Nagykorúak lettünk

Mármint házaspárként, mert hétfőn volt a 18. házassági évfordulónk 🙂 … Furcsa ez a sok év, egyfelől mintha elröppent volna az idő – ilyenkor eszembe jut, amit az idősek szoktak mondani, hogy csak úgy elszaladt velük az élet – másrészt meg olyan sok minden történt közben és olyan furcsa is, mert még mindig annyi idősnek érzem magam és mintha nem is változtunk volna semmit, pedig de, biztosan és tudom is, hogy igen, de valahogy meg alapjaiban mégse… Sok minden járt a fejemben aznap, pedig végig rohangásztam hétfőn, és bizony eszembe jutottak azok is, akik ott voltak velünk azon a szép napon és már nincsenek köztünk, sajnos vannak páran… Az meg már szinte elképzelhetetlen, hogy a fiúk akkor még meg sem születtek, nem voltak részesei az életünknek és mégis így történt 🙂 , volt élet a születésük előtt is 🙂 … Viszont aki állandóan itt van és sziklaszilárdan áll mellettem az Apuci, lassan vele éltem le a legtöbb évet az életemből, mivel már az esküvő előtt is jó pár évig együtt voltunk. Aztán az meg még furcsább volt, hogy volt valami, ami a FB-nak köszönhetően világosodott meg bennem, mert Apuci közzétett fényképeire rengetegen reagáltak és csupa kedves, pozitív dolgot és ami számomra is új volt: elismerőt (még az oviban is megállítottak páran másnap és gratuláltak, tényleg furcsa volt, először nem is tudtam, hogy mihez kapom az elismerést). És valahogy rájöttem arra, amit addig ugyan tudtam, de meg sem fogalmaztam magamnak, hogy egy ilyen hosszú, szeretetteli, jól működő házasság és család érték, ritka kincs, amire vigyázni kell nagyon és lehet, hogy a sok elismerés is annak szólt, hogy manapság ez ritka tünemény… Apuci meg egész egyszerűen a másik felem, az meg nagy ajándék nekem tőle, hogy terelgethetem a fiainkat mellette, megérti és elfogadja, hogy ez nekem nagyon fontos, hogy a teljes figyelmemet rájuk tudjam fókuszálni, mert azt hiszem ez is ritka manapság és van, aki ezt meg sem érti, elfogadni meg végképp nem tudja, hogy egy 21. századi nő (főleg az én sok éves szakmai múltammal), hogy tud visszamenni az időben és elsősorban anya és feleség lenni 🙂 … Hát, így. Meg úgy, hogy van, aki támogat ebben 🙂 … És még ilyen gyönyörű csokrot is kaptam, 18 szál rózsával természetesen 🙂 :

Végül pedig egy ilyenek voltunk, ilyenek lettünk fotó (bár a másodikon nem vagyunk úgy rákészülve az ügyre) 🙂 :