Gondoltunk egyet március 15-én és kihasználva a pihenőnapot, teljesen ünnephez illően 🙂 , elautóztunk a veresegyházi Medveotthonba. Mondjuk nincs éppen a szomszédunkban, pont az ellentétes irányban található, mint ahol lakunk, de ez az egy szem nap valahogy úgy lógott a levegőben, pont alkalmas volt ilyesmire szerintem – nem mindenki így gondolta a családból 🙂 … Értem ez alatt főleg a kamaszunkat, akinek már több nappal korábban jeleztem, hogy készüljön, mert valahova megyünk az ünnepnapon, nem ártana, ha ő is velünk jönne. Na, most ehhez képest mintha a döbbenet erejével hatottam volna rá reggel, amikor megzavarva kései álmát keltegettem, hogy lassan indulni kéne. Amikor kiderült, hogy kb. egy óra a kocsiút oda, teljes kétségbeesés lett rajta úrrá, itthon akart maradni, de aztán “gyengéd” rábeszélésre csak velünk jött. Egész úton, de még a Maciparkban is duzzogott, igyekeztünk humorosra venni a dolgot, ha már végre együtt voltunk mindannyian 🙂 … Később aztán ő is felengedett, sőt, még vicceskedett is, az ám 🙂 !
Nem tudom, de mostanában már nagyon nehéz bármit is kitalálni Legnagyobbunknak, ami nem focimeccs vagy valamilyen meccs, esetleg horgászat. Eszembe volt más program is, de ahhoz még kevésbé lett volna kedve, azt meg nem lehet, hogy mindig Legkisebbünk marad ki a jóból, mostanában úgyis sok “nagyos” elfoglaltság akadt, Toma nélkül Máténak. Egyébként néha úgy érzem, mintha vontatóval is alig lehetne kihúzni a vackáról 🙂 … A fotókon meg nem érdemes keresni, mert szó szerint menekül a kamera elől 🙂 .
Közben az idő is egyre hűvösebb lett, ott Veresegyházon kifejezetten hidegnek tűnt, arról nem is szólva, hogy csak fél Budapest gondolta ki aznapra ugyanezt a programot 🙂 . Így aztán amire parkolóhelyet találtunk, meg onnan begyalogoltunk a macikhoz éreztük a hideget, ott azért jó két órát így elvoltunk, de már állatsimogató és játszótér valahogy szóba sem jött Tománál sem, mert ahhoz visszafelé már hideg volt és el is fáradtunk egy picit.
A macik meg, az emberáradatnak köszönhetően nem ettek semmit, az egyik szegénynek, már a feje is mézes volt, gondolom az egyik bedugdosott fakanáltól, de még így sem érdekelte őket az ennivaló 🙂 .
A bedugdosott és otthagyott fakanalakon látni, hogy voltak, akik teljesen lemondtak az etetésről 🙂 :
Nem így Apuci, aki alternatív módszerhez folyamodott, a macimézet dugta be a kerítésen, ami nem volt gondolom szabályos, de bevált 🙂 , nagyon tetszett mindenkinek, de legfőképp Tomának 🙂 , olyan volt mintha cumisüvegből enne a medve, nagyon aranyos volt 🙂 :
A macik is elfáradtak és nagyon viccesen aludtak egy-egy gödörben (még hátat is fordítottak a nagyérdeműnek 🙂 ), az egyik teljesen szétdobta magát, hanyatt feküdt, de akkor sajnos nem tudtam lefotózni a tömeg miatt…
Azért mindezek ellenére jól éreztük ám magunkat 🙂 , bár azért most annyira nem láttam jó arcát a helynek, valahogy olyan vásári jellege volt az egésznek… Toma azt mondta, hogy természetesen a macik és a farkasok nagyon tetszettek neki (ő még Legnagyobbunkkal ellentétben, nem járt ott), a fiúk kaptak vattacukrot, ami szintén mindig nyerő dolog 🙂 , de azért mindenki jólesően ült be az autóba, mert kicsit fagyosan éreztük magunkat a végére 🙂 .
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: