Jövős-menős

Nem volt vészes ez a lótifutizás, de ezen a héten minden napra jutott valami apróság. Valahogy, amikor tanulni is kell Máténak (nekem meg néha vele), nincs ennyi idő mindenre, pedig tornára, játszóházi foglalkozásra akkor is járunk… Szerintem az gyorsított fel mindent, hogy mindig bejött valami más is a többi mellé, például szerdán bemutattuk a Delacato tornát Julcsi néninek, akitől új feladatokat is kaptunk. Mostanában agyon dicsérik Tomát mindenhol, vagy valami fejlődési ugrásban van vagy csak simán ilyen ügyes 🙂 , de az biztos, hogy mindig extra jókat mondanak róla. Amit egyébként én is látok, hogy például ugyan eddig is voltak barátai, de most mintha megsokszorozódtak volna szociálisan még inkább kibontakozik és ez a szép szóhasználat nem is tőlem van, hanem az óvónéninktől 🙂 , aki szerint minden más ovis torna és egyéb feladatokban Legkisebbünk nagyon összerendezett és tudatosabb lett, arról nem is szólva, hogy a játékos feladatokban is nagyon az élen jár, legyen az szellemi vagy akár fizikai, most minden jöhet úgy látszik 🙂 .  Amiért tornázunk tulajdonképpen, a rajzolás is mintha kezdene beindulni, valamelyik nap például bögrét firkantott Toma rendesen füllel és mindennel, és máskor is próbál rajzolgatni, ami ugye még mindig furcsa nekem, hogy nem igazán csinálja, pedig bármilyen kézműves dologban örömmel benne van itthon 🙂 .

Na, de visszatérve az eredeti gondolatmenetemhez, szóval szerdán négy után értünk haza, aztán délután még a futás is belefért nekem, meg fenyőrügyet szedegettünk Tomával a kertben, amiből azóta már készült fenyőméz és szirup is. Tegnap pedig elmentünk a játszóházas foglalkozásra ovi után, amit egyébként szintén nagyon szeret Legkisebbünk, mondjuk játékos az egész, úgyhogy nem csodálom. Aztán sokat beszélgettünk utána Andival, aki az egészet tartja és szervezi és úgy örültem, mert tényleg olyan érdekes dolgokról volt szó, és az meg külön boldogság, hogy olyan gyerekbarát az egész hely, szerveznek nyári táborokat is, amit mi idén még biztosan kihagyunk, de lehet, hogy jövőre egy hétre kipróbáljuk majd. Ez olyan reggel mennek, este hazajönnek dolog, de úgy látni az egészen, hogy nagy szívvel csinálják, mennek jó kis helyekre (pl. Tarzan Park, ami nem éppen a közelünkben van ugye 🙂 ) és például van náluk az utolsó napokban pizsi-parti, amikor ott lehet aludni a játszóházban, ami nekem csak ezért tűnt fel, mert ezt szerintem simán kihagyhatták volna a programok közül, de valahogy áthatja az egészet a gyerek központúság 🙂 . 

Aztán átvonultunk a könyvtárba, mert lejártak a nálunk lévő kötetek és jó ráérősen válogattunk, Toma nagyon cuki volt, teljesen belemélyedt a könyvekbe (muszáj volt lesifotózni) 🙂 ,

vettünk is ki jó sok mindent, Janikovszky Éva, Lázár Ervin és Lackfi János mesekönyveket is, és ami elég vicces volt, Legkisebbünk ráakadt egy sakk könyvre, amit haza kellett hoznunk. Még a kocsiban is nézegette, meg persze itthon is, régebben is mondogatta, hogy szeretne sakkozni, ahogy hazaértünk az éppen kéznél lévő Mátét el is csípte ez ügyben, hogy akkor most azonnal tanítsa meg őt játszani 🙂 , el is kezdték, de Legnagyobbunk végül nem vállalta az okítást, mert állítása szerint ezt ő még nem tudja Tomának jól elmagyarázni, bár lehet, hogy csak megunta a bajlódást 🙂 … A lényeg, hogy a Családfőre lesz bízva a dolog, mert ezek szerint Toma tényleg sakkozni szeretne, ami meg ugye kifejezetten hasznos játék, úgyhogy lehet, hogy nem kéne kihűlni hagyni ezt a lelkesedést 🙂 . 

Szerda délelőtt pedig moziba mentünk Mátéval, aki szinte teljesen meggyógyult addigra. Mondjuk ez a legnehezebb része a dolognak, hogy hét közepére jól volt, szóval akár úgy tűnt mehetett is volna Erdélybe, de azért azt hiszem ennél bonyolultabb lett volna a képlet, mert ott a sok program között nem biztos, hogy így lett volna mindez, azt meg nem tudtam elfelejteni, hogy volt olyan is, hogy gyógyszer és minden más mellett visszaesett egyszer itthon, ezt nem akartam megkockáztatni, mert azért a fülfájás, az nagyon kemény tud lenni… De a lényeg, hogy elmentünk az Alleba, már tavaly kitapasztaltuk, hogy csak ott van mozi délelőttönként, legalábbis elérhető közelségben. Kilenc után már ott voltunk, 10-kor kezdődött a filmünk, Máté egy francia vígjátékot az Alibi.com-ot nézte ki, mondjuk nagy választék éppenséggel nem volt, de jó választásnak bizonyult a dolog, mert rengeteget nevettünk rajta 🙂 . Ritkán járunk ebbe a bevásárlóközpontba, pedig most olyan jól esett előtte és utána bolyongani ott egy picit, kizökkentett a rutinból, jó volt, hogy annyi minden egymás mellett és elérhető nézelődési közelségben volt, reggel meg külön jóleső volt az egyik pihenőből nézni, ahogy nyitnak ki a boltok… Közben meg annyit nevetgéltünk Mátéval, olyan jó hogy ilyen nagy már, néha el sem hiszem mennyi mindenről (komoly dolgokról is) lehet vele beszélni és ami külön öröm, hogy remek humora van 🙂 ! Utána megleptük Tomát, korábban elhoztuk az oviból és elmentünk együtt a Mekibe “ebédelni”. Azt a boldogságot nagyon jó volt látni, amikor észrevett bennünket 🙂 ! Mindenki alaposan beevett 🙂 , arról nem is szólva, hogy az oviban aznap paradicsomos káposzta volt éppen, ami finoman szólva nem Legkisebbünk kedvence…

Ma meg semmi különöset nem tervezek nagyon, takarítani mondjuk biztosan fogok, holnap meg Veszprémbe mennénk. Reggel  megyünk, este jövünk, és remélem el is jutunk, mert most meg Tomának olyan rekedtes a hangja (még jó, hogy szabadnapon van itthon 🙂 ), és váltig állítja, hogy ő nem beteg és jól érzi magát, szóval gyanús egy picit a dolog, de majd meglátjuk 🙂 …