Ma itthon vagyunk, Toma nem ment oviba, szabadnapot adtam neki, amitől nagyon boldog 🙂 . Mátéék sportág választóra mentek délelőtt, nekik sincs tanulás, este pedig sport és mozi éjszaka lesz a suliban, úgyhogy nem alszik itthon Legnagyobbunk. Azt terveztem, hogy ma közlekedhetnénk egyet Legkisebbünkkel, mert azt már olyan régen csináltuk és úgy szereti, de sajnos ezt az ötletet elvetettem, mert szalad a ház úgy érzem. Nincs nagy felfordulás, de az utóbbi időben, a hét közbeni nagyobb takarításom elmaradt a sok ügyintézős, vásárlós napomnak, meg ennek-annak köszönhetően és ez rendesen meglátszik, sajnos… Ráadásul kicsit meg vagyok fázva, meg mintha Tomának is folyna az orra, úgyhogy ez nem a mi programos napunk úgy tűnik 🙂 .
Külön idegesítő, hogy a kerttel sem állok sehogy, nem tudom hogy lesz belőle bármi, egyelőre csak a hajnalkát ültettük el, a palántázás meg a virágültetés még sehol nincs, jó ebben benne volt az is, hogy múlt héten csinálta meg a kerti csapot a szerelő, addig meg nagyon nem tudtam kint ténykedni. Széttöredeznek a napjaim, akárhogy is próbálok ellene tenni, mert a délelőtt az nagyon hamar elszalad, aztán ebéd után megyek Tomáért, jön haza vagy megyünk Mátéért, mikor hogy hány órája van és hogy esik útba, aztán ebéd, Legnagyobbunknak mindenképpen, ha Legkisebbünk nem evett jól, akkor neki is. Ilyenkor már elment a nap háromnegyede, hétfőn a többi is elszalad, mert délután tornára megyünk vissza, csütörtökön játszóházi foglalkozás van Tomának, még jó, hogy Máté az angolra eljut egyedül is 🙂 .
Most már csak egy ilyen hét van, úgyhogy örülök, mert utána kitör a szünet Legkisebbünknek, viszont még én is nyomasztónak érzem, hogy a következő két hétben 4 vizsgája lesz Máténak (meg egy csomó év végi doga), amikre segítek neki tanulni. Húúú, nagyon elegem van a suliból nekem is, ilyenkor már én is a fenébe kívánom az összes tanulnivalót, hát még Legnagyobbunk, szerintem ez kínszenvedés valahogy már ilyenkor… Ráadásul úgy érzem, hogy még én is szorongok rajta, mert hiába jó tanuló, azért ezeken a vizsgákon simán le lehet rontani az addigi jó jegyeket is, mert van ami hétszeres (!) szorzót ér, az meg külön jó, hogy a hetedik év végi jegyek meg ugye beszámítanak már a továbbtanulásba. Arról nem is szólva, hogy Toma is megissza a levét mindennek, mert például, ha eljutunk valami gyereknapos programra, azt lopva tesszük majd holnap, amíg Máté kipiheni az éjszaka fáradalmait 🙂 , mert utána tanulni kell, brrrr…
Ma takarítunk, főzök, mosok, meg Tomával leszek, amennyit tudok, nem így képzeltem ezt a pénteket, de remélem jövő héten talán bepótoljuk 🙂 …