Mivel Toma hirtelen javulásnak indult (nyilván a gyógyszer hatása), a mozgásigénye ezzel együtt nagyon megnőtt és csak elvétve, a köhögésén és néha a szemein látható, hogy még nincs teljesen jól… És mindez gondolom egész jövő héten így lesz, hiszen szerdáig szedi az antibigyót, utána sem megy oviba, szóval jobb lesz ha kitalálok valamit 🙂 . Most nem kellett, megoldotta maga a tavasz az energialevezetést, bár a kertből azért mentünk ki, hogy elkerüljem az újabb trambulinozást, azért félig gyógyultan talán ez még nem szükséges 🙂 , ráadásul az őszi-téli maradékoknak köszönhetően, tovább takarítottam utána legkisebbünk ruháját, mint amennyit ugrált 🙂 .
A bicikli elkerülhetetlen tartozék (azt hiszem a nyuszinak hoznia kell egy nagyobbat), ahogy a kavics vadászás és dobálás is 🙂 ,
később pedig “tudományos kísérletbe” is fogott Legkisebbünk, az egyik fáról a földön heverő fadaraboknak köszönhetően (olyan mintha hódok rágták volna ki, vannak erre felénk), megbizonyosodhattunk arról, hogy a fa úszik a vízen, a kavics pedig elmerül 🙂 :
Mindezzel szegény vadkacsákat húztuk be a csőbe, akik azt hitték, hogy valami ennivalót dobál Toma ilyen szorgosan, így ezt kijavítandó hazabringáztunk, (még szerencse, hogy pár perc az egész 🙂 ) , Legkisebbünk pedig megetette az éhes brigádot (na meg magát is) a jó kis kiflikkel:
Addig molyoltunk így kint a parton, hogy bevártuk Mátét is, aki pénteken végez a legkorábban a suliban, onnantól viszont már csak a lángos evés éltetett mindenkit 🙂 …
