Hozzáteszem, hogy szigorúan medencézés és fagyi nélkül 🙂 (amik már csak a habok lesznek a tortán), mert ez a kis gyógyuló szakaszunk volt ezen a héten, olyan szerda-csütörtök tájékában. Viszont már teljes nyári hangulata volt mindennek, megvolt a ráérősség (általában kora délutáni szakaszban, bevásárlás vagy intézendők után és Máté hazajövetele előtt 🙂 ), a csak az idei nyárra jellemző, de biztosan jövőre is megmaradó horgász hálózás, fára mászás, meg az a jóleső, itthoni nyugalom és a mindenféle teendők közben, mellett, helyett 🙂 a Dunához kiszaladás öröme 🙂 .
Pedig elővettük párszor tavasszal is, de amióta itthon vagyunk, azóta szinte minden nap kimegyünk a gokarttal “versenypályázni”, itt az utcasarkunktól nem messze 🙂 :
A kis szák, az nagy kincs, még csónakon állva is 🙂 :
Toma elmélyülten szákolt, hátha sikerül sneciket fogni (szegény gyerek, velem csak ilyen horgászatra számíthat 🙂 ), de egyet sem fogtunk eddig, pedig mintha úgy derengett volna, hogy sokszor látni a kishalakat itt a part mellett. A Családfő szerint rosszul csináljuk, kenyérmorzsát kellene beszórni a vízbe, mielőtt merítünk, legközelebb megpróbáljuk 🙂 …
Ez egy új csónak itt a kis öblünknél és ráadásul könnyű belemászni 🙂 , remélem a gazdája sem veszi zokon, hogy néha Toma ebben “hajózik”, bár errefelé ezt nem szokták zokon venni, szerencsére 🙂 .
Itt pedig együtt, a nagy jólétben 🙂 :
Az árnyas bunker a fán, megint csak a kis öbölnél:
Itt pedig egy borongósabb délelőtt, azt hiszem szerdán, elbicikliztünk a közeli játszótérre,
Hazafelé, egy kis Dörmizés a bringán 🙂 :
A legjobb az egészben, hogy ha itthon vagyunk, akkor most már mint nyári szünetesek, bármikor, akár reggel, ebéd előtt vagy után, porszívózás és főzés között vagy akár kora este is, szóval amikor éppen kedvünk van hozzá, kiszaladhatunk egyet szákolni, bringázni, gokartozni, fára mászni. Ez az egyik legjobb dolog a nyárban 🙂 …
Remélem, hogy érzi milyen jó is neki 🙂 ! Bár az árulkodó, hogy sokszor mondja (a bátyjával együtt és egymástól függetlenül), hogy itthon a legjobb a világon és menyire szeret itt lakni:) , szóval remélem, felnőve így emlékszik majd vissza – mindkettő – ahogy írtad, hogy boldogságos gyerekkora volt 🙂 , tulajdonképpen ennél több nem is kéne nekem 🙂 …
Életünk egyik legjobb döntése volt, hogy ide költöztünk és tényleg nagyon imádjuk 🙂 (bár ezt már biztos tudod, mert annyiszor írom, hogy lehet unalmasnak tűnik 🙂 , de tényleg az idő múlásával egyre inkább hálásabb vagyok ezért a helyért…)
Nagyon cuki, van fogalma róla, hogy milyen boldogságos gyerekkora van? Szerencsések a fiúk és tényleg nagyon jó helyen laktok:) és már látom kitől örökölte Toma a huncut szemeit:)
Mindig megállapítom (kicsit irigykedve), hogy milyen jó kis környéken laktok. A fiúk is biztosan élveznék az ilyen rövidke kiruccanásokat is.