Ez még kedden történt, amikor az oviból több csoport, köztük a miénk is, saját készítésű papírvirágokkal koszorúzta meg a kerületi Petőfi szobrot. Mivel lehetett kísérőként menni, Nóri anyukájával vállalkoztunk rá, ami aztán láthatóan nagyon jól jött, mert tőlünk csak Julcsi néni és az új dadusunk (akivel legalább megismerkedtem egy picit, pár napja érkezett hozzánk, egész szimpatikusnak tűnik) volt befogható.
Így aztán a másik csoport szoros kíséretében busszal mentünk a szoborig, hát mit mondjak, nálunk vegyes korosztály van, a kicsik (akik többen vannak), azért igencsak felügyeletre szorultak 🙂 . Megint megkaptam, hogy miért nem mentem óvónéninek (magam sem tudom így utólag, de a fél családom pedagógus, gyerek fejjel nem tűnt túl vonzónak az ilyen jellegű szakma 🙂 ), ugyanis rengeteg sok gyereket vittem, jól el is játszottunk, beszélgettünk, sőt Toma egyik hasonló korú cimborájával, aki azért nem a barátja, de jóban vannak, egy új dal is a fülembe mászott, fél úton ezzel szórakoztatott minket hazafelé (happy birthday to you, az apád egy borjú, az anyád egy kecske, te meg le vagy cseszve 🙂 …), szóval kész tanulmányút volt az egész 🙂 .
Na, de visszatérve, volt szobordíszítés virágokkal,
aztán gyalog indultunk vissza az oviba, de mivel gyönyörű idő volt, már az indulásnál tervbe vettük, hogy útba ejtünk visszafelé egy játszóteret, ami pont fél úton volt. Ott aztán felszabadultak persze az energiák, először volt egy kis gyümölcsözés,
Toma a rég nem látott barátja mellett 🙂 :
meg persze minden más is 🙂 (itt Toma nem esik, hanem ugrik 🙂 ):
A visszaúton már azért minden gyerek jól el volt fáradva, ennek megfelelően lassan, de biztosan haladtunk az oviig, és az összes körülöttem lévő fiúnak, lánynak megismertem a kutyáját, macskáját és az összes kedvenc játékát 🙂 . Nagyon aranyosak voltak, Tomának pedig nagyon tetszett a délelőtt, persze azt mondta, hogy legközelebb is feltétlenül menjünk el az ovisokkal játszóterezni 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: