Két napja azért ünnepeltünk is, csaknem egész nap. Mert ha már az oviban sem tudták felköszönteni a betegsége miatt Tomát – mi a csoportban mindig a névnapot szoktuk megtartani, mivel a szülinapja ugye augusztus eleje – akkor már legalább itthon legyen az, amit szeretne. Én mondjuk valami kisebb programban gondolkoztam délelőttre, mert már a köhögésen kívül – ami azért most sem valami szép – csak a gyógyszert szedte már. Viszont a többféle lehetőség közül Legkisebbünk egyiket sem választotta, azt mondta, hogy inkább egész nap játszunk 🙂 ! Egyébként így utólag jobb is, hogy itthon maradtunk, mert délelőtt valahogy látszódott, hogy még mindig nincs teljesen jól, többször volt dolga a legkisebb helyiségben (pedig szedjük a probiotikumot) és olyan kis fáradékony is volt.
Így aztán nem főztem (maradékot ettünk) és nem csináltam semmit, rengeteget játszottunk a Ki nevet a végénnel, kártyáztunk, olvastunk, az új kedvenc puzzlet raktuk ki, bújócskáztunk. Aztán délután elmentünk a dunai kis körünkre
és persze útba ejtettük a kedvenc cukrászdánkat is, mert már előző este Toma azt tervezgette, hogy veszünk majd az ottani kedvenc hókiflijéből. Éppenséggel hókifli pont nem volt, mert hétfőn nincsenek nyitva, kedden pedig amikor mi mentünk egészen kora délután, még nem sütöttek, viszont annyira jó fejek voltak, mert szóba került, hogy éppen névnapos a gyermek, hogy szerintem a vasárnapi maradékból kerítettek egy jó adagot, amit megkaptunk ajándékba a vásárolt krémesek és egyéb nyalánkságok mellé. Ráadásul nagyon finom volt, nem érződött rajta, mivel a hókifli ugye eláll, a több naposság 🙂 . Toma viszont annyira aranyos volt, ettől a kis apróságtól olyan boldog lett, hogy csak na 🙂 !
Hazaérve már Mátéval kiegészülve, nem is sütöttünk kuglófot, pedig tervben volt 🙂 , de éppenséggel feltankoltunk egy csomó sütiből 🙂 , helyette inkább szemcseppentős játékoztunk színes, ételfestékes vízzel 🙂 .
Ez a finommotorikás játék Virágtól, amit Legkisebbünk imád, ez is, de az összes többi játék is nagyon tetszik neki, majd írok még erről is egyszer 🙂 . Aztán hazaért Apa is, korábban mint szokott a jeles napra tekintettel és azért is mert ő hozta haza az ajándékot, amit én hétfőn rendeltem meg 🙂 . Ami nem más volt, mint Meincraft lego, és sztorikocka. Az első azért, hogy ha már az, akkor ne a telefont nyomkorássza miatta, a második pedig azért, mert imád történeteket kitalálni a Drágám 🙂 , hát majd meglátjuk beválik-e.
A legóval meg is alapoztuk Apa estéjét, aki virágnyelven többször tudtomra adta, hogy “mennyire szeret engem a jó ötleteim miatt”, ugyanis ő rakta össze javarészt a Meincraft egységet 🙂 … Mi addig Mátéval a maradék föci tételt írtuk 🙂 . Este ezek után senkit sem kellett altatni 🙂 …
