Iskolai farsang

Ahogy megyünk előre az időben, úgy változnak ezek a sulis farsangok. Alsóban még mindegyik szinte ünnepnapnak számított, sokat készültek közös osztályműsorral a gyerekek, ruhákat varrattunk vagy béreltünk vagy valahogy összehoztunk minden évben. Ezen kívül ott voltak az egyéni jelmezek, amiket meg kellett itthon csinálni, mert valahogy mindig olyasmik lettünk, amiket nem lehetett bérelni vagy venni 🙂 , tepertem, hogy időben kész legyen minden, aztán a nagy napon, először lement a közös produkció, majd jött a saját jelmez, eredményhirdetés, tombola, ha nyert az osztály vagy esetleg valamelyik egyéni jelmezes tőlünk tortát (volt, hogy mi, az első háromnak jár), azt közösen megették a gyerekek, közben büfé és már 7 óra volt, általában mentünk haza közösen 🙂 …

Na, most teljesen más az egész, ami nem jelenti, hogy nem jó, csak más… Először is minden önállósodva van, régóta nincs egyéni jelmez, bemegyünk hármasban együtt a suliba (Máté, Toma és én), most ugye pénteken, Apuci pedig általában a kezdésre ér oda. A teremben öltözködnek a fiúk-lányok (külön-külön persze 🙂 ) egyedül, nemhogy ott lennénk, inkább diszkréten kimegyünk 🙂 , mert ugye nagyok már 🙂 , addig beszélgetünk a többi anyukával általában, még jó, hogy szinte mindenkivel jóban vagyunk 🙂 . Aztán helyet foglalunk a tornateremben, hogy lássuk az osztály fellépését. Itt jegyzem meg, hogy voltam olyan meggondolatlan és Tomának nem vittem be a fellépő osztályok idejére semmit a tornaterembe, fent maradt a nassolnivaló a teremben a kabátainknál és foglaltunk annyira jó helyet, hogy eszembe sem jutott felkelni onnan, mert akkor soha nem tudunk visszamenni oda ahol ültünk 🙂 . Bő egy órán át néztük az osztályok műsorait elsőtől a nyolcadikig, ráadásul Mátéék hetedik lévén nem az utolsó előttiek, hanem az utolsók voltak. De Toma szerencsére jól bírta, bár fogyott azért a türelme, az alsósoknál még nevetgélt is egy-egy viccesebb produkción, de azért a felsősöknél más kicsit nyűglődött néha, azzal tartottam benne a lelket, hogy mindjárt Mátéék következnek. Ez alatt az idő alatt persze Legnagyobbunk várt a sorára az osztállyal együtt. 

A műsoruk nagyon-nagyon jól sikerült, már írtam többször, hogy a Hungária egyvelegére táncoltak, limbóztak, vittek be magukkal csinált tortát, meggyújtották a tűzijátékot és lejött ami mindig, hogy együtt nagyon jól érzik magukat (hála az égnek 🙂 ), nagy tapsot kaptak, örültek is neki. A turis szerkók közül a visszafogottabb, de teljesen ízlésficamos vált be végül, ugyanis a másik papagájzöld befutó elég nagy lett, akárhogy is variáltuk, de a hatás így is jó volt 🙂 .

A produkcióra megérkezett a Családfő is, és utána kis közös együttlét után elsősorban Legkisebbünk rábeszélésére – aki enyhén szólva megunta magát ott abban a bő egy órában ücsörögve – elmentek nasit venni (értsd nyalóka, csoki 🙂 ), majd szépen ők hazamentek. Én még maradtam azért, bár láttam és előre megbeszéltük már Mátéval, hogy végig úgysem maradok (már szintén a felső kezdete óta), ugyanis ez már inkább az ő farsangjuk persze 🙂 . Érezhető is volt a különbség, még az egy évvel ezelőttihez képest is, konkrétan nem találtam a gyerekemet egy ideig, aztán meg nem is kerestem, addig inkább kibeszéltem magam a többiekkel 🙂 , majd Legnagyobbunk nagy nehezen előkerülve elvitette magát a büfébe, ahol csak ivott és ivott (szörpöt 🙂 ), majd közölte, hogy ő most akkor megy a többiekhez újra. Mivel egyik anyatársammal, akivel jó régóta ismerjük egymást – ő annak a Petinek az anyukája, aki az oviból velünk jött suliba és barátja Máténak  – jó egy órán át beszélgettünk, majd észrevettük, hogy bődült zenebona van fent, észbe kaptunk, hogy elkezdődött a disco, úgyhogy összekaptuk magunkat és visszamentünk a terembe a kabátunkért (gondolván jobb lesz lelépni, mert még megrovást kapunk 🙂 ) és nagy nehezen megtalálva a fiúkat elköszöntünk tőlük és hazajöttünk 🙂 . Végül Máté telefonált és Apuci elment érte, amikor vége volt a bulinak.

Az mindig jó érzés, hogy látom az osztály milyen jól érzi magát együtt, ebben persze szerepe van Judit néninek is, akivel azt hiszem megfogtuk az Isten lábát 🙂 , mert félig-meddig barátként is tekintenek rá, őszinték hozzá, jól érzik vele magukat, de ez a jó kis összhang az osztályban a gyerekek között, már az első évektől így van. Az meg nagyon furcsa volt, hogy tényleg a szülőtársak is megváltoztak valahogy az évek alatt, volt, aki el sem jött, mert már a fia nem igényli, volt, aki hamar lelépett és sokan voltak olyanok, akik kicsit fásultnak tűntek most, remélem csak a hosszú tél után 🙂 , de Máté is megjegyezte, hogy az egyik anyuka olyan volt, mint egy nagymama (!) …

Azt hiszem kicsit a gondolkodásuk vagy a szemléletük lett valahogy másabb, tényleg idősebbnek tűnt mindenki, erősen elgondolkoztam, hogy esetleg én is ez vagyok, de Legnagyobbunk a vesémbe láthatott 🙂 , mert a nagyis mondata után hozzátette, hogy örül, hogy én fiatalabbnak tűnök, mint amennyi vagyok 🙂 … Na, azt nem tudom, hogy ezt csak az elfogultság mondatta-e vele 🙂 , de ki tudja mitől függ ez az egész, mert simán beszűkülhetnék itthon, de inkább kitágul egy csomó mindennel így a világ, mint összemenne, bár az is igaz, hogy mindig is kíváncsi természetű voltam, szóval sok minden érdekel…

Na, de jól elkanyarodtam a témától, a lényeg, hogy a farsang és főleg a műsoruk szuperül sikerült, és a nyeremény tortából ismét beevett az egész banda 🙂 !