Annyi minden történik naponta – szerencsére nem nagy horderejű dolgok – hogy valahogy az a nézetem kezd megerősödni, hogy itthonról nagyon nehéz blogot írni 🙂 … Mert ugye minden fontosabb általában, legyen az egy virágültetés, főzés, meseolvasás, vásárlás, takarítás vagy bármi, aztán amire odaérnék, hogy akkor írok is arról, amiről szerettem volna, egyszer csak ráébredek, hogy este van, fáradt vagyok vagy éppen mindjárt sietni kell valahova és nincs idő… Arról nem is szólva, hogy ez a jó idővel csak erősödik szerintem, meg érdekes módon, az ügyintézős, vásárlós kedvem is a napos idővel arányosan növekszik 🙂 .
Már azzal nyitottam a hetet, hogy hétfőn végre valahára elintéztem az ügyfélkapumat, amit már évek óta halogatok egyébként. Bár majdnem visszahőköltem, amikor megláttam, hogy mennyien várakoznak a kormányablakoknál 🙂 , de végül egész hamar, 1 óra alatt bejutottam, úgyhogy örültem is nagyon 🙂 ! Utána még nézelődni, vásárolni is volt időm, rájöttem, hogy egész jó üzletek nyílnak a hozzánk közeli plázában, van ugyanis egy KIK, amiről nekem fogalmam nem volt, és nem sokára megnyit a Pepco, amiről szintén nem tudnék, ha nem bolyongtam volna éppen arrafelé 🙂 . Úgyhogy vettem is gyorsan pár apróságot, ami egyébként már nagyon rám fért, sőt, a gyerekeknek is kellene elég sok minden, szóval nagyon valószínű, hogy megyek még velük is vagy helyettük is, na majd meglátjuk 🙂 . Aztán amiért ilyen lelkes lettem, még szerdán is visszamentem shoppingolni egy picit és akkor még jobb dolgokat sikerült beszereznem (pl. tök véletlenül egy farmer szaladgálós cipőt potom pénzért), sőt még talán kedden Tomával is mentünk egy kört. Ugyanis pénteken volt az ovis műsor, amire fehér ing és zokni a hivatalos öltözet… Na, most normális fehér inget sehol nem kaptam az ő méretében, ami volt az 3000 körül lett volna, de úgy, hogy azt mi többször nem vesszük fel, csak ha esetleg kibír egy évet (ami nem valószínű), akkor jövő ilyenkor, megint az akkori előadásra ugye. A lényeg a lényeg, hogy elmentünk az egyik kínaiba, ahol vettünk is valamivel több mint egy ezresért fehér inget és ha már ott voltunk, beugrott a kosarunkba egy jó kis esőkabát is Legkisebbünknek, szintén hasonló áron 🙂 . Ha jó passzban van, akkor Tomával még szuperül lehet vásárolni, szeretek is vele menni, de azért persze nem hagyhatók ki ilyenkor a szokásos kis pénzbedobálós, műanyag autók sem 🙂 . A péntekünk is olyan rohangálva telt a műsor miatt is, elvittem Tomát oviba, majd gyorsan haza, ebédeltünk mert éppen nem volt a fogára való a Drágámnak az oviban, aztán szinte mehettünk vissza, műsor után volt egy kis buli a gyerekeknek sütivel, üdítővel, aztán fagyiztunk még és este értünk haza tulajdonképpen. Örülök is, hogy vége a hosszú, másfél hónapja tartó próbáknak, mert egy jót nem lóghattunk az oviból 🙂 , mindig attól tartottam, hogy Legkisebbünkkel szúrok ki, ha sokat hiányozna, mert akkor nyilván izgulna, hogy nem tudja úgy a szöveget, egyébként szuper ügyes volt!
A hét szenzációja viszont egyértelműen az, hogy eldöntöttük a nyaralásunk időpontját, sőt, le is foglaltuk a helyet, ahová megyünk 🙂 ! Na, ez nálunk ritkaságszámba megy, régebben sokkal ügyesebbek voltunk ilyen téren, most is ez csak azért alakult szerintem így, mert Apucinak pontosan lehet tudni, hogy két időpont jó csak nyáron, ez a július eleje, meg augusztus második fele, közte rendezvényeket csinál és persze dolgozik, mondjuk a legnagyobb projektje az a FINA VB, amiben szakért 🙂 , és július 14-től benyeli a nagyüzem. Így mi július 1-től egy hétre megyünk Balatonkenesére, egy olyan szállásra, ahol már voltunk két éve és megszerettük. Ez egy apartman, ami egy étterem fölött van. Akkor, amikor voltunk a csárda nem üzemelt, de megvolt ennek is a varázsa, jól éreztük magunkat, mondjuk az ablak előtt megy el a vonat, de ami másnak hátrány, az nekünk előny: egy nap őrült sokszor bámultuk a vonatokat az ablakból, Toma legnagyobb örömére 🙂 . Valahogy Tomával mindenképpen jobban szeretem az ilyen kis lakásszerű szállásokat, amiben van konyha – mert az azért kell nagyon is – meg főleg van legalább egy helyiség (itt kettő van), ahová el lehet vonulni este, mert azért már a mindjárt 14 éves is teljesen más életet él, mint a mindjárt 6 🙂 . Most egyébként az alattunk lévő étterem is üzemelni fog, mi vagyunk az első vendégeik, mert júniusban nyitnak ki, és a lakást is csak kötelező reggelivel adják ki, aminek nagyon örülök, mert egy gonddal kevesebb, és külön öröm, hogy alattunk van egy hely, ahová este is le lehet menni vacsizni, ha éppen úgy alakul, szóval boldogság van 🙂 !
Aztán ez a hét a szerelők hete is, itt voltak végre a redőnyösök és felrakták azt a zárólécet, amit már két hete hoznak legalább. Meg végre jött a vízszerelő is, mert a kerti csapunkat is szerelni kellett, gyanítom a hideg tél is benne van ebben, és addig ugye amíg ez nem volt meg, a kerti munkák sem tudtak haladni, bosszantott is rendesen, hogy ha volt egy kis időm, akkor sem tudtam volna ültetni… Ma meg jönnek a fanyírók, mert a csavart fűzünk felső ágai veszélyesen töredezettek, már tavaly is megvizsgáltattuk és az az ítélet, hogy vissza kell vágni, mert félő, hogy leszakadhat nagy ág róla vagy esetleg egy nagy szél kis is fordíthatja a helyéről, ami szintén veszélyes, hogy a szomszédék kerítését meg ne is említsük, amit nekünk kéne fizetni. Úgyhogy 3 méterig visszavágják, furcsa lesz nagyon, kicsit tartok is tőle, mert amióta itt lakunk ez egy szép nagy fa, bár az vigasztaló, hogy ez a fajta gyorsan nő, meg mellette van egy nyírfa is, szóval remélem elviselhető lesz…
Megvannak Máté vizsga időpontjai is, ami egy szóval összefoglalva: tikkasztó. Jövő hét utáni hétfőn földrajzból, szerdán nyelvtanból vizsgázik, aztán a következő héten (június 7-8) irodalomból és matekból… Innentől vége annak a kb. két hete megszokott gyakorlatnak, hogy délután van időm mással is foglalkozni, esetleg kertezni vagy pakolászni vagy bármi, mert erre azért elkél Legnagyobbunknak a segítség, úgy érzem lelkiekben is, ami magával hozza, hogy tanuljunk együtt főleg a mumus föciből, de a rövid határidő és a sok anyag miatt szerintem irodalomból is… Meg úgy sajnálom is szegényt, hogy miért kell ezt ennyire nyomatni, mert értem én a jó szándékot, azért (is) vizsgáztatnak, hogy felvételire legyen ebben rutinjuk, ugyanis addig már háromszor átesnek ezen (hetedik félév-év vége, nyolcadik félév), de nem tudom miért kell ennyi tantárgyból számon kérni, rengeteg tétellel, bőven elég lenne mondjuk matekból, ami tényleg ilyesmi lesz a felvételin is, vagy esetleg irodalomból, nyelvtanból, de megtenné félévente szerintem 1-2 tantárgy, ha már mindenképpen vizsgázni kell… Ráadásul pont jövő hét pénteken lesz nekik a suliban a sport és mozi éjszaka, ami már évek óta ottalvós buli és nagyon szeretik a gyerekek. Máté ki nem hagyná, főleg az erdélyi elmaradt utazás miatt, én is örülök, hogy megy, csak akkor ugye a szombat az alvásé, szóval tanulás alig lesz valami, marad a vasárnap, hétfőn meg már ott a vizsga. Addig meg alig lehet készülni a vizsgákra, mert mindig van valami, amiből doga lesz, mert hát itt az év vége is ugyebár. Most is földrajzból (!) fognak írni (agyrém, egy hét múlva meg vizsgáznak…), de említhetném a kémiát, törit, angolt és a bioszt is, ez a másik ami nem tetszik, hogy vizsgáztatnak, de ez egy akkora plusz leterheltség, mert felkészülési időszak meg ugye nem létezik (de akkor minek vizsgáztatni, kérdem én…), gyakorlatilag a taposómalomba kell beütemezni a tanulnivalókat…
Pedig úgy meg tudnám szokni, ami mostanában volt, mert ez a hét laza volt Mátééknak, csütörtökön bűnmegelőzési napra mentek, nem volt suli, pénteken pedig tanítás nélküli napjuk volt. Így mi is ráérősebbek voltunk, Tomával játszottunk, Hajnalkát ültettünk a kertbe (mint arról be is számoltam 🙂 ), eljutottam egy sima hétköznap délután futni (!) 🙂 , Máté meg a szomszéd Feri bácsival ki tudott menni a helyi focimeccsre. Szóval azért meg tudnám szokni ezt az életet, azt hiszem 🙂 , de ezt most jobb, ha elfelejtjük, mert két hétig, szerintem még hétvégén is be leszünk fogva tanulásügyileg (rejtély, hogy Tomával gyereknapozunk-e egyáltalán…), már csak az vigasztal, hogy mindez kb. két hétig tarthat most már…
Az meg döbbenetes és élvezetes egyszerre, hogy itt a nyár mindjárt, amit már tulajdonképpen szeptember óta várunk 🙂 ! Éppen az egyik ovis anyatársammal beszélgettem egyik reggel, ő is otthon van a gyerekekkel és mesélte, hogy gőzerővel nagytakarít otthon, mert nyáron ugye erre úgysem lesz ideje 🙂 … (egyébként jó volt egy kicsit traccsolni, ráadásul úgy, hogy nagyon hasonlóak vagyunk, ő is valahogy hasonszőrűen látja és kezeli az életet a gyerekekkel, mint mi, még a rutinok is pl. menüírás, napi főzés, nagytakarítás, programozással és hasonlók is ugyanazok) Elgondolkodtam, hogy tavaly (és már évek óta) még ugyanezen görcsöltem én is, hogy kész legyek nyárra főleg a nagytakarítással, mert ha beindul a verkli, akkor ugye erre már nincs idő, de mostanra valahogy elengedtem ezt a dolgot 🙂 … Jó, nem is állok olyan rosszul, mert csak a konyha nagytakarítása, meg az ablakmosást lenne jó, mondjuk még a szünet előtt megejteni, de valahogy úgy érzem, akkor sincs semmi, ha ez a nyárra marad, majd legfeljebb befogom a fiúkat 🙂 … Meg hát az is igaz, hogy akivel beszélgettem, ők lakásban laknak és ott eleve nincs kert, amire azért jó sok idő elmegy, főleg tavasszal, meg minden helyiség kisebb, mint nálunk és az ablakok és a függönyök száma (!) is jóval kevesebb, arról nem is szólva, hogy a legnagyobb gyerkőcük még alsós, tehát tanulni nem igazán kell vele (boldog békeidők, volt ilyen nálunk is 🙂 ) ezt most nem azért írom, mert arra gondolok, hogy neki könnyebb, hanem azért, mert ez neki még reális lehetőség… De, valahogy úgy érzem, hogy átléptem én már ezen a dolgon és kifejezetten örülök neki! Mert valahogy olyan még sose volt itthon, hogy minden klaffoljon nyárra és a kert is, ház is rendben legyen és csak szinten tartást igényeljen, de igazából nem is bánom már, sőt! Abban sem vagyok biztos, hogy ez megvalósulhat-e egyáltalán, mert akkor mondjuk tán hetekig csak erre készülhetnék non-stop, ami szintén kivitelezhetetlen valahogy a gyerekekkel, legalábbis úgy, hogy rájuk odafigyelve teljenek a hétköznapok, szóval ilyen lehetetlen küldetésekre én már nem készülök 🙂 , szuperanyu pedig nem vagyok 🙂 (sajnos 🙂 )…