pénteken farsang a suliban, előtte meg a fodrászomnak nem jó… És ez csak a fodrász, arról nem is írok, hogy Nóriék nem jutnak át hozzánk, mert persze nekik sem mindig jó, nekünk meg mostanában valaki mindig beteg, más programötletek nagyon sokszor helyben elhalnak, mert vagy a tanulás miatt nem jó, vagy ezért vagy azért, nem is értem, de komolyan!

Az iskolás farsangra pedig valami tarka ing kellene Máténak, ugyanis a Hungária egyveleg számaira fognak táncolni, úgyhogy 80-as évekbeli öltözéket kell kreálnunk neki 🙂 , azt még nem tudom honnan 🙂 ., a napszemüveg legalább megvan 🙂 … Toma meg jövő héten minden nap beöltözhetne akár valaminek, mert a csoportba naponta más jelmezbe is be lehet menni, de egyelőre csak a Star Wars rossz figurái a nyerők nála, de azt sem tudni melyik, mert minden nap más 🙂 , vagy Meincraft figura akar lenni, ahhoz meg még készen nem találtam jelmezt, csinálni kéne 🙂 … A legnagyobb gond, hogy most én vagyok valahogy kedvetlen farsang terén (is), már rég ügyködhetnék valamin, de valahogy nincs kedvem és ez nem jó…

Pedig akármennyire is leterhelő az iskola, Máté brillírozik mostanában, irodalomból és matekból is beszedett két ötöst. A matek az most egyébként is csúcs nála, mindig jó volt belőle, de mostanában mintha megtáltosodott volna! A legutolsó két ismeretlenes egyenletből írt dogája is csillagos ötös lett, úgy, hogy előtte hiányzott másfél hetet a suliból, az osztályból a legjobb lett neki, aminek nagyon örültem! Pedig ez az anyag az egyik legnehezebb, az egyik legjobb matekos is hármast írt belőle, úgyhogy nagy szó, néha az az érzésem, mintha minél nehezebb az anyag, neki annál jobban menne, pedig ez a nagy többségnek nem egyszerű…

Toma betegsége is kifejezetten rosszkor jött, hétfőtől újra szeret járni oviba, gondoltam, hogy esetleg szerdán ez már nem így lesz, de így volt még csütörtökön is 🙂 . Hogy mi változott fogalmam sincs, Julcsi néni sem érti, viszont sokat dicsérték is, mert minden közös játékban örömmel vett részt és ráadásul ügyes is volt benne. Elképzelhető, hogy valami fejlődésbeli ugrásnál jár egyébként, a tornát is általában örömmel és ügyesen végzi, pedig már fél éve csináljuk. Ez utóbbit is dicsérte Julcsi, voltunk nála szerdán bemutatni a gyakorlatokat és megkaptuk az újakat, de sokat változott Toma szerinte, látszik, hogy kidolgozottak a mozdulatsorok, pedig van egy, amit nagyon utál benne, egyenként kell nyitogatni és csukogatni az ujjait (ujjtorna a finommotorikához), de ebben is látszik az abszolút fejlődés, az meg külön nagy szó, hogy annak ellenére, hogy utálja (általában állítólag minden gyerek így van ezzel), mindig megakarja csinálni és végigviszi. Én meg külön örülök, hogy elmozdultunk arról a holtpontról, hogy általában csak a hiányosságok tűnnek fel Tománál ovis szinten.

Na, jól elkanyarodtam, arról amiről írni akartam, ami nem is tudom mi pontosan 🙂 , mert kavarog mindenféle a fejemben. Nem szeretem azt sem mostanában, hogy hasztalanul megy el nagyon sok nap olyan értelemben, hogy itthon amit betervezek (konyha nagytakarítás, ruha szortírozás és hasonlók), valahogy nem jön össze és ez zavar, nagyon is! Persze mihez képest értelmetlen bármi, mert sokat vagyok a gyerekekkel, ha beteg valaki nyilván nem a rendrakással foglalkozom nagyüzemi szinten, meg minden nap segítek azért mostanában készülni Máténak, tornázunk Tomával, finommotorikás játékokat csinálunk. Ez az alap, a délelőtt meg sose elég semmire, de így akkor sem jó ez nyilván. 

Annak ellenére, hogy hétvégén ismét itthon ragadtunk, azért a tévé előtt is érnek jó élmények. Máté imádja a kvízműsorokat, mindig is szerette az ilyen játékokat is. Megy az RTL-en az 50 milliós játszma, meg a Dunán a Maradj talpon és ő mindkettőt előszeretettel nézi, most már én is jártamban-keltemben hallgatom és mondom, amit tudok, a Családfővel Máté közösen az 50 milliósat sokszor online játssza, minden tét nélkül ugyanúgy megy minden mint a műsorban, pénteken ráadásul sorsolnak is a résztvevők között. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy rengeteg sok mindent tud Máté, történelmi kérdéseknél sok mindenre jól válaszolt, az alatt az egy perc alatt is, sok olyan is volt már, amit tavaly tanultak és tudta, szóval nem csak a mostanira korlátozódik a tudása, de így van ez földrajznál is, nagy meglepetésemre vágott valamit, pedig ez a tantárgy nem a kedvence:) … Olyan jó és megnyugtató ezt látni, hogy az a sok minden, amit megtanul nem folyik ki a fejéből 🙂 . 

Aztán sok ismeretterjesztő műsort is néz Legnagyobbunk a Travel Channel-en, az egyiket, a Yeti nyomábant még a betegsége alatt nézte végig, de szombaton nagy meglepetésemre kiderült van egyéb kedvence is. A Történetek kastélyokról című, egy-egy kastélyt mutat be, ami valami érdekes történelmi eseményhez köthető, akár a középkorból vagy a második világháborúból, szóval széles skálán mozognak, végül együtt néztük végig, mert nekem is nagyon tetszett, főleg, hogy én imádom az ilyen történelmi dolgokat. Este meg Legkisebbünkkel moziztunk, a Garfield-ot néztük meg valamelyik csatornán, az ugyan nem volt ilyen tudományos 🙂 , de nagyon élveztem, ahogy Toma kacarászott rajta 🙂 .

Egyébként meg úgy tűnik nem árt egy kicsit merengeni úgy látszik, mert amire ide elértem az írásban újra eszembe jutott, hogy akkor is történhetnek elég jó és nagy dolgok velünk, ha látszólag nem történik semmi 🙂 …