Újabb hétköznapiságok

Tegnap Toma szabin volt itthon 🙂 , ugyanis kedden nagyon sokat köhögött délután, olyan szárazon, de tényleg megállás nélkül, amin csak az inhaláló volt képes változtatni, ráadásul el is aludt, amit egyáltalán nem szokott, este pedig nyűgös volt és még mindig köhögős, úgyhogy adtam neki egy szabadnapot, majd meglátjuk mi lesz felkiáltással. Nagyon örült neki, annyira, hogy tegnap szinte egyáltalán nem köhögött 🙂 , és ugyan nagy dolgokat nem csináltunk délelőtt, mert csak főztünk és a szokásos rendrakás történt, meg hasonlók, de Legkisebbünk saját bevallása szerint szuperül volt egész nap, főleg, hogy kint bringáztunk egyet még a nagy eső előtt:

Este azért panaszkodott, hogy nem játszottunk eleget, ezért egy gyors társast és Dobble kártyát lezavartunk még fürdés előtt, aztán ma reggel már ment oviban, mert meg kellett, hogy állapítsam, vaklárma volt ez a köhögősdi 🙂 (bár reggel megint kezdte, most olyan hurutosabban, de enyhén, ezt utálom, amikor nem lehet eldönteni, hogy most akkor merre az egyenes…) Nem volt lelkes túlzottan, hogy menni kell 🙂 , de amikor ott van, akkor meg szuperül érzi magát, áááá, nem tudom én ezt követni 🙂 … Viszont felfedeztem egy új dolgot, amikor hívtam Julcsi nénit az óvónéninket tegnap, hogy nem megyünk, akkor majdnem kivette a telefont a kezemből, hogy elújságolja gofrit fog reggelizni, ami Julcsi néni kedvence, amire ő visszaüzent, hogy szedje össze magát, mert próbálják az anyák napi műsort, úgyhogy teperjen befelé 🙂 , szóval van köztük egy kis újfajta húzd meg, ereszd meg viszony, ami szerintem a sok új barát mellett eredményezi ezt a hetek óta tartó ” tulajdonképpen szeretek oviba járni” stílust 🙂 . Mondjuk így harmadik év végére, már pont időszerű volt 🙂 …

Felpezsdültek a hétköznap délelőttök amióta van új csengőnk 🙂 ! Jó, mondjuk főleg a postás csenget, (hol férfi jön, hol nő, szóval nem kell rosszra gondolni 🙂 ), akitől végre át tudtam venni az ajánlott levelet, meg egy vízműves emberke, hogy elmondja elzárják a vizet két órára, de kifejezetten örültem, mert az elemes csengők állandóan tönkrementek, hetekig nem is cseréltük ki a legutolsót, most a Családfő vett egy olyat, amit be kell dugni a konnektorba és láss csodát, működik 🙂 ! Azóta tényleg kicsit mozgalmasabbak a hétköznapok, ami azért vicces, mert lehet, hogy eddig is így lett volna ez, csak senki sem ért el 🙂 … Nem baj, most már tudom, hogy ha elvonulásra vágyom, akkor kihúzom a csengőt és kész 🙂 …

Kedden, miután elvittem Tomát oviba, bementem feliratkozni a suliba fogadó órára (mostanában ez az új módi), csak a fizikára kellene menni, de megyek még az új magyar tanárnőhöz bemutatkozni meg a földrajzra, bár ott most meglepően jól áll Legnagyobbunk (az a mumus tantárgy, nem Máté miatt), és olyan jó érzés volt, rengeteg mindenkivel összefutottam! Egyáltalán nem úgy terveztem, de ott ragadtam egy órát, tényleg nem tudom rövidre fogni a mondandómat, ha egyszer belelendülök, de nem is tudtam volna, mert valaki mindig érdeklődött. Ezért is szeretjük mi ezt az iskolát, olyan családias, mindenki ismer mindenkit általában, kétszer találkoztam Mátéval is, egyszer amikor tesizni ment, egyszer meg amikor végeztek és jöttek vissza kintről 🙂 , odajött olyan nagyfiúsan köszönni, itthon mesélte, hogy messziről hallotta már a hangomat 🙂 , ami csak azért maradt meg bennem, mert az egyik tanárnő is ugyanezt mondta, mielőtt odajött beszélgetni 🙂 … Ilyenkor mindig megerősödöm, hogy jó helyen van ő ott (és jó helyen lesz szerintem Toma is …)

A tegnapi nap nyertese egyébként Máté volt, ugyanis Toma két hete imádja a krumplis tésztát, ami azt jelenti, hogy Legnagyobbunk kedvence akár heti kaja is lehet, főleg nyáron 🙂 … Egyébként meg annyira szaladnak a napok, és már megint nem haladok szinte semmivel, de mindig van valami. Rá kellett, hogy jöjjek, hogy én éjszaka csináltam meg eddig nagyon sok mindent, de most ez valahogy nem megy, egyszerűen nem bírom rávenni magam semmi hasznosra este, át kell szerveznem a napjaimat, ha jót akarok magunknak 🙂 és nagyon gyorsan össze kéne kapnom magamat ráadásul, mert jövő héten már ugye szünet és Húsvét!

Ma délelőtt elmentem könyvtárba, kettőbe járunk, ez a nagyobb és messzebb lévő, de itt több a jó és új könyv, viszont a másikat meg jobban szeretjük és közelebb is van. Lejártak a kötetek, amik nálunk voltak, úgyhogy menni kellett, és csupa jó könyvekkel tértem haza. Aminek nagyon örülök, kivettem Tóth Krisztina novellásköteteket, nagyon szeretem őt, a Nők Lapjában szokott írni, ott kedveltem meg. De vettem ki coach könyveket is, mert érdekel az a szakma és mivel a pszichológia mindig is vonzott (tanultam is szerencsére) és szerettem volna egy időben pszichológus lenni, valahogy ezt el tudnám képzelni magamnak, és azt hiszem el kellene kezdenem tanulni is, de majd meglátjuk… Az nagyon valószínű, hogy én már hírszerkesztő nemigen leszek, valahogy kinőttem belőle vagy nem tudom, már sokkal jobban érdekelnek más dolgok (mondjuk most elsősorban a gyerekeim 🙂 …), hát szóval ezek mennek felénk 🙂 …