Megint Tanösvényes…

Tegnap összekötöttük a kellemeset a hasznossal, ugyanis volt egy jó nagy elmaradásom “iskola ügyben”. Még áprilisban, amikor a beiratkozások zajlottak és hivatalos, írásos papírt kaptunk arról, hogy Toma jövőre nem megy suliba, azt a papírt le kellett volna adni a körzetes iskolának itt Szigetszentmiklóson. Na, most a teljes képhez hozzátartozik, hogy nagyon nem vagyunk topon a helyi iskolákat illetően, mivel Máté is csepeli suliba jár, akkor próbáltam én kideríteni, hogy melyik a körzetes intézmény, de nem jártam sikerrel, aztán valahogy elsikkadt ez a dolog. Viszont mivel utolsó hét van minden suliban, gondoltam egy életem, egy halálom, én kiderítem melyik ez az iskola, már csak azért is, mivel a jegyző joggal keresné rajtunk ősszel, hogy ugyan hol rejtegetjük mi a fiunkat az iskola elől 🙂 …

Így aztán, Tomával útra keltünk, én közben erősen gondolkoztam, hogy anno 7 éve melyik suliba kellett nekem mennem Máté papírjaival, még bolyongtam is kisvárosunk utcáin a kocsival, de nem leltem meg 🙂 , így gondoltam a legegyszerűbb utat választom, az önkormányzat melletti iskolába bemegyünk és megkérdezzük. Ott örömmel fogadtak minket, és rövid úton kiderült nem kell tovább kutakodnunk, ugyanis oda tartozunk 🙂 . Aztán akkor már kérdezősködtem, hogy hogy is van ez, mert régen az tuti biztos, hogy nem oda tartoztunk, és mondta a titkárságos hölgy, hogy nem kell ebben értelmet keresni, van, hogy évente változik a körzetes besorolás 🙂 . Na, jó, a lényeg, hogy a papírt leadtuk, még lehet, hogy meg kell látogatni őket egyszer, ha kapunk az önkormányzattól valami levelet, de most, hogy már tudjuk hová kell menni, nem lesz probléma 🙂 .

A rengeteg sok fennmaradó időnkkel így aztán rögtön a Tanösvény felé vettük az irányt, mondjuk azért fel voltunk szerelkezve, vittük a horgász hálót, meg kis vödröt, meg mindent. Ahogy megérkeztünk, viszont háttérbe szorult a horgászat, ugyanis már a kis hídnál kis kacsákba és kis hattyúkba botlottunk, annyira édesek voltak, ahogy mentek a mamájuk után 🙂 .

Nem volt nálunk semmi, csak maradék gofri a táskámban, Toma azzal etette a kicsi hattyúkat 🙂 :

Aztán persze ki kellett próbálni a szákot itt is, főleg azért, mert emlékeztem, hogy tavaly ott egy kisfiú a nagypapájával, ugyanilyen hálóval fogott kis halakat, amiket akkor Toma is megcsodált, össze is haverkodott a kisfiúval. Először nem jártunk sikerrel, próbálkoztunk, próbálkoztunk, de semmit sem fogtunk.

Beljebb mentünk az ösvényen és végre megjött a szerencsénk, icipici ebihalakat sikerült fáradságos munkával megfogni 🙂 , mert ezek a kis halak igencsak fürgék, már a háló árnyéka is iszkolásra készteti őket. Kifogtunk két pici halat, betettük a vödrünkbe, aztán még sokáig próbálkoztunk, de ennyi lett a végeredmény, aminek Toma azért nagyon is örült 🙂 !

Bár megbeszéltük, hogy visszaengedjük őket, közben meg szinte a tanösvény végéig jutottunk. 

Nem így terveztük egyáltalán, de mivel ott van jelezve folyamatosan, hogy közel van az a kávézó, ahová már tavaly óta szeretnék eljutni, hát útba ejtettük. Már csak azért is, mert a bejáratnál fagyi fogadott minket, így aztán Toma megkapta a nyár tényleg első jégrémét (a mandulája miatt), mert az valahogy mostanában a kedvenc, én meg lattét rendeltem nagy bőszen 🙂 .

A kávézó tényleg meseszép, szinte a nádasban ültünk, jó kis szél fújt és olyan volt, ahogy susogott a sok nád, mintha a közepén ücsörögnénk tényleg, csak kényelmes körülmények között. Legkisebbünknek is nagyon tetszett a hely, pedig ő még ebben ugye nem érdekelt túlzottan, de többször elmondta, hogy itt milyen szép minden és de szuper helyre jöttünk! Itt pedig a nagy jólétben 🙂 :

Hát, tényleg vissza fogunk oda térni, mert még grill terasz is működik ott nyáron, meg az egész tényleg gyönyörű!

Utána újult erővel mentünk vissza a Tanösvényen a kocsihoz, Toma versenypályásat játszott, úgyhogy győztem loholni utána a szákkal meg a vödörrel, de aztán csak elértünk végül a kocsihoz, legnagyobb örömömre 🙂 . Legközelebb most már lángosozunk, mert az volt a terv, hogy viszünk haza és most már nem járja hogy kétszer úgy jártunk ott, hogy a lángos büfét kihagytuk 🙂 !