Már lassan egy hete történt, és már lassan azóta beteg Toma, mondjuk szerencsére azért már gyógyulóban van… Szóval, múlt hét kedden, a doktornénihez készültünk Tomával, az erős köhögése miatt. Keddenként 11-ig rendel Eszter néni, így mi már 9 után a rendelőben voltunk, ahol kiderült, hogy a mi orvosunk szabadságon van… A helyettesítő hölgyhöz is hamar bejutottunk, akkor még semmi komolynak nem tűnt az a betegség, köptető, orrsrpay és nagyjából ennyi, bár a hétre inkább kiírta Tomát az orvos (így utólag is örülök ennek, egyrészt lelkifurdalásom lett volna utólag, ha megy, másrészt jól megfertőzött volna mindenkit az oviban…).
Viszont, ha már úgy alakult, akkor pedig közlekedős napot csináltunk arra a keddre, amit egyébként is terveztem, úgy meg főleg, hogy nagyon szép idő volt, és fél 10-től szabadok voltunk 🙂 .Mondjuk volt más tervem is, de ezt még akkor nem harangoztam be Legkisebbünknek, mert nem tudtam, hogy összejön-e a dolog. Közlekedős napunk is rég volt már, pedig Tomának mivel általában autóval megyünk mindenhová, az ilyen járműves napok az egyik kedvencei! Leparkoltunk a Szent Imre téren és felültünk a hévre, aztán a 2-es villamosra, utána pedig a Fővám téren beszálltunk a metróba. Már addig is csupa boldogság volt ez Tomának, de a metró, az külön szám mindig, főleg, hogy a föld alatt vagyunk, ugye 🙂 . Mivel csak egy megállót mentünk volna, elmetróztunk a végállomásig,
onnan pedig vissza a Kálvin térre, ahová egyébként is el akartunk jutni 🙂 .
Na, itt egy kicsit magyarázkodnom kellett Legkisebbünknek, mert mondtam, hogy megnézünk egy jó kis helyet, ahol állatok is vannak és eszünk-iszunk valamit – nem akartam nagydobra verni a hírt, mert nem tudtam, hogy bejutunk-e egyáltalán. Nem igazán értette a dolgot, de rám hagyta és elgyalogoltunk a Zoo Caféhoz. Oda egyébként csak asztalfoglalással lehet bejutni, de bejött az, amit gondoltam, hétköznap délelőtt lévén foglalás nélkül is volt üres asztaluk, sőt, csak az volt, mert egy ideig egyedül voltunk az állatok között 🙂 , csak később jött mellénk egy család.
Ahogy beléptünk elámultunk 🙂 , Tomának kellett egy kis idő, amíg magához tér, fokozatosan oldódott fel 🙂 . Mert ott ugye, már a belépésnél mindenhol állatok vannak, nyulak ketrecben, halak, madarak, kígyók terráriumban és cicák mindenfelé, még az asztalon is 🙂 … (Itt már tudtam, jó, hogy ketten mentünk, Apuci kiakadt volna a sok macska láttán 🙂 , Mátét meg magam előtt láttam, ahogy kamaszos közömbösséggel szemléli a dolgokat 🙂 .) Toma kedvence a cicák mellett, ez a papagáj volt,
szerette volna, hogy a vállára szálljon, de erre nem volt hajlandó 🙂 .
Végül csak két almalevet rendeltünk, de az is alig-alig akart fogyni, mivel Toma teljesen lázba jött a sok állat láttán, akiket folyamatosan szállítottak az asztalunkhoz 🙂 , volt nálunk gekko, kaméleon, kígyó (!), tengerimalac és még sorolhatnám 🙂 :
Őt nem nagyon simogattuk 🙂 :
A tengerimalacot nagyon szerette Toma, állandóan forgolódott, amint hozzáért, nagyon vicces volt 🙂 :
A nyuszinál már társaságunk is akadt, a szomszédos asztalra anyukájával és nagyijával érkező Juliska személyében:
Toma láthatóan nagyon élvezett mindent – én is, bár néha kedvem támadt volna a mindenhol elérhető fertőtlenítőkkel végigsuvickolni az asztalokat (nem kosz, hanem a sok állat miatt) bár igyekeztem ezt a kényszert elnyomni magamban 🙂 … Sokkal tovább maradtunk, mint ahogy gondoltam persze:) , bár még így is fél egy körül jártunk, gondoltam, még esetleg trolizhatunk is egyet valahogy, ha ügyesek vagyunk, de aztán máshogy alakultak a dolgok. Ugyanis elindultunk az egyik irányba, ami a Kálvin tér felé vitt érzésem szerint, ami később bebizonyosodott, hogy jó is volt, viszont útba esett egy hely, a Károlyi-kert, ahová már egy ideje szeretnék eljutni. Egyből eszembe jutott Bea, akinél tavaly olvastam a kertről és azóta tervezem, hogy megnézzük egyszer. Bea azt is írta akkor, hogy közel van a kávézóhoz de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire 🙂 , sőt, még véletlenül is belebotlunk…
A kert szerintem nagyon hangulatos, igazi kis ékszerdoboz ott a házak között és olyan régies, elegáns az egész, még parkőr is dolgozik ott. De ami még a gyerekeknek is szuper, az a játszótere, meg a nyuszi, aki a kert lakója 🙂 .
Kifejezetten üdítő volt a zöldbe jutni a belvárosban 🙂 . Toma persze kijátszóterezte magát, ami inkább a kisebb korosztálynak az igazi, de jól elszórakozott így is 🙂 :
A mozdonynál sokat időztünk, a hőfokot is gyakran állítgatta a masiniszta…
Amikor megint csak jó sok idő múlva iskolás csoport özönlött be a játszótérre, indulóra fogtuk a dolgot. Már persze szó sem volt trolizásról, felültünk a 47-es villamosra, majd átszálltunk a 2-re. Viszont Toma nagyon elégedett volt, mondogatta, hogy milyen jó is volt kirándulni egyet (jó, hogy nálunk nem a természetben lófrálás minősül annak, azt szoktuk itthon is 🙂 , hanem a járművezés 🙂 ) és a villamosozásnak még inkább örült,
úgyhogy tovább mentünk egészen a Nemzeti Színházig és ott szálltunk fel a hévre. Közben nem hagyhattuk ki a Nemzeti kertjét sem, ahol nagyon szeretünk lenni, a szobrok is nagy kedvencek 🙂 :
Egész úton visszafelé egy dolgot hiányolt csak Legkisebbünk, de azt visszatérő jelleggel, mégpedig, hogy aznap nem mentünk busszal… A héven többször is siránkozott emiatt, úgyhogy leszállva és hirtelen ötlettől vezérelve, felpattantunk az egyik buszra, ami akkor ért a megállóba és tudtam, hogy a végállomásra megy. Két megállót mentünk Toma legnagyobb örömére, aztán a közeli parkon át visszagyalogoltunk az egyik utcában parkoló autónkhoz 🙂 (még éppen belefért az időnkbe, 3-ra Mátéért mentünk),
ha éppen ezen múlott a teljes boldogság Tomának 🙂 .
Kicsit sűrű, fárasztó, de nagyon jó kis nap volt 🙂 !
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: