Az ovink közelében van egy repülő és autószerelő szakközépiskola, ott tartottak nyílt napot pénteken a szakmák éjszakája keretében. Este 6-tól nyílt ki a kapu, azon a helyen, ami mellett általában elautózunk, amikor Budapest belvárosa felé vesszük az irányt, és persze Toma mindig tágra nyílt szemekkel nézi az összes repcsit 🙂 . Domiékkal mentünk ismét és azt kell mondjam, hogy telitalálat lett a program 🙂 ! A kezdeti pár perces nézelődés után a bőség zavara állt elő, mert legalább 6-8 gép állt a területen és mindre fel lehetett szállni. Ráadásul még az is nagy öröm volt, hogy együtt lehetnek a fiúk, úgyhogy kezdetben egymással és egymás után kergetőztek, aztán amikor kicsit lenyugodtak a repülők is sorra kerültek.
Egész végig egyébként valahogy reflektorfényben voltunk, ugyanis szerintem a két fiú volt messze a leghangosabb a környéken 🙂 , ráadásul csak rohanva bírtak közlekedni, mi meg próbáltuk csitítani őket, általában nem sok sikerrel 🙂 , valószínűleg egymás társasága és a remek helyszín hozta ezt ki belőlük 🙂 . Az egyik gépet például megkaparintották és bevackolták magukat a pilótafülkébe, együtt irányítottak, aztán a rakodótérben szaladgáltak hátra, azt nem értettük pontosan, hogy mi volt a játék lényege, de valami ejtőernyő nélküliség volt, mert így “ugráltak” ki a gépből, nagy ováció közepette, mi meg csak azt vettük észre, hogy egy idő után nem nagyon jött arra senki 🙂 .
Azért persze megnézték a többi repülőt is, az összeset, aminek be lehetett ülni a fülkéjébe megtették és minden lehetséges dolgot és gombot végignyomkodtak rajtuk 🙂 .
Az egyik helikopterben ismertetőt tartottak kivetítővel a szaktanárok, oda is beültünk, meglepően jól végighallgattak mindent a fiúk, a végén pedig a fülkébe kettesével beülhettek és ott is megmutattak nekik minden érdekeset, hát ezt nagyon élvezték 🙂 !
Levezetésképpen az egyik lankás domboldalon gurultak lefelé 🙂 , azt hiszem komolyan végig kell vennünk az egyszerű játszóterezés lehetőségét is 🙂 , arról nem is szólva, hogy egy ismeretlen követőjük is akadt, de a kisfiú apukája gyorsan leállította a gyermekét, mondván, hogy ez egy ennél komolyabb és veszélyesebb hely 🙂 , így mi alkalmi vakként hagytuk a két felbujtót tovább gurulászni 🙂 :
Hab volt a tortán, hogy ovis csoporttársakkal is összefutottunk, persze Toma velük is bandázott egy picit, láthatóan nagyon örült a felbukkanó kis barátainak, be is ültek közösen az egyik gépbe és cserélgették a pilóta és egyéb szerepeket 🙂 :
Már este volt amikor el tudtunk szakadni a gépektől és akkor is főleg azért, mert a sötéttel még inkább veszélyesek lettek magukra, mint addig 🙂 , így nagy nehezen elindultunk haza… Váratlan, ráadásul ingyenes és mostanában a legjobb program volt ez a pénteki, azóta is emlegetve van itthon 🙂 …
Nagyon aranyosak vagytok 🙂 és mi is örülünk, hogy ott lehettünk! Köszönjük a kedves invitálást, jövőre is biztos ott leszünk 🙂 !!!
Nagyon szívesen, de tulajdonképpen inkább mi köszönjük, mert nagyon jól éreztük magunkat 🙂 !!! Nagyon örülünk, hogy létrejött ez az este, mint ahogy annak is, hogy megtaláltátok ezt a kis írást a programról 🙂 …
Örülünk, hogy eljöttetek és méginkább, hogy ilyen jól éreztétek magatokat. Jövőre is vár titeket szeretettel a Kossuth csapata 🙂
Köszönjük a cikket! Úgy érzem, ezért érdemes volt megálmodnunk és megcsinálnunk a Szakmák Éjszakáját!
Jaj, de szépen leírtad, egy kicsit még a szemem is párás lett, nem is tudom hogyan 🙂 …
Azta, szinte hallom őket:)) a lányok nyüzsgése sem egyszerű, de az ovis-kisiskolás fiúk hangja és elevensége engem sokkolni képes főleg maitt, hogy mi az amit még megengedhetsz nekik és mi az amiből baj is lehet, nem lettem volna jó “sok fiús” anyának az tuti:), igazi paragép vagyok. Márkó nagyon izgága kisgyerek volt, de úgy mint Toma imádott segíteni, így ha feladatot kapott, akkor könnyű volt vele és mindig azt mondtam az óvó – és a tanítónéniknek is, ha nagyon pörög, fogalkoztassák és nem lesz gond vele és így is volt:) Aztán a sportok a kick-box, a foci és a tánc meghozták a fegyelmet is neki, utána meg már csak hirtelen felnőtt és már hiányzik ez a fajta hangoskodós elevensége, olyan mintha sosem lett volna ilyen cuki, vigyorgós, kiabálós kisfiú:)