Beleszerettem Kicsinénibe és Kicsibácsiba 🙂 … Tegnap vettem ki Tomának a mesekönyvet a könyvtárból és ahogy belelapoztam, hogy milyen lehet, egyszerűen beszippantott, majdnem elolvastam egyszerre az egészet, még jó, hogy két kötete van 🙂 … Annyira aranyosan, kedvesen vicces kis történetek vannak benne, hogy azt tényleg csak olvasva lehet megismerni! Mondjuk az ajánlóban is az van, hogy néniknek és bácsiknak is való 5-99 éves korig, szóval ez rendben van, már csak abban bízom, hogy Tomának is tetszeni fog a dolog, mert nem igazán ez az ízlése szerintem, jobban szereti az izgalmasabb történeteket, mindenesetre én találtam egy jó mesekönyvet magamnak 🙂 .
Az este szenzációja az volt, hogy Legkisebbünk elaludt inhalálás közben 🙂 … Mostanában mindent önállóan kell, hogy csináljon, oda sem nézhetünk sokszor, mert ránk szól (szíve szerint megfőzne magának 🙂 ). Tőle valamivel arrébb én éppen a fentebb említett könyvet olvasgattam, amíg vártam rá, de egyszer csak arra a jó kis szörcsögő hangra figyeltem fel, amikor már nincs semmi Salvus víz a tartályban, jó hosszasan ment a csörrögés és ahogy odapillantottam, Toma feje félrebillenve, keze lecsúszva pihent a mellkasán, benne az inhaláló kagyló 🙂 … Annyira meglepő és mulatságos volt 🙂 , még azért megmutattam a többieknek és gyorsan felkísértem aludni a szobájába.
Ma mesteremberes nap lesz nálunk, jönnek a darázsirtók, a szomszéddal összeálltunk és megrendeltük közösen az irtást, mert rengeteg darazsunk van minden nyáron. Fokozatosan rosszabbodik a helyzet mindig, augusztusra már annyi van, hogy hessegetni kell őket, nem tudjuk miért, de nemcsak nálunk probléma ez, itt a környéken máshol is. Most azért bízunk benne, hogy ha nem is tűnnek el, jóval kevesebben lesznek. Délután meg jön a redőnyös, mert megint fent ragadt Máté szobájában a roló, mindig csak nála van ez, nem is ő szokta fent ragasztani, hanem vagy a Családfő vagy én, de pár havonta megesik újra a dolog…
Egyébként meg annyira jó, hogy péntek van, bár ezen a hétvégén nagytakarítanom kéne, meg segíteni Máténak a föci tételek befejezésében, meg cipőt venni a fiúknak, valahogy semmi programos dologra nem futja majd az időnkből érzéseim szerint és az sem biztos, hogy az előbb felsoroltak bármelyikének pont kerül a végére (mondjuk a tételeknek igen, mert hétfőn le kell adni), de azért változatlan, gyermeki örömmel tudjuk a péntekeket fogadni, minden egyes héten 🙂 …