Új fejlemény

Betegség-ügyben 🙂 , nálunk mostanság mi másban lehetne… 🙂 ? Legkisebbünk baja tovább gyűrűzött, ráadásul jól megijesztve engem (meg Apucit is, bár ő pár éve ezt magas fokon űzi, mármint a megijedést ilyen téren:) ). Még hétfőn járt nálunk a doktornénink, akkor ugye kezdődő hörgőgyulladás volt a diagnózis. Erre kedden délután Toma egyre rosszabbul lett, kis elesett volt, elaludt késő délután a kanapén (!) (ilyenkor már komoly a helyzet 🙂 ), megint felment a láza 38,2-re, ami már napok óta nem fordult elő. Sikerült estére jól beparáztatnom magam, és mivel még mindig eléggé köhögött is, gondoltam, hogy ez biztos valami nagyon nem jó kezdete, a toplistán nálam a tüdőgyulladás jelent meg vízióként…

Így aztán éjszaka sokáig nem mertem elaludni, nézegettem Tomát, aki jó sokat köhögött is tettem-vettem, olvastam, filmet néztem, aztán hajnalban csak elaludtam… Mivel délután kettőtől rendelt Eszter néni, már reggel hívtam, hogy ha lehet jöjjön felénk, de nem tudott, csak a rendelés után, így aztán ritka pillanatok egyikeként kettő előtt már a rendelőben ültünk (kerülöm, ha lehet, mert több mindent hozunk haza onnan, mint amivel megyünk, mondjuk igazán nem tudom már mit szedhetnénk össze 🙂 ). A lényeg, hogy Toma “kedvenc” vizsgálata, a lámpás torokba nézés (ami egyébként hétfőn is volt) egyértelművé tette a szép nagy dagadt mandulákat 🙂 , hát mit mondjak, nem nagyon örültem még ennyire egy jó kis mandulagyulladásnak 🙂 … A vicc az egészben, hogy nem fájt neki egyáltalán a torka, evett is eddig rendesen, mondjuk pont indulás előtt az ebédből nem nagyon fogyott, mert szerinte nem bírt enni, nem volt étvágya, amit természetesen a víziómtól megfertőzve, már az állapota súlyosbodásának könyveltem el (és korholtam magam, hogy miért nem mentünk inkább egyből a Heim Pálba 🙂 …)

Szóval a lényeg, hogy itthon ülve, sikerült egy bacis mandulagyulladást kifejleszteni 🙂 a meglévő, bár javuló hörgők mellé… Úgyhogy van antibigyónk is, amit egy hétig kell szedni, így jövő szerdáig szóba sem kerül az ovi, a maradék két napra pedig nem hinném, hogy viszem Legkisebbünket, mert most már erősödjön is meg végre (az oviból pedig mindenféle rémhíreket hallok, hogy van aki már harmadjára esik bele ugyanabba a kórságba és két nap ovi után – mint mi is – sok gyerkőc újra kidől). Jól elviccelődtünk a rendelőben, hogy egyszerűbb lenne csak szeptemberben oviba menni 🙂 , és már igazolást sem íródott – mivel már legalább kétszer újra kellett csinálni az előzőeket – ki tudja mi lesz alapon, majd telefonon szólunk, ha látjuk a végét 🙂 … Utána átbandukoltunk a közeli piacra, és igencsak megkönnyebbülten vettünk két nyalókát és két fahéjas kürtöskalácsot, az időközben a suliból már hazaért Máténak is, amolyan gyógyír gyanánt 🙂 …

Így állunk most, azt hiszem kezdek igazat adni az egyik ismerős gyerekorvosának, aki szerint egyszerűbb lenne, ha az ovisok, novembertől márciusig otthon maradnának és akkor biztos nem lenne ennyi beteg gyerek 🙂 …