Mozgalmas hétfő

A tegnapi nap olyan jövős-menősre sikeredett, sok mindennel megtűzdelve. Ott kezdődött, hogy reggel miután bevittem Tomát az oviba, elmentem bevásárolni magamnak 🙂 (jó érzés volt, meg kell hagyni 🙂 ). Ilyenkor tavasz végén menetrendszerűen rám jön ez a dolog és, hogy utána gondolva tudom az is benne van, hogy másfél hét múlva Legkisebbünk megkezdi a nyári szünetét és akkor már nem lesz erre így időm, hogy próbálgassak, egyik üzletből a másikba menjek és a többi… Meg különben is úgy éreztem kifogytam egy csomó mindenből, szóval vásároltam és nagyon jó cuccokat szereztem be, ráadásul szerintem elég jó áron, úgyhogy elégedett is voltam magammal 🙂 . A Családfő már lehet, hogy nem ezen a véleményen van 🙂 , finoman meg is érdeklődte tőlem, hogy mikor is kezdődik meg Tomának az a bizonyos szünet… 🙂 ?

Olyan jól sokáig elvoltam, hogy egyre már Tomáért mentem az oviba, aki meg jókedvűen és csacsogva fogadott és mindenki el volt tőle ájulva, ugyanis még a borsólevest is megette (az tényleg nagy szó, itthon bele sem nyal)! Olyan kis ügyes mostanában, pont azt mesélték nekem bent ebéd után (amiről talán már én is írtam és sejtettem is, de így hallva most már tudom, hogy nem képzelődtem), hogy mennyit fejlődött mindenben, a műsoron milyen ügyes volt és rengeteg sok barátja van, mindenben benne van, az oviban is fára mászik 🙂 , és még sorolhatnám. Kiteljesedett, úgy érzem, remélem ez a sok pozitívum, még szeptemberre is így marad, bár most nagyon sajnálom, ugyanis két barátja is elballag és iskolába megy majd, de még sok más cimbije is van szerencsére.

Hazamentünk, de szinte, miután Mátéval futólag találkoztunk és megebédeltünk együtt, már mehettünk is vissza ugyanis fél 5-től össznépi, minden csoportra vonatkozó szülői értekezlet volt az óvodában, mert nyáron felújítják az ovis udvart. Ezért előbb, 3-tól  kezdődött a torna is, Toma az első csoportban van ráadásul, így aztán maradt háromnegyed óránk még pluszban, amivel nem is igazán tudtuk, hogy mit kezdjünk. Gondoltam majd addig eljátszanak a közeli játszótéren pár baráttal, viszont akkor velem és mellettem ülve élvezhette volna végig a szülőit, és még az is megfordult a fejemben, hogy fordulok egyet vele, hazaviszem és visszamegyek a kezdésre. Aztán ahogy megszokhattam volna, ez is magától elrendeződött, Nóri anyukájának nem volt kedve maradni, megkérdezték Legkisebbünket, hogy nincs-e kedve átmenni addig hozzájuk? Hát persze, hogy volt, bár így még nemigen volt sehol sem Toma egyedül (mondjuk alkalom sem volt nagyon eddig erre, mert általában mindenki hozzánk jött, mivel a legtöbben dolgoznak, úgyhogy nyilván így a legegyszerűbb…), de ennek is eljött az ideje és boldogan ment a kis barátnőjéhez 🙂 .

Az udvarfelújítás pedig látványos lesz, szuper és szerintem baromira el fog húzódni… Bár az építész azt ígérte, hogy a kezdéstől számított 75 nap alatt befejezik az egészet, ami így is szeptember közepére, végére esne, de szerintem és ahogy hallgattam a terveket, hogy a közműveket is felújítják és mi minden jót terveznek, még novemberben is használhatatlan lesz kint az udvar, sajnos…  Úgyhogy a  következő tanévben fel lesz adva a lecke, mert nagyon valószínű, hogy hosszú távon kell megoldani a napi levegőzést az ovin kívül, ráadásul másik 6 csoporttal karöltve, így a közeli játszóterek is kevésbé vagy csak korlátozottan jöhetnek majd szóba. Bár az is biztos, hogy nagyon mozgalmas és érdekes lesz az ovis lét, a sok munkagépnek köszönhetően 🙂 . Viszont tavaszig (!) nem léphetnek majd a fűre, úgyhogy tök jó meg minden ez az egész, de az utolsó évre azt hiszem mi ellettünk volna már a mostani “nyeszlett” udvarral is, de persze ez nem kívánságműsor 🙂 .

Utána gyorsan elszaladtam Tomáért, aki persze élvezte a szabadságát, nagyon jól érezték magukat, rengeteget játszottak és társasoztak, úgyhogy a nyáron ennek a folytatása következik főleg nálunk, mert itt van kert, de gondolom, hogy lesz ebből egymáshoz való átmászkálás amikor csak lehet 🙂 . Estére értünk haza, örültünk, hogy már csak az esti rutin maradt 🙂 .