Vegyes

A reggelünk sietősen telt, Tomának muszáj volt 8-ra beérnie az oviba, ami önmagában nem gond, de mindezt egy ráérős kamasszal megtűzdelve, aki még háromnegyed 8-kor is azt mondogatja, hogy ne izguljak, nem késünk el 🙂 , na úgy már igen! Hiába mondtam, hogy most miatta nem is aggódom (náluk fél 9-kor kezdődik a tanítás, 8-tól beszélgető kör van), Legkisebbünk miatt viszont igen, mert ma volt ez a bemutató tornájuk és pontosnak kellett lenni, ráadásul már tornaruhában kellett volna a teremnél virítani… Jó, hát egy kicsit nekem is furcsa volt, mert mint tudjuk az oviból nem lehet elkésni 🙂 , de azért ha nem is átöltözve, de beértünk.

Ráadásul Tomának különösen jól sikerült az óra, mert tojásokat kellett a végén keresgélni, és ő találta meg a csoportból egyedüliként a legnagyobb sárkánytojást (!) 🙂 , nagyon meg is lett dicsérve! Ebédnél meg mindent befalt az oviban, még repetázott is, valami megindult nála ilyen téren is, mert eddig ez még a kedvenc ételeinél sem volt jellemző, főleg bent, most meg egy héten belül ez a második ilyen alkalom. Játékos feladatoknál és mindennél sokkal ügyesebb, érettebb, most valahogy sokkal iskolaérettebbnek tűnhet (és ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül), még jó, hogy nem vizsgálják felül 🙂 , mert nekünk muszáj megvárni a 2018-as tanévkezdést, akkor kezdik ugyanis Máté tanító nénijei újra az elsőt. 

Máté meg a Magyarság Házába ment délután az osztállyal, nem is tudni mikor érnek haza mivel a várba mentek. Holnap ráadásul nyelvtanból, kémiiából és biológiából dogát ír, meg jó fáradt is lesz az biztos amire hazaér, többek között az ilyenek miatt várjuk már olyan nagyon a nyarat…

Aztán a mai, a meglepetések délelőttje volt, felhívott egy férfi, hogy ő valamilyen etetőanyagot akar vásárolni 🙂 … Reflexből mondtam neki, hogy ez magánszám, aztán amikor kimondtam gyanússá vált a dolog és kitudakoltam tőle, hogy mit szeretne és milyen webáruházat hívott… Hát, kiderült, hogy a miénket, ami még ugye meg sem nyitott 🙂 , és a netről nézte le a kapcsolattartó számot (ami az enyém 🙂 )… Hát ezen jól elcsodálkoztam, mert a neten csak a nyitóoldalunk van fent, mindenféle adat és rendelési lehetőség nélkül, de aztán utólag kiderült, hogy a Csaaládfő a FB-on már kicsit aktívabb volt, onnan jött az első vásárlónk, vagyis inkább jelöltünk 🙂 . Azt mindenesetre kitudakoltam tőle, hogy mit szeretne és kérdésére válaszoltam is, ami az volt, hogy ezt a terméket forgalmazzuk-e majd – a neve ismerős volt, de persze az én szaktudásommal fogggalmam sem volt semmiről 🙂 – természetesen azt válaszoltam, hogy peeerszeee, biztosan és be volt tervezve, aztán közben nagyon koncentráltam, hogy megjegyezzem a terméknevet, hogy árulhassuk majd 🙂 (bár mint utólag kiderült Apucitól, ez tényleg be van tervezve 🙂 ). Kiderült, hogy ez egész Budapesten nagyon korlátozott választékban kapható, és akkor ő nálunk szeretné majd ezt beszerezni, mondtam is neki, hogy várjuk szeretettel, ha megnyitunk 🙂 , és valahogy az az érzésem, hogy jön is majd, és azt meg határozottan érzem, hogy menni fog nekem ez a kapcsolattartó-ügyintéző szerepkör, bár egy kis tudást azért nem ártana magamra szedni 🙂 … Az meg jelzés értékű, hogy tényleg semmit nem tettünk még önmagunk reklámozására és így is megtalálnak minket…

Délelőtt kerti munkáztam itthon és úgy megörültem, mert az egyik sarokban, ahol éppen a száradt faleveleket és ágakat kotortam össze és biztos voltam benne, hogy a tavaly elültetett árnyliliom nincs meg, mert ősszel valahogy semmit sem láttam a helyén, szóval ott előbukkant a földből a kis hajtása. Nem is voltam benne biztos, hogy abban a sarokban nagyon érdemes ültetni, ugyanis egy betonrész van még mindig a föld alatt, rá lett terítve a föld, de azt hittem, hogy az kevés és nem igazán alkalmas ültetésre. De a leglehetetlenebb közegben is kibújik ez a kis növény, szóval oda még ültetnem is kell ebből a fajtából. Egyébként meg még csak mindig a kinti takarításnál tartok, hol van még a hajnalka, a maradék sásliliom és árnyliliom ültetés, meg a többiről ne is beszéljek… Mi egyébként joggal tudhatjuk majd magunknak a sásliliomos és pillangóvirágos kert címét, mert ebből rengeteg lesz nálunk 🙂 …

Végül már csak annyi, hogy rákaptam Jamie Oliver főzős műsoraira a neten, rendkívül szürke, takarítós, szirupfőzős perceimben (erről majd később), kezdtem el nézni és most nekem valahogy nagyon bejön! Főleg a vidéki konyha című részei, ahogy a kertben kikotorja, megtermeli a hozzávalókat, meg azok az ízek, elég sok fűszerben és úgy hangulatában nagyon én vagyok…