A tervezettel ellentétben ezen a hétvégén se nem mostam ablakot, se nem kerteztem és egyéb fontos dolgokat sem végeztem el, nagyjából csak az aktuális ennivalók készültek el, ugyanis Toma társasági életét egyengettem 🙂 . Mostanában valahogy gyűjti a barátokat maga köré, és eddig mindig nagy szívfájdalmam volt, hogy itt a közvetlen környezetünkben nincs senki korban hozzáillő cimbije, Máténak ennyi idősen nagyon jó dolga volt ilyen téren, már 3 hónapos korától együtt sétáltunk, egymáshoz jártunk a szomszéd Nórikával, akivel sokáig nagyon jóban voltak és együtt játszottak szinte minden nap De ott volt az unokatesóm egyidős fia is, szintén többször találkoztak, a környéken is volt hasonló korú gyerek, ovitól Beni is jelen volt az életében állandóan és még két másik kis barát. Tényleg nem volt okunk panaszra, de Tomáról ez azért nem mondható el. Eleve nem volt ilyen szerencsés, a környéken szinte nincs vele egykorú gyerek, egyet – Gergőt – kivéve, aki majdnem egy évvel idősebb, egy utcával arrébb lakik és néha ugyan szaladgáltak kint együtt, de egészen idáig többre nem futotta tőlük (mondjuk az is közrejátszik ebben, hogy hétköznap reggeltől estig nincsenek itthon). Na, de most fordulni látszik a kocka!
Szombaton Apa már korán elment pecázni az egyik tóra, úgy volt, hogy Máté is talán vele megy, de elrettentette a hajnali 5 órás felkelés 🙂 (helyfoglalás miatt kellett olyan korán menni), lelket sem tudott verni belé akkor a Családfő, és inkább itthon maradt Legnagyobbunk, aki aznap akarta kipihenni az egész hetet, ugyanis fél 11-ig aludt 🙂 . Mi Tomával kimentünk egy picit a Duna-partra bringázni, ami annyira jól esett akkor, bár a hétvége tényleg egész más itt a környéken legalábbis jó időben tavasztól őszig, ugyanis a part tele van horgászokkal és mindenki kint tüsténkedik ilyenkor, sétálgatnak, van aki kijön piknikezni, bográcsolni, nyár közepén vannak, akik sátorral (!) szoktak jönni, szerencsére csak pár napig maradnak, de az is elég azért 🙂 . Még jó, hogy ez a zsufi főleg hétvégére korlátozódik még a legjobb időben is, a hétköznapok megmaradnak nekünk:) , azt legalábbis én sokkal jobban kedvelem erre felénk 🙂 .
Szóval szombat délelőtt most is megállapítottuk, hogy maradnak még nyugis részek így is, de azért a mi időszakunk mégsem a hétvége… Persze azért Legkisebbünk jól elvolt, a szokásos kavicsdobálás, bringázás ment,
aztán Gergőék elé érve a cicájukkal barátkoztunk,
és aztán Toma Gergővel, aki kijött és kint is maradt velünk 🙂 . Hozott fegyvereket is, meg kardot, meg mindenfélét és egymást kergették hosszasan,
már jóval ebédidő után úgy kellett szétválasztani őket. Át is hívta Gergő Legkisebbünket, aki azért egyedül még nem vállalkozott erre, úgyhogy abban maradtunk, hogy ebéd után visszamegyünk hozzájuk és majd meglátjuk mi lesz.
Hazarobogtunk, pedig addig olyan jól álltam főzésileg, a gyümölcslevest még előző este megfőztem, a lángos tészta begyúrva pihent a hűtőben, már csak ki kellett sütni, bár akkor már kettő körül járt az idő, úgyhogy robogtunk haza. Máté mondjuk nem érezte az ebéd hiányát, mert jó későn kelt ugye 🙂 . Azért csak kisült a lángos, addig a tesók meg annyira jól elvoltak együtt: fociztak, gyűrték egymást, olyan nagyon jó érzés volt látni őket és benne lenni ebben, mert annyira bensőséges volt minden, pedig nem történt semmi különös, csak ami általában mindig, de még besütött a nap is, a terasz ajtó nyitva volt, olyan nyár-hangulat volt még pluszban 🙂 , szóval élveztük azt hiszem mindannyian. El is ment picit az idő evéssel, és hasonlókkal, aztán késő délután átmentünk Gergőékhez. Máté persze otthon maradt, kifejezetten az az érzésem, hogy igényli is mostanában az egyedüllétet, és főleg, hogy azt csináljon, amit akar 🙂 , megnézte aznap a meccseit, meg valahogy nem úgy van egyedül, mint a mi időnkben mi voltunk, mert persze Benivel beszélnek amikor tudnak folyamatosan és játszanak xbox-al amikor csak tudnak (a modern kor előnyei, ugye 🙂 ).
Toma és Gergő persze csúcsjáraton voltak akkor délután (is), kint és bent is játszottak, kicsit azért félelmeim voltak néha (bár nem szoktak lenni), mert a lépcsőjükön amilyen hebrencs módon rohangáltak sokszor, az azért érdekes volt 🙂 … Mi meg elbeszélgettünk persze, régóta ismerjük egymást a szülőkkel, egész jóban is vagyunk, de amolyan felületes ismeretség volt ez eddig, ha így megy minden, ahogy ebben a két napban, akkor ez biztosan változik majd 🙂 .Este bevártuk Apát, vele jöttünk el, addig nem is igazán volt fogékony Toma semmiféle noszogatásra, másnapra meg megbeszéltük, hogy mi vigyázunk Gergőre két órát délután és úgyis oda, szinte eléjük tervezték a pecázást tőlünk a fiúk, így garantált volt az együttlét.
Reggel már 10 körül kiment pecázni a Családfő és Toma, addig én csirkepaprikást főztem, ami ugye elkészíti magát 🙂 , így addig a földrajz tételek megírásában segítettem Máténak, ami persze csak részben készült el. Dél körül mi is kimentünk a család másik feléhez ide a partra. Toma nagyon várta már a pecázást, mint ahogy Máté is ki volt éhezve. Legkisebbünk már napok óta tervezgette, hogy együtt horgászik Apával. Komolyan is vette nagyon
és két pontyot is fogott – persze egy kis segítséggel 🙂 .
Miután mi is kiértünk, nem sokkal később Toma Gergő barátja is megérkezett és persze onnantól azért egymást is kergették szorgosan. Mivel a szüleinek dolga volt délután, mi vigyáztunk rá kettőtől, így aztán hazajöttünk hozzánk. Amíg az új barát feldolgozta a játszószoba nyújtotta játék kavalkád sokkját 🙂 , addig Legkisebbünk megebédelt, aztán hozzákezdtek a hol egyetértő, hol pedig vitatkozós játékba, többször persze alaposan szétpakolva az egész szobát, meg ami még az útjukba akadt 🙂 .
Nagyon jól érezték persze magukat, már rég hazaért mindenki az új cimbiéknél, de ők még akkor is töretlenül játszottak itthon ketten. Nagy nehezen azért, már késő délután, csak visszamentünk Apához és Mátéhoz, de persze Gergő is jött velünk. Közben Legnagyobbunk is fogott pontyot, amitől igencsak boldog volt, este pedig külön elmondta, hogy mennyire jó volt újra pecázni és mennyire élvezte a délutánt 🙂 ! Addig a két új pajti egymással szaladgált, segítettem nekik felmászni az egyik alacsony, majdnem a földet érő ágakkal megáldott fára, amire tulajdonképpen felkúsztak 🙂 A tetején egy kis deszkalapból bunker van kialakítva, az utcánk végén lakó lányok pár éve rendszeresen ott tanyáztak – már kinőttek belőle – gondolom nekik készült a zug. Nagyon boldog volt mindkettő, hogy végre igazi fára másztak 🙂 , az akció pedig tényleg eléggé idillire sikerült, mert a közelünkben addig két vadkacsa totyorászott 🙂 . Le is fotóztam volna mindezt, de sajnos éppen itthon hagytam még a telefonomat is…
Azért estefelé sikerült elszakadni egymástól, addig a család másik fele is befejezte a pecát és közösen hazasétáltunk. Ugyan semmi olyan dolog nem készült el itthon, amit beterveztem, de nagyon jól sikerült kis hétvége volt ez, végre Tománál is azt éreztem hosszú idő óta először, hogy igazán felszabadultam és teljes erővel élvezte az egészet, köszönhető nyilván a gyerektársaságnak 🙂 . Azt majd meglátjuk, hogy milyen lesz a viszony, remélem, hogy jó, bár meg kell jegyeznem, hogy a két új barát igencsak különbözik egymástól, más a habitusuk, Gergő anyukája és a tapasztalatom szerint is az az igazi rosszcsont gyerek 🙂 , de hát az ellentétek vonzzák egymást, mint tudjuk 🙂 …
Este mindenki kidőlt nagyon hamar, a sok-sok játék, peca, jó levegő megtette hatását 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: