Vasutas gyereknap

Ami nálunk szombatra esett 🙂 , ugyanis vasárnap tudtam, hogy gőzerővel segítek majd tanulni Máténak a föci vizsgára, viszont szombat délután is még ájultan aludt Legnagyobbunk az iskolai sport éjszaka után, ahonnan reggel jött haza 🙂 . Így aztán a szombat nagy része szabad volt, nem is volt kérdés, hogy akkor gyereknapozunk. Nagyon sok jó program volt városszerte, a Budai Várban, a Gyerekvasúton, a Várkert Bazárban és még rengeteg sok helyen, de valahogy a Vasúttörténeti Parkon akadt meg a szemem a legjobban, okkal. Már a neten látni lehetett, hogy ez a sok program Tomának van kitalálva, a helyszín meg eleve nyerő volt, hiszen jártunk már ott és persze az egyik fő kedvence lett Legkisebbünknek. Mondjuk nem ingyenes rendezvény volt, nagyon nem 🙂 (a Családfő forgatta is a szemét rendesen 🙂 ), de az biztos, hogy messze a legjobb gyereknap volt eddig ez a szombati!

Az előadók is vonzóak voltak a választásnál, bár ezt megháláltuk azzal, hogy rögtön az elsőről, a Kolompos együttesről teljes egészében lekéstünk 🙂 , viszont a másik kettőn (Fabula Bábszínház, Apacuka) már ott voltunk. Toma az elejétől kezdve élvezte az egészet, és még az is nagyon tetszett, hogy ugyan rengetegen voltak, viszont a nagy tömeg valahogy eloszlott a hatalmas területen és még a sorban állás sem volt gond, sehol sem kellett hosszasan várakozni, még a kerti vasútnál sem (pedig az az egyik sztár, ott a parkban 🙂 ), mivel két kis vonat üzemelt, így gyorsan lement a tömeg. 

Mondjuk nem vonattal, hanem az ugrálóvárral kezdett Toma 🙂 , 

majd áttértünk a Csajka (?) sínautóra, ez a múltkori látogatásunknál kimaradt ugyanis, de persze nyerő volt, mivel adott egy kocsi, ami a síneken közlekedik 🙂 .

A lóvasút is nagy kedvenc lett, mondjuk tényleg elképesztő, ahogy az az egyszem ló elhúzta az egész “vonatot”, kicsit sajnáltam is érte… Legkisebbünk persze megszeretgette,

meg érdeklődött, hogy mikor megyünk lovagolni 🙂 , amit télen, de most már tavasszal is pihentettünk 🙂 .

Utána már egy óra körül járt az idő, amikor is kezdődött a Fabula Bábszínház előadása, le is csúsztunk az elejéről egy picit, mert hosszadalmasabb volt a lóvasút, mint amire készültünk. Viszont Toma nagyon élvezte a bábos műsort, a Vitéz Lászlót adták elő, és tényleg annyira jó volt az egész, vicces és szórakoztató, hogy még én is nagyon sokat nevettem rajta 🙂 ! El is határoztam, amire már ezer éve készülök, hogy őszre az első dolgom lesz jegyet venni a Bábszínházukba, régen még Mátéval láttuk őket és akkor is nagyon tetszettek, de most valahogy tényleg szuperek voltak! Legkisebbünk végig nevette a műsort, az interaktív részekben is vastagon benne volt 🙂 , közben evett is egy kis Dörmit 🙂

és külön jól esett, még nekem is, a fűben kucorogva nézni a műsort 🙂 . Apuci szegény mondjuk nem volt ilyen szerencsés, elment lángost venni, mert láttuk, hogy kilométeres sor áll a büfénél (na, ez volt az egyedüli, ahol tényleg reménytelenül sokat kellett várni és még ki is fogott rajtunk) és még a végére sem jutott sorra, úgyhogy ejtettük a lángost, helyette kürtöskalácsot vettünk, amit szinte azonnal megkaptunk 🙂 .

Várakozás és mindenféle szünetkitöltő közben persze megmásztunk tucatnyi vonatot, aminek Toma kiélvezte minden percét és mindent megnézett, kipróbált amit csak lehetett, meg játszott is persze 🙂 .

Aztán csak célba vettük a nap fénypontját, a kerti vasutat. Közben, már szinte az érkezésünkkor találkoztunk a Családfő egyik volt egyetemi csoporttársával, aki a Tománál egy évvel idősebb kisfiát hozta gyereknapozni. Többször összefutottunk, amíg ott voltunk, együtt lóvasutaztunk és a kisfiú velünk ült fel a kerti vonatra is. Örültünk, hogy volt társasága Tomának, mi meg jól összeismerkedtünk, meg is beszéltük, hogy érdemes lenne összejönnünk még közösen programozni. 

A kis alagút, az most is nagy kedvenc volt:

A kerti vasút után már igencsak benne jártunk a délutánba, igyekeztünk volna, de nem úgy Toma, akinek még egyáltalán nem volt elég a vonatokból, kalapált,

újabb vonatokat fedezett fel 🙂 ,

közben pedig az Apacuka együttest hallgattuk 🙂 . Végül csak elindultunk valahogy, bár Legkisebbünk igencsak sérelmezte, hogy már megyünk is (röpke pár óra után 🙂 ), és ő még szerette volna megnézni és megmászni a 128. vonatot is 🙂 , de egy vattacukorra sikerült jobb belátásra bírni, bár szigorúan megígérve, hogy hamarosan újra visszatérünk 🙂 .