Autókkal és meccsekkel tarkított hétvége

Szombaton Veszprémbe utaztunk és most nem elsősorban a rokonaim miatt, hanem mert a Családfő kocsijának a találkozójára utaztunk. Egy éve már, hogy megvette azt az autót, ami eredetileg az én (egyik) kedvencem 🙂 (ha-ha, így jártam 🙂 ), amibe teljesen belehabarodott és még a FB-os PT Cruiser klubhoz is csatlakozott, ami most hétvégén Veszprémben tartotta a találkozóját. Csak egy kis picike szépséghibája volt a dolognak, 8-ra már illet volna ott lennünk, háát, nem mondom, kicsit elaludtunk, aztán elbizonytalanodtunk, hogy elinduljunk-e egyáltalán, de aztán mégis nekivágtunk és 9-re meg is érkeztünk 🙂 . Jól tettük, mert nem hogy nem késtünk el, még 10-ig maradt ott a társaság, és ami még fontosabb Apuci mellett Toma is lelkes rajongóként szemlélte és fényképezte a szebbnél szebb PT-ket 🙂 . Máté kamaszos visszafogottsággal szemlélődött, nekem meg ugyan a kedvencem ez a típus, de úgy látszik nagyon nőből vagyok, fél óra bőven elég még az ilyen kedvenc autók között is 🙂 (bezzeg ha virágok, könyvek, lakberendezési cuccok lettek volna ott, még most is ott lennék 🙂 ). Toma viszont kiélvezett minden percet, amelyik autóba lehetett beült, nézelődött, fotózott 🙂 .

Aztán 10 körül elindult a konvoj, amihez persze mi is csatlakoztunk és lassú sebességgel elindultunk Balatonakarattya felé. Legkisebbünk persze ezt is kiélvezte, nézte, mutogatta a sok szép autót, szóval ő lubickolt az egészben. Jó sokára 11 körül értünk oda egy balatonakarattyai pihenőhöz, ahová befért az összes kocsi is és mi régebben gyakran nyaraltunk arrafelé, ismerős volt minden, sok bolt van azon a részen, bár még szezonkezdet előtt alig volt nyitva valami. A lényeg azonban nyitva volt, egy horgászbolt 🙂 , ahol a Családfő végre tudott venni Tomának egy pici horgászhálót, amivel kishalakat tud meríteni itt nálunk a kis öbölnél is és amit már nagyon régen szeretnénk venni, de se itt a környékbeli boltokban, se a nagykerekben vagy nagyobb horgászboltokban sem lehetett kapni, már tavaly nyáron sem, szóval már ezért megérte elmenni, Legkisebbünk iszonyú boldogan feszített vele 🙂 . Ott a parkolóban is jó 1 órát töltöttünk, közben ettünk lángost és hamburgert, aztán dél körül a többiek tovább vonultak Balatonvilágosra, ahová mi már nem követtük őket, 

Az idő elég pocsék volt eleinte, még esett is többször, és ez merőben keresztülhúzta minden egyéb tervünket, ami vagy bobozás vagy állatkertezés lett volna. Így aztán inkább visszamentünk Veszprémbe Kati mamához, aki rém boldog volt, mert már karácsony óta nem találkoztunk, meg mondanom sem kell mi is nagyon örültünk neki 🙂 . Az unokatesóméknak dolguk volt, ezért csak hozzá mentünk be, de pont jó is volt így, mert két óránál többet nem tudtunk maradni, ugyanis Máté Apával Fradi meccsre ment este. Amíg együtt voltunk persze kávéztunk 🙂 , beszélgettünk, természetesen Toma befogta a nagyit egy kis társasra is (Ki nevet a végénre, természetesen 🙂 ),

rengeteget nevettünk, aztán végül csak hazaindultunk, mert ugye muszáj volt… Volt, aki sokat bohóckodott 🙂

nagyon jó kis napunk volt, szuperül éreztük magunkat, és volt persze akiknek ez még folytatódott a meccsen, Máté és Apa is remekül szórakozott még este is 🙂 . Na, meg olyan is akadt, aki délután hazafelé a kocsiban kidőlve aludt:

Vasárnap főleg kötelezőket csináltunk, készültünk a sulira, mert már a többiek pénteken hazajöttek Erdélyből, ma már menni kellet az iskolába, na meg az oviba is, bár az mint tudjuk szerencsére nem igényel ilyen előkészületeket 🙂 . Főztem is tegnap egy új római tálas husi receptet, aztán váratlanul a szomszéd Feri bácsi elhívta Mátét estére a helyi focicsapat meccsére. Legnagyobbunk természetesen ment, nem volt kérdés 🙂 , mi meg addig hármasban kerteztünk, Apuci füvet nyírt, Toma hol gereblyézett, hol tobozt szedett, hol ugrálózott, szóval jól elvolt, én meg gazoltam főleg 🙂 . Nagyon jól esett a kinti munka egyébként, nekem ez tényleg mindig kikapcsolódás, még ha gazolok, akkor is…

Szóval ilyen jó kis hétvégénk volt ez a mostani 🙂 !