Ha valaki azt hinné, hogy mi az utóbbi években “normálisan” megyünk nyaralni, akkor csak szólok, hogy ez egyáltalán nem így van 🙂 … Tavaly is volt mindenféle bonyodalom már a szervezésnél, meg az elindulásnál és még amikor ott voltunk akkor is akadtak dolgok. Eleve nehéz ügy Apuciból épkézláb időpontot kiimádkozni, hogy mikor is lenne jó neki, de most olyan büszke voltam, hogy kb. 1 hónapja lefoglaltuk az időpontot, és minden klaffolni látszott, egészen két héttel ezelőttig, amikor megkaptuk az árajánlatot a helyre, ami szóban úgy hangzott, hogy nem sokkal drágább, mint a 2 évvel ezelőtti díj (egyszer már nyaraltunk ott, de tulajdonosváltás történt), a gyakorlatban viszont pont a duplája lett az összeg 🙂 … Pont pár napja akartam írni, hogy nemhogy július 1-én nem indulunk útnak, de nem is tudjuk, hogy mikor és hová megyünk, amikor a Családfő tegnap délután azzal jött, hogy lefoglalt egy kicsit ugyan retro hotelben szállást, legalább a nagy tájegység a Balaton maradt, csak nem Balatonkenesén, hanem Balatonaligán 🙂 . Mondjuk majdnem egy héttel később július 6-án megyünk majd, viszont egész jónak tűnik a hely, Tomának biztosan jó dolga lesz, mindenféle gyerekprogramok vannak ott helyben kilátásban, Máténak meg már nem tudunk olyat mondani, ami nagyon vonzó lenne neki, egyet kért, hogy még Beni érkezése előtt menjünk nyaralni, ami szintén teljesülni látszik 🙂 . Na, most már babonából nem írok többet, majd ha már tényleg biztos a dolog, ugyanis 25-ig még lemondhatjuk 🙂 , szóval nem akarom elkiabálni 🙂 …
Nem is írtam, hogy van egy nagyon aranyos, “új” szomszédasszonyunk! Azért idézőjelben új, mert már itt lakik majdnem egy éve, de most ismerkedtünk vele össze úgy igazán. Nem is egyedül költözött ide, hanem a párjával, de aztán úgy alakult, hogy egyedül maradt, pedig saját bevallása szerint egyedül nem vett volna házat. Nagyjából egyidősek vagyunk, van egy kutyája és egy macskája, és tényleg úgy örülök neki, mert amikor elkezdtünk beszélgetni, már közelállónak éreztem magamhoz, szóval tényleg szuper, hogy itt lakik a szomszédban 🙂 ! Az utcánk kis utca, 8 házból áll, de most így ahogy vagyunk, egy elég jó utca hírét mondhatjuk magunkénak, mert mindenki jófej, szerencsések vagyunk! Van akikkel még Máté születése idején majdnem egy időben költöztünk ki és sokáig nagyon baráti is volt a viszony, ami már kopott azért rendesen, de nincs úgy igazi oka, csak valahogy a sodró élet. Pár éve egy haláleset és egy válás miatt két ház is új gazdát kapott, akkor nem is voltam annyira boldog ettől, mert a mellettünk lévő idős házaspárt szerettük, az utca elején lakókkal meg nem volt sok dolgunk, de mostanra kiderült, hogy az újabbak olyanok, akikkel szívesen lakunk együtt. Csak az az egy hiányérzetem van, hogy Tomának nincs itt helyben, hasonló korú játszótársa (pár évvel idősebbek igen, de valahogy alig találkozunk velük is, de hát ez van). Már megfogalmazódott egy utcabál gondolata is a fejemben, ami inkább utcabuli lehetne mondjuk a Duna-parton 🙂 … (már csak meg kéne valósítani 🙂 ) Arról nem is szólva, hogy a kertszomszédaink a barátaink, akik persze tiszteletbeli utcaiak lehetnek és ők is bulizhatnának 🙂 …
Aztán az elmúlt hetek híre, hogy cica keresztszülők lettünk, ha van ilyen egyáltalán 🙂 … Hetek óta itt tekereg a környéken egy csodaszép, fekete kiscica, aki úgy nagyjából kiválasztott minket mert egy ideig nem volt hajlandó elmozdulni tőlünk. Apuci viszont nagyon nem bírja a macskákat, alapvetően én is kutyapárti vagyok, de hát mit tegyek, az állatokat, így a cicákat is szeretem, szóval engem könnyű megfogni bármilyen állatnak 🙂 . A fiúk, de főleg Toma nagyon bírja a macskákat és hát, persze, hogy szóba került, hogy befogadjuk, de Apuci annyira nagyon nem szerette volna (Cimbi cicát is másfél évbe telt, amíg elfogadta, megszerette, mondjuk miután eltűnt, én is úgy gondoltam, hogy soha többé cica…), mert még ráadásul allergiás is a macskaszőrre, hogy ezek után már mi sem szerettük volna, olyan lenyomjuk a torkán effektus lett volna, az meg tényleg nem jó… Érdekes volt, valahogy Toma is elfogadta és megértette (!) a dolgot, pedig ezt én sem gondoltam volna, de amikor kérdezgettem, hogy mit gondol a cicáról, annyira elmondta a saját kis szavaival, hogy aranyos és kedveli, de ő jól elvan nélküle is, mert látja, hogy Apának nem jó ez az egész 🙂 … Aztán hetekig itt variáltunk, próbáltunk gazdit szerezni neki, de tényleg senki sem akarta befogadni, egy ideig Zsuzsi barátnőnk és köztünk keringett, etettük, menhelyre nem akartuk vinni, aztán Timi az új szomszéd gondolt egyet és befogadta a macska és kutya mellé:) . Abban maradtunk, hogy mivel napközben sokat átjár hozzánk, Toma játszik vele nagy örömmel és sokszor itt is alszik, így meg, hogy nem hozzánk van kötve a sorsa Apuci is elfogadta, amolyan közös cica lesz 🙂 , bár nem tudom, hogyan fog működni ez a dolog 🙂 , de majd kialakul 🙂 . Nekem olyan boszorkányos kis cicus, nyilván a feketesége miatt és tényleg szép szerintem:
Kislány egyébként, egy ideig nem neveztük el, mert úgy éreztük, hogy átmenetileg van csak itt nálunk, de amióta kiderült, hogy mégsem, egyszer csak jött az ötlet, hogy legyen Lulu, amin Toma igen jókat kacarászott, így aztán Lulu maradt, mi lettünk a névadói 🙂 .
Aztán az állatoknál maradva, úgy néz ki, hogy egy süni is a kertünk lakója lett. Egyik délután, amikor az egyik virágbokrot locsoltuk Tomával, kimászott alóla szegény és elcammogott az egyik vízmentes mélyedésbe, csak meresztettük a szemünket a locsolóval a kezünkben 🙂 . Azóta Toma hiányolja, Apuci viszont többször látta, az esti cigizéseinél rendszeresen megjelenik, állítólag keresztül szuszakolja magát a kerítés lécei között, megy egy kört és eltűnik a kertben 🙂 …
Végezetül, mert éppen azt kortyolgatom miközben írok: fergeteges lett az idei bodzaszörp! Nem tudom mitől lett ennyivel jobb mint az előzőek, pedig azokról is azt gondoltuk, hogy szuperek. Ugyanúgy készült mint tavaly vagy tavalyelőtt, egy picit több cukrot adtam hozzá, de lényegesen nem többet, a recept szerint egy rész cukrot karamellizálok, az mondjuk szerintem megdobja egy kicsit, de ezt eddig is megcsináltam. Máté csak úgy dönti magába, azt mondja sokkal finomabb, mint a bolti, pedig találtunk egy finomat a Pölöskeitől, de szerinte azon is túl tesz (szerintem is 🙂 ). Persze Toma is issza rendesen, ő meg azt taglalta valamelyik nap, hogy nincs is más szörp a világon 🙂 . Ezzel csak az az egy gond van, hogy nemigen tart ki ez az adag nemhogy őszig, de ha így haladunk, már augusztusig sem 🙂 . Két 4 literes üvegbe szoktam érlelni a nedűt, és ez szinte minden évben előjön, hogy az ebből kikerülő mennyiség kevésnek bizonyul, úgyhogy vagy veszek még két üveget jövőre vagy kétszer kell elrakni szörpöt, mert ez már nem állapot 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: