Itthoni napok

Azt hiszem ez a hét itthon fog telni, legalábbis Toma és így az én szempontomból is. Ugyanis Legkisebbünk átváltott szombat reggel olyan bödönszerű, ugató köhögéshez hasonlító valamire, ami tegnapra már sokkal inkább hurutos lett, láza már napok óta nincs, de hőemelkedése még igen (valahogy állandósulva, ami nem tetszik) és olyan kis bágyadtabb, mint szokott lenni. Újra jön szerintem a doktor nénink (vagy mi megyünk, de mivel útba esünk neki, szerintem meglátogat minket), nem szeretnék hörgőgyulladást vagy valami még komolyabbat összeszedni. Remélem nincs semmi ilyesmi, de erre a hétre itthon tartom Tomát, mert amire ebből kijön, az is beletelik pár napba és nem ártana erősödni is egy picit, nehogy úgy járjunk mint egy hete… Az oviba is nagyon sokan betegek ismét, pénteken 10-en voltak és több picinek van komolyabb baja, van akinek tüdőgyulladás, hörgőgyulladás, arc- és homloküreg gyulladás, az egyik kisfiú meg kötőhártya gyulladást kapott. Szóval lehet válogatni, bár mi inkább ebből most kimaradnánk 🙂 .

Most viszont jól telik az itthoni lét (bár ezt a bejegyzést már két napja írom), Tomával sokat játszunk, valahogy főleg akkor, amikor egyedül vagyunk 🙂 . Például bújócskázunk, meg társasozunk, most a kedvence a Ki nevet a végén, ebben tényleg sokszor meg is tud verni 🙂 , bár volt, hogy én győztem, de elvétve. Aztán készítjük a Meincraft dobozfejet (rengeteg festék kell rá),

mesélünk és a napi dolgok mellett, most az elmúlt napokban jókat sütöttünk, amit Toma imád, egyszerűen az egyik kedvenc elfoglaltsága bármi sütifélénél segédkezni, keverni-kavarni, gyúrni, szaggatni.

Máté is szerette kicsiként, de Legkisebbünk rajta is bőven túltesz 🙂 … Ha nincs éppen főzni-sütni való, akkor maga kreálja a menüt 🙂 :

A kedvenc egyébként most a fahéjas márványkuglóf lett,

azt elhatároztam, hogy többször készítünk majd, mert amellett, hogy gyors és egyszerű, aznap délután, tán csütörtökön, ezt ették a fiúk uzsonnára, vacsorára és másnap reggelire is 🙂 , pedig nem először készült… Szombaton pedig a hagyományos szalagos fánkot sütöttük, persze az is mind eltűnt, bár azért jutott belőle a szomszédba is pár darab. Tegnap pedig szembesültem azzal, hogy a sárgabaracklekvárunk mindjárt elfogy, talán két üveg van még, ha nagyon ügyesek vagyunk kihúzzuk vele nyárig 🙂 . A hét elején vittünk be lekvárt az oviba is a túrófánksütéshez, ugyanis Julcsi néniék kifejezetten megkértek, hogy ha lehet, vigyünk a háziból, mert már tavaly is megállapították, hogy ilyen finomat még nem ettek 🙂 (ők mondták, nem én 🙂 ). Akkor még a receptet is elkérték, de semmi különös nincs benne, csak egy kis macera, hogy én a barack héját is lehúzom (amit nem mindenki), de ezt leszámítva ugyanúgy készül, mint bármelyik lekvár. Viszont nyáron nem tettem el, mert még az előző szériából sok volt a polcon (akkor meg többet főztem), de most júliusban biztos, hogy elővesszük drága Dédi lekvárfőző lábosát…

A tavasz pedig már tényleg itt van ) , most is ragyog a nap, meg olyan illat is van mindenhol. Nagyon örülök, valahogy most ezen a télen nem voltam igazán saját magam, egy kicsit mindig úgy éreztem, hogy futok a dolgaim után, nem is tudom, de nem voltam szerintem jó passzban még itt, a blogon is éreztem ezt valahogy… Bízom benne, hogy ez már a múlt, de az is a bajom szerintem, hogy sok mindent tervezek be magamnak itthonra és ha nem sikerül megcsinálni, (ráadásul van amikor a tört részét sem), akkor az nyomaszt… Ezért sütöttünk szerintem kevesebbet is az elmúlt időben, mert akkor az ilyen “kieső” időket inkább valami “hasznosabbra” fordítottam. Na, de a jó idő az igazi gyógyír és nem tudom írtam-e már, de valahogy ezt a kora tavaszt szeretem egy ideje a legjobban. Talán azért, mert ilyenkor még akármiből bármi is lehet 🙂 … A szép időben Legkisebbünk is élvezi a kintlétet, a hétvégén Apucinak segédkezett a horgász szék szerelésénél (!) 🙂 , amit szintén imád: csavarozik tesz-vesz, szóval szerel 🙂 .

Ha mi csak korlátozottan is programozunk, Máté és a Családfő legalább kint voltak a tavaszi első Fradi meccsen szombat este, bár kicsit összefagyva tértek haza 🙂 . Pár hete Legnagyobbunknak azért akadnak bőven szabadidős elfoglaltságai, bár az is igaz, hogy ha nem mozdulna ki a szobájából (amit azért nem hagyok 🙂 ), akkor is jól ellenne, köszönhetően a xboxnak és a telefonjának, napi kapcsolatban vannak Benivel Angliából, és közösen játszogatnak 🙂 . Azért néha elmerengek ezen, hogy is volt ez a mi időnkben, szinte őskornak számít 🙂 …

Mondjuk ráfér minden ilyesmi, mert a suli az riasztóan sok tanulnivalót ad. Azt hiszem ez a másik oka, ami engem is terhel, mostanában a fő mumusunk a földrajz és nem azért, mert nem akar tanulni belőle Máté, éppen ellenkezőleg. A tanárnő, aki az igazgató is egyben, iszonyúan szigorú és olyasmiket követel, ami nagyon gáz, nem az a mutasd meg a térképen, tájegységek és hasonlók, hanem néha olyan érzésem van, hogy úgy kell érteniük az egész földtörténetet is, mint egy földrajz fakultáción. Legyen elég annyi, hogy félévkor nem volt ötös belőle senki és a jó tanulók, köztük Máté, folyamatosan gyűjtik be belőle a hármasokat, de kivétel nélkül, van aki kettest vitt haza, mondom, a jó tanulók közül… A felelés nála egy rémálom, Legnagyobbunkat 20 percig gyötörte (!), és nem csak egy vagy két leckét kérdez ilyenkor, hanem nála az első féléves anyagból szemezgetett komoly kérdéseket, mint pl. kanadai ősföld kialakulása, kőzete, Andok hegység milyen hegység, hogy jött létre, mondja el a folyamatát, közben visszatért Ázsiára, mert most éppen azt veszik, szóval még sorolhatnám, ezek csak a legemlékezetesebbek voltak (egyébként ezekre tudta a választ), és adott neki egy 3/4-et, mert ugyan sok mindent tudott, de mivel a második felelő volt ebben a félévben, elmondása szerint nem tudni, hogy a többiek majd milyenek lesznek… Hát, köszi! Ebből év végén (a matek, irodalom és nyelvtan mellett) vizsgáznak is, ami nincsenek illúzióink, hogy ultra nehéz lesz…

És ez még csak hagyján, a 18 tételt nekik kell kidolgozni, május elején lesz a vizsga, hatos bontásban az első adagot március 8-ig kell leadniuk, mert leosztályozza őket. Na, azért ez is olyan, hogy csak fújtatok néha, mert egy 13 éves gyerek, honnan tudná, hogyan dolgozzon ki egy tételt, és persze közösen nem csináltak egyet sem, példát sem mutatott, úgyhogy nyilván aktív közreműködésemet igényli a dolog, már csak azért is, hogy a hármasokon egy picit tompítsunk… Egyébként a többi tantárgy meg szuper jól megy mostanában, szinte csak ötösök jönnek sorra, ezért is zavar ez a földrajz, nem tudom miért kell ilyen komolyan venni, még a fő tantárgyak között sincs a továbbtanulásnál (szerencsére), miért nem inkább töriből vizsgáznak, ha már nagyon muszáj valamiből…? (a kérdés költői volt 🙂 )

Na, mindegy, jól elkanyarodtam a végére, bár ez is az itthoni napjainkhoz tartozik, a lényeg viszont az, hogy köhögés, rossz közérzet ide vagy oda, szerintem mindjárt kibarangolunk a Duna-partra, mert szinte tavasz van 🙂 !