Régi, mondhatni évek óta tologatott terv volt, hogy készítek egy adag pitypangmézet, mindig lecsúsztam róla valahogy, egészen mostanáig. De kedden ovi után, fogtuk magunkat Tomával és kimentünk ide a Duna-partra és szedtünk rengeteg sok pitypangot.
Addig szedegettünk, meg bicajoztunk, amíg beért minket Máté, aki hazafelé jött a suliból, majd nagy egyetértésben hazatértünk ebédelni 🙂 . És itt egy kicsit meg is csúszott a nagyobb adag pitypangméz készítése, mert amíg tálaltam, ettünk, leszedtem és hasonlók, eltelt jó egy óra, az alatt meg a kis virágok nagyobb része bezáródott 🙂 . Nem volt azért drámai helyzet, de mivel a legjobban a szirmok leszedése aggasztott mint sziszifuszi munka, nem dolgoztam fel az egész mennyiséget, csak a felét. Egyébként nem is olyan nehéz ez a része, van egy technikája, amivel viszonylag könnyen leszedhetők a virágok.
Így csak egy marék lett a kettő helyett, amit fél liter vízzel felfőztem. Elméletileg felfőzés után állni kell hagyni egy éjszakát, de van aki nem vár vele, én a köztes megoldást választottam, mivel úgysem tudtam volna délután órákig kavargatni, miután mindenki lefeküdt leszűrtem az egészet, hozzákevertem fél kiló cukrot, meg egy fél citromot és elkezdtem főzni. Na, ez a része hosszadalmas és türelmet igényel, mert forralni állítólag nem szabad, ha bugyog le kell húzni és várni egy picit, amíg visszahűl. Viszont, hogy jól besűrűsödjön, sokáig kell főzni, ez így meg még inkább hosszadalmas volt, úgyhogy én ezalatt sorozatokat néztem közben a gépemen, meg a hirtelen kedvencemmé vált Jamie Oliver vidéki főzéseit, fél kézzel meg kavartam 🙂 , így viszont már egész gyorsan szálltak a percek 🙂 , bár 2-3- órát azért biztosan elvoltam ezzel…
Viszont a végeredmény nagyon finom lett és tényleg olyan méz sűrűségű, bár talán egy árnyalatnyival hígabb, de tényleg nagyon hasonlít! Nem töltöttem tele az üveget, mert hagytam egy picit kóstolásra és evésre is.
A Családfő nagyon lelkesnek bizonyult reggel, ő már ajánlkozott, hogy majd teába és mindenbe tesz belőle már a kóstolóból is 🙂 (az egyszem üveget bedunsztoltam 🙂 ) , a fiúk nem szoktak ilyen “meggondolatlanok” lenni, úgyhogy velük várom a kedvező alkalmat, hogy megkóstolják kaláccsal. Azon túl, hogy tényleg itt van a kertünkben – mondjuk nálunk azért kellett a partra menni, mert vasárnak fűnyíróval annyi lett itthon a pitypangkáknak, sajnos – vagy a közelünkben, szóval bárhol szedhető, ahol nincs nagy forgalom, tényleg nagyon finom és nem utolsó sorban ez egy gyógynövény is: emésztést, epeműködést segítő, vér és májtisztító, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Nagyon ízlik nekem is, tényleg hasonlít a mézre, és bár most kezdésnek csak úgy simán csináltam, el tudnám képzelni egy kis fahéjjal vagy citromfűvel ízesítve is, azt hiszem legközelebb így is kipróbálom!
Köszi Móni 🙂 ! Mi mondjuk szeretjük a mézet, de ahogy írod, az is nagyszerű volt az egészben, hogy feldobta egy kicsit a hétköznapunkat, jól éreztük magunkat a begyűjtés és a készítés közben is 🙂 .
Még emlékszem is, hogy kérdeztelek mennyire macerás a szirom leszedés 🙂 … Egyébként tényleg nem vészes, rosszabbra számítottam, de mi is nagyon élveztük még a begyűjtést is! A szirmokkal inkább én bajlódtam, mert bezáródva nehezebben ment, a főzésnél meg a filmnézés hozott egy kis örömöt, szóval tényleg jó volt az egész 🙂 . Lehet, hogy a gyerekeknél sem ez lesz a sztár (nekünk Apucival nagyon bejön), majd elválik, most van éppen döntési folyamat alatt 🙂 …
Köszi Meli, igen, nagyon finom 🙂 …
🙂 nagyon jó – a tavaly én is készitettem, sajnos nálunk nem csúszott, csak én ettem… de nagyon élveztem a készitését – és a gyerekek is 🙂
Ügyes vagy!Biztos finom is!
Anyukám is főzött régen, de már alig emlékszem az ízére, mivel nem vagyok nagy mézevő ezért nem valószínű, hogy erre is ráugranék, de programnak a szedés és a készítés is szuper, szóval ügyesek vagytok!