Pónifarm

Még a húsvéti ünnepek alatt, nagypénteken jártunk ott Tomával és a Kalózhajós játszótéren még tavaly szerzett barátjával, Dominikkal és az anyukájával. Ez volt az a nap, amikor a család másik fele horgászni ment, mi meg gondoltuk kipróbáljuk a Pónifarmot, ami Taksonyban van, hozzánk elég közel, arrafelé, amerre lovagolni jártunk (és lehet, hogy még fogunk is, ez még nyitott kérdés). Már többször ki akartuk próbálni, mert van ott a pónik mellett még sok más állat, játszótér, quad, buggy (bár nem ezek miatt mentünk), és szabad terület mindenfelé. Hááát…, az igazság az, hogy jóval többet képzeltünk bele, mint amilyen, nekünk anyukáknak kicsit olyan érzésünk volt, mintha az első osztály helyett a turista részlegen utaztunk volna 🙂 , ráadásul mindezt jó drágán, mert a húsvét miatt borsos volt a belépő 🙂 (ünnepi játékok is voltak, bár mi ebből semmit sem használtunk ki, vagyis egy pecásat a végén 🙂 ) . De! Mintha a fiúk más csatornát néztek volna, remekül elvoltak, sőt, nemcsak elvoltak, hanem élvezték is minden percét az ott töltött időnek 🙂 ! 

Rengeteg sok időt töltöttek a farm játszóterén, amit le sem fotóztam, pedig ott aztán minden volt, csúszás, mászás és hasonlók. A sok-sok állatot is végignéztük és persze simogattuk, voltak nyuszik, kecskék, pónik, malacok, még láma is akadt 🙂 . A kecskéknél is sokat időztünk, természetesen simiztük is őket rendesen, de ami külön gyönyör volt a srácoknak, hogy volt ott egy csúszda, a kecskék benti világát kötötte össze a kintivel, csak egy probléma akadt, nem volt hozzá semmi mászóka vagy létra, igazából nem is értem, hogy milyen funkciót tölt be ott, de a két fiú egyből feltalálta magát: a kerítésen másztak fel rá, aztán mindig rohantak rajta, a tákolmány ettől kellőképpen imbolygott, minket meg a frász kerülgetett persze 🙂 , úgyhogy igyekeztünk őket mindig arrébb terelni onnan 🙂 . Aztán sokszor és sokáig ugráltak a trambulinon, pónin lovagoltak, kis teherautókat vezettek – érdekes módon a quad és buggy eszükbe sem jutott, ez utóbbit vezethették volna, mert ez kisebb méretű – a quad pálya színes gumikból álló védőkorlátján mentek körbe-körbe.

Rengeteget szaladgáltak egymással és egymás után, na és versenyeztek, sokat nevettek, meg vitatkoztak, veszekedtek, de mindenfélén képesek voltak, hogy ki hova ér előbb, ki mit csinál előbb, ki tud hamarabb körbe érni valamin vagy valamivel, fúúúú, nagyon idegcincáló volt egy idő után 🙂 … Most azt hiszem ez a korszak van, ez az állandóan versengő-vitatkozó, Toma egyébként itthon is verseng még velem és Apával is, Mátéval meg főleg! Most meg, hogy emberükre akadtak egymással Domival, magas fokon művelték az egészet, bár a legváratlanabb pillanatokban meg hirtelen teljes béke lett, hogy aztán újrakezdődjön minden 🙂 . Toma legnagyobb örömére az ünnep alatt egy lángosos is kitelepült a helyszínre, úgyhogy jól belaktak azzal és egy kis palacsintával, szóval teljes volt az öröm 🙂 . Ugyan csak 2 -3 órát akartunk maradni, de 11-től délután 4-ig ott voltunk, a végén többszöri nekifutásra sikerült csak hazaindulnunk. Ezek pedig a pillanatfotók:

A pecás, az pecás 🙂 :

Szerintem megyünk még, mert mindkét fiú nagyon jól érezte magát, és kipróbáljuk ami elmaradt 🙂 …