Hétvégi

Nem tudom, de ezek a hétvégék mostanában úgy elmennek majdnem a semmire, hogy csak na! Nem jó ez így, nem is örülök neki, valahogy jó lenne változtatni, azt is tudom, hogy mi miatt van, de sajnos nem igazán rajtam múlik a dolog. Persze az is igaz, hogy amíg Toma betegsége itt gyűrűzik, nagyon nincs mit tenni, de akkor is kicsit lehangol, hogy főleg Legkisebbünkkel mostanában nem jutunk el szinte sehova. Máté egyébként sem igényli általában koránál fogva mostanában a programszervezést vagy fogalmazzunk úgy, hogy nagyon megválogatja mibe van benne 🙂 . Szerencsére az elmúlt hetekben elég sok szórakozása akadt a hétvégéken, kezdve a farsangi bulival, Beni két napos látogatásával, Fradi meccsel, most szombaton pedig ő ment az egyik barátjához, ahol két másik osztálytársával közösen négyen dorbézoltak délutántól vasárnap délig 🙂 és most szombaton is meccsre mennek majd a Családfővel. 

Tomának viszont mostanság igaz, hogy a betegségek miatt is, de nem nagyon jött össze semmi, de ami tényleg nem jó, hogy sokszor Máté tanulása (!) miatt a tervezésig sem jutunk el. Hogy őszinte legyek legfőképp a földrajzra vagyok kiakadva, ugyanis annyi van belőle minden hétvégén, meg van, amikor több más is bejön mellé, hogy önfeledt szabadnapokról már nem is álmodunk… Mondjuk megnyugtatott a tudat, hogy nem vagyunk ezzel egyedül, sőt, azt kell, hogy mondjam, szinte mindenki besegít a gyerekének, ahol hétvégén járt Máté ott az anyuka konkrétan azt mondta Legnagyobbunknak, hogy ők a földrajzzal kelnek és fekszenek… Hát jó, csak ez így nem normális, mármint, hogy mindenki (beleértve a szülőket) így leterhelődik ettől a tantárgytól. Mert most is, holnap le kell adniuk a gyerekeknek az első hat megírt tételt földrajzból, amit természetesen hétvégén próbált mindenki helyrepofozni, ugyanis eddig a sok állandó TZ és egyéb számonkérés mellett erre nem igazán futotta az időből. Viszont hétfőre rengeteg egyéb lecke is fel lett adva: vázlatírás a mostani anyagból, rajzolás nem kevés és fogalmazás írás (!) Japánról (ezen kész voltam) és persze tanulni, mert ebből bármikor, mondom bármikor várható röpdoga – nem tudom minek kell ennyi házi, amikor egyébként is tudni lehet, hogy nem lógatják majd a lábukat, hiszen le kell adni a tételeket. Amire ezekkel végzett Legnagyobbunk, addigra mehetett is a buliba, aztán vasárnap írhattuk közösen a tételeket, amit már szombaton is csináltunk egy picit.

Sajnos a fogadón ezt közösen nem akarja elmondani senki, maradunk egyenként, de én azért azt hiszem hangot adok majd a véleményemnek, pedig lehet, hogy jobb lenne, ha nem kardoskodnék, majd meglátom… Mellesleg csodák csodájára Máté hozott két négyest földrajzból a napokban, ami igazán nagy szó, az egyik egy röpdoga, el is hangzott, hogy látszik rajta a fejlődés, csak ezért a fejlődésért szó szerint kidolgozzuk a belünket, ráadásul gyanítom, hogy ez máshol simán ötös lenne és nem hinném, hogy elfogult vagyok… A legrosszabb, hogy egy hosszabb kiruccanást sem hozunk már szóba, mert Máté kérdése egyből az, hogy akkor hogyan lesz kész a feladataival…? Egyébként kertezni ki sem jutottam a hétvégén, mert a főzés és tanulás után délután négykor már nem volt hozzá kedvem szombaton, vasárnap pedig ugyanez ment csak pepitába, bár akkor legalább esett az eső, és így nem éreztem annyira rosszul magam ettől. Valamit azért ki kell találnom, mert így nem maradhatunk, és már nagyon-nagyon várom a nyarat!!! 

Berzenkedős rovatomat olvashatta mindenki…