Ez a hétvége eléggé aktívra sikeredett, kezdve a szombat délelőttel, amikor a fiúk, még a beteg nagy is, elzarándokoltak a fodrászhoz, mert annyira nagy volt már a hajuk, hogy azt nem lehetett elviselni 🙂 ! Én addig itthon krumplilevest főztem és palacsintát sütöttem, aztán ebéd és egy rövid szusszanás után, Apuci, Toma és én, elindultunk Etyek mellé horgásztavat szemlélni 🙂 . Ugyanis a Családfő szeptemberben ismét horgászversenyt szervez (nem is egyet), és muszáj kiválasztani és lefoglalni egy héten belül az ideális tavat. Máté itthon maradt, bár jöhetett volna, mert csak autóztunk, meg ott bóklásztunk, szóval az arcürege sem bánta volna, de inkább maradt. Mondjuk így utólag jobb is, mert szeles volt ott az idő, na, meg ha jön nem tud itthon lenni egyedül (amit mostanában ahogy látom, kifejezetten élvez 🙂 ), meg persze nem is volt egyedül, mert online beszélt, játszott az idő nagy részében Benivel Angliából 🙂 , mindig elcsodálkozom egyébként ezen, hogy manapság akkor sem feltétlenül vagyunk magunkban itthon, ha amúgy igen 🙂 …
A horgásztó nagyon szép egyébként, félúton Alcsútdoboz és Etyek között:
A tó nem volt ismeretlen Apucinak, már régen pecázott ott, csak fel kellett mérni mindenféle szempontból, meg egyeztetni kellett a tulajjal, egyébként meg pont egy horgászverseny zajlott a tavon. Ez pihenőpark is egyben, így van ott kicsi játszótér,
egy kis faház, ami mindent vitt Tománál, állandóan abban volt,
állatokat is lehetett szemlélni, pónikat
és lámákat.
Jó sokáig maradtunk, tovább, mint ahogy képzeltük, mert mindent alaposan szemrevételezett a Családfő, meg egyeztetett a tulajjal, Legkisebbünk meg egy ideig elvolt a játszótéren és főleg a faháznál, aztán összehaverkodott egy kisfiúval és annak az öccsével, így együtt vircsaftoltak a kis házban és hallhatóan nagyon élvezték.
Toma alig akart elindulni, már olyan fél hét magasságában, még talán épphogy megúsztuk, hogy nem akart újra találkozni a kisfiúval, mostanában nagyon barátgyűjtő lett 🙂 , úton-útfélen ismerkedik és fenntartható kapcsolatokra törekszik 🙂 .
Bár nem szoktunk hétvégén vásárolni, most mégis valahogy elhúztuk ezt a dolgot szombatig, estefelé gyorsan, tényleg fél óra alatt nagybevásároltunk (az a titka, hogy Apucival kell menni, nekem egy sima vásárlás is van, hogy tovább tart, de ő mindig siet az üzletekben 🙂 ), Toma mindenesetre jól elvolt 🙂 :
Vasárnap megint programunk akadt, ugyanis még az ovis vásár idején, ahová a betegség miatt nem tudott Toma elmenni, megígérte Apuci Legkisebbünknek, hogy kárpótlásként elmegyünk majd együtt játszóházba és bobozni. Ez utóbbi most nem jöhetett szóba, mivel oda Mátéval együtt szeretnénk menni, aki most ugye nincs abban az állapotban, tehát maradt a játszóház, mert persze a Legkisebb igyekszik maradéktalanul behajtani az ígéreteket (szóltam Apucinak, hogy legközelebb megteszi egyféle pótprogram is 🙂 ). Még pénteken elhívtuk Toma Nóri barátnőjét is, mert sokkal jobb kettesben ugrabugrálni mindenhol 🙂 , úgyhogy nekik is megcsináltuk a vasárnap délelőtti programot, aminek szemmel láthatóan “nagyon örültek” 🙂 , de jöttek hősiesen ők is, így már hatan játszóházaztunk, mondjuk a gyerekek legnagyobb örömére 🙂 . Az Elevenpark megunhatatlan Tomának, mondjuk eddig az összes gyerek így volt vele, akivel ott voltunk, az is igaz, hogy nem járunk sűrűn, most is már régen, majdnem egy éve voltunk, tán Domi barátjával, de persze ismét alig bírtunk elszakadni. Máté megint csak otthon maradt, bár ide tudom, hogy egészségesen sem jönne már el, kinőtt belőle, egyszer beszéltem vele telefonon, amíg ott voltunk de gyorsan lerendezett, ugyanis megint Benivel volt online 🙂 …
Nóri és Toma nagyon édes volt együtt, sokkal jobban összeértek, mint mondjuk tavaly 🙂 :
Itt együtt vannak a krokodil szájában, csak Nóri nem látszik annyira 🙂 :
Apa is hullámzott 🙂 (meg persze én is 🙂 ),
Imádja Toma ezeket a mászófalakat, bár ez egy kicsit nehezített terep volt, mert a kacskaringóság miatt nem mindig lehetett eldönteni hová kell lépni, félig azért itt is feljutott 🙂 :
Kései ebédre hazaértünk, aztán a délután már eseménytelenebb volt, én mondjuk félig kitakarítottam a felső szintet 🙂 , a Családfő meg dolgozott az ajánlatokon, a fiúk meg jól elvoltak együtt, örülök, mert egész jól el tudnak lenni közösen, mondjuk van, hogy valami kütyüvel játszanak, de nyilván nem kérhetem tőlük, hogy kifestőzzenek 🙂 , bár az is igaz, hogy sokszor társasoznak, kártyáznak, szóval jól elvannak.
Ez a hét pedig azt hiszem megint eseménydús lesz, mert amióta két hete Toma itthon van és úgymond szünet van, azóta valahogy a hétköznapok is programosabbak, már erre a hétre is sok minden van betervezve, majd kiderül, hogy mi valósul meg belőle 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: