Kezdem talán behozni magamat a kert terén, a hétvégi szeles időben is főleg ástam, palántáztam, mondjuk a vasárnapunkat, azt nagyon elmértük magunkban, későn keltünk, még rossz idő volt, bobozni szerettünk volna, de először nem volt merszünk indulni, aztán, amikor eldöntöttük, hogy nem megyünk, valahogy sehogy nem jött ki a lépés semmire. Azért a Családfő biciklizett Tomával, meg estefelé (jókor, de még pont időben) nekiálltunk Apák napi sütit sütni Legkisebbünkkel 🙂 , a kedvenc bögrés kókuszosa készült 🙂 :
Ilyenkor mindig örülök, hogy hosszú még a szünet 🙂 , nyár végén már biztos sajnálkoznék 🙂 … De visszatérve a kertre, hétfőn is sokat ügyködtünk, két segítségem is van, persze főleg Toma, aki tényleg mindenben benne van, rengeteg dughagymát ültettünk, a jó ég tudja mennyit, mivel újhagymának szánjuk, nem volt gond, hogy közel kerülnek egymáshoz, és Legkisebbünk gondoskodott is erről, ugyanis a dugványozót nagyon kedveli 🙂 , bár civilben pisztolyként funkcionál a szerkezet 🙂 :
Azon mindig csodálkozom egyébként, hogy bármi is kikel a földből, mert bődület rossz a minősége nálunk, agyagos, kavicsos, így ültetés után átmenetileg el is megy a kedvem az egésztől általában, mert nem éppen egy termőföld, de valahogy aztán mindig lesz és érnek be a termések, szóval most is ebben bízom és így ültetés után pár nappal, a kedvem is visszatér 🙂 … Na, de a másik “segítségem” a fekete közös cicánk Lulu, aki meg őrült kíváncsi és állandóan láb alatt van, majdhogynem őt kell elültetni. Közben persze Tomával nagy haverok lettek, jókat kergetőznek, játszanak együtt, Legkisebbünk istápolja ha kell, ha nem, ami abból áll, hogy boldogan hurcibálja, ad neki inni, Lulu meg sztoikus nyugalommal tűr 🙂 , időnként ha alkalma van rá és Toma nincs a közelben 🙂 , leheveredik az árnyékba. Egyik nap azt hisszük, hogy csak enni jár át a szomszédba (ezzel mély lelkifurdalást szerezve nekem, a szomszédunkra gondolva, hogy övé a kötelesség, mi meg itt játszunk vele 🙂 ), aztán másnap színét sem látjuk, szóval olyan igazi macskaegyéniség kezd lenni. Viszont nálunk vadászik mindenre, azt már felfedeztük, a gyíkokra előszeretettel leselkedik és persze lecsap, de láttunk már nála egeret is, sőt, hétfőn a gyepünk közepén hagyott egy kisegeret, néha odament megpofozta, aztán továbbállt, én meg takaríthattam utána 🙂 …
Tegnap pedig vásárolni kellett mennünk, amit viszonylag gyorsan lerendeztünk, így aztán utána gondoltam átmegyünk komppal a közeli Molnár-szigetre, ahol jó régen nem jártunk.
Ilyenkor persze mindig kocsi nélkül kompozunk, csak az élvezetért 🙂 , meg a mi oldalunkról nem is lehet máshogy átjutni a szigetre. Gondoltam megnézzük, hogy milyen ott az új játszó vagy inkább szabadidőpark, mert már két jelentkező is van a kis barátok közül, aki szívesen csatlakozna hozzánk egy ilyen kompos minitúrára, meg mi is kíváncsiak voltunk, mert az ottani játszótéren még nem voltunk, csak a parkban. Nagyon szép neve van egyébként Tündérkertnek hívják, egy régi napközis tábor újjáélesztéséről van szó, ami szerintem is tök jó ötlet. A játszótér mondjuk annyira nem nagy szám, el lehet persze játszogatni ott, ha átmegyünk biztos meglátogatjuk:
Viszont, ami mindent vitt Tománál és emiatt is biztos járunk majd oda, az a csúszka 🙂 :
Még ráadásul nagyon jó kis programokat is szerveznek a kertben, úgyhogy azt hiszem mi is többször átmegyünk még.
Amikor visszatértünk a komppal az autónkhoz, Legkisebbünknek még éppen buszozni támadt volna kedve, de annyira meleg volt már, hogy inkább lebeszéltem róla. Elmentünk viszont megnézni a ráckevei hévet, ami hozzánk közel jár, mindig, ha Szigetszentmiklós központja felé megyünk, a síneken hajtunk keresztül és amit Toma már pár napja mondogat, hogy szeretné megnézni. Egyébként olyan kicsit régimódi ott minden, van valamiféle bakterház is, bakterral, aki, hogy ott nézelődtünk kedvesen szóba is elegyedett velünk, nekem is tetszik valahogy az a hely és sokszor átmentünk már ott, de még nem nagyon álltunk meg, illetve a közelben igen pacik miatt, de ott még nem. Hév várás az árnyékban 🙂 :
Aztán olyan bóklászós kedvünk lett ettől a majdnem 40 fokban (!) 🙂 , megvártuk a következő hévet is visszafelé, de közben átsétáltunk a kis hídon majdnem a túlpartra, azt hiszem Dunaharaszti van ott, láttunk vízitelepet, gyerek focimeccset (ezen jól elhűltem ilyen időben 🙂 ), meg motorcsónakot is,
na és persze a hévet visszafelé. Nagyon jól esett az egész, még én sem jártam arra, pedig már azt hittem szinte mindent ismerünk erre felénk, és mindig akadnak újabb felfedezni valók 🙂 … Aztán visszatértünk a kocsihoz, amit egy tanya közelében hagytunk, ahol régebben lovakat tartottak, még az autóból is rájuk lehetett látni, még Máté kiskorában egyszer a tulajjal is beszélgettünk, beengedett minket pacikat nézni 🙂 . Szóval oda átsétáltunk, de sajnos a lovak nem voltak sehol, minden olyan kicsit elhagyatottnak tűnt, pedig ki voltak teregetve ruhák a kertben, olyan rejtélyes volt minden,
de mégis olyan jóleső, tetszett Tomának is nagyon 🙂 .
Szeretem nagyon is az ilyen nyári napokat, amikor nincs eltervezve és kőbe vésve semmi, és úgy alakul minden, ahogy éppen alakul, remélem sok ilyen lesz még 🙂 …
