Mivel Toma hirtelen javulásnak indult (nyilván a gyógyszer hatása), a mozgásigénye ezzel együtt nagyon megnőtt és csak elvétve, a köhögésén és néha a szemein látható, hogy még nincs teljesen jól… És mindez gondolom egész jövő héten így lesz, hiszen szerdáig szedi az antibigyót, utána sem megy oviba, szóval jobb lesz ha kitalálok valamit 🙂 . Most nem kellett, megoldotta maga a tavasz az energialevezetést, bár a kertből azért mentünk ki, hogy elkerüljem az újabb trambulinozást, azért félig gyógyultan talán ez még nem szükséges 🙂 , ráadásul az őszi-téli maradékoknak köszönhetően, tovább takarítottam utána legkisebbünk ruháját, mint amennyit ugrált 🙂 .
A bicikli elkerülhetetlen tartozék (azt hiszem a nyuszinak hoznia kell egy nagyobbat), ahogy a kavics vadászás és dobálás is 🙂 ,
később pedig “tudományos kísérletbe” is fogott Legkisebbünk, az egyik fáról a földön heverő fadaraboknak köszönhetően (olyan mintha hódok rágták volna ki, vannak erre felénk), megbizonyosodhattunk arról, hogy a fa úszik a vízen, a kavics pedig elmerül 🙂 :
Mindezzel szegény vadkacsákat húztuk be a csőbe, akik azt hitték, hogy valami ennivalót dobál Toma ilyen szorgosan, így ezt kijavítandó hazabringáztunk, (még szerencse, hogy pár perc az egész 🙂 ) , Legkisebbünk pedig megetette az éhes brigádot (na meg magát is) a jó kis kiflikkel:
Addig molyoltunk így kint a parton, hogy bevártuk Mátét is, aki pénteken végez a legkorábban a suliban, onnantól viszont már csak a lángos evés éltetett mindenkit 🙂 …
Így igaz, a krupp az mindig tavasszal és ősszel jön főleg és én is ugyancsak a nyarat várom nagyon-nagyon 🙂 , amikor felejthetek 🙂 !
Hát, egyszer csak véget ér ez a sorozat is, van remény most, hogy már a márciusban járunk. Anyu is mondja tegnap telefonon, hogyhogy krupp jött Ábelnél, amikor már tavasz van?! Hát így, mindig ekkor jön. De aztán reményeink szerint jön egy kellemesen hosszú tavasz és nyár, amikor el is felejtjük, milyen a betegség.