Mindenképpen jókedvű volt az egész, főleg és elsősorban azért, mert ugye véget ért a tanév 🙂 , aztán jól sikerült a bizonyítvány, legalábbis Máténak egész biztosan 🙂 (azért az osztály nagy többségének is), na és csak úgy, mert ők ott a többiekkel állandóan jól szórakoznak együtt 🙂 … Nekem egy kicsit vegyes érzéseim voltak, mert már úgy mentem oda szerdán, hogy ez lesz az utolsó “normális” évzáró itt ebben a suliban Mátéval, mert jövőre már azért csak a búcsúzkodásé lesz a főszerep és a gyerekek, de a szüleik is hiányozni fognak majd szerintem, mert ez olyan jó kis közösség lett itt a most már lassan 8 év alatt. De aztán valahogy már ez sem volt olyan normális zárás, mert olyan mások voltak a gyerekek is (sokkal nagyobbak, mint eddig bármikor és olyan tényleg kamaszok lettek), a szülők meg kevesen voltak, eddig ez nálunk nem volt jellemző, lézengtünk egy picit, olyan idegen érzetem volt valahogy olyanokkal, akikkel eddig soha… Jó ez csak az én nyűgöm volt egyébként, szerintem lehet, hogy más észre sem vette 🙂 (hajlamos vagyok az ilyesmire, azt írták rólam egyszer egy jellemzésben, hogy olyan érzékeny vagyok dolgokra, mint egy barométer, másoknak nem tűnnek fel dolgok én meg simán megérzem az egészet – és ez tényleg így van, néha sajnos).
A gyerekek persze semmivel nem foglalkoztak, nagyjából végig rötyögték az egészet az udvaron és ez így van jól 🙂 , nálunk az egész család kivonult, leültem Tomával az egyik sorba, mert ő meg ülni akart, aztán elkalandoztam ott ültömben, egyszer csak arra riadtam fel, hogy Máté nevét mondják, azt sem tudtam először, hogy miért 🙂 , mert kitűnő tudtuk, hogy nem lett. De aztán kiderült, hogy volt egy 5-ös gyűjtő verseny a suliban és a legjobb nem tudom hány közé bekerült ő is, alsósok, felsősök vegyesen voltak ebben, ősszel valami kirándulásra mennek majd közösen. Balról a másodikként, egy kicsit nagyvonalúan ott a többiekkel, őket már nem hatja meg annyira ez a dolog 🙂 …
Aztán felvonultunk a terembe, ami felért egy szaunázással, őrült meleg volt aznap (is), megkaptuk a bizit, ami szerintem nagyon is jó, így hetedikben, főleg az egész év és a nehéz vizsgák után meg pláne! 4,6 lett Máté átlaga (ami egyébként megegyezik az osztályátlaggal is és ez is mutatja, hogy tényleg nagyon erős kis társaság az övék), ami szerintem szuper jó, főleg ilyen iskolai elvárásokkal és az meg a legjobb, hogy a főbb tantárgyak közül a töri lett csak négyes, az is valahogy inkább kisebb pecheknek köszönhetően.
A teremben már tényleg kisebb bulihangulat uralkodott, megvolt az elmaradhatatlan pezsgőzés is 🙂 , szóval megint csak jól zártuk ezt az évet , a társaság kicsit foghíjasan, de majdnem teljesen és legfőképp jókedvűen 🙂 :
Köszi Tünde 🙂 ! Azon mi is mindig elámulunk, hogy milyen nagyok, sőt, egyszer Judit nénivel megnéztük az ötödikes évnyitós képeket, hát mit mondjak, döbbenetes volt a különbség 🙂 …
Köszönjük szépen, Máté nevében is 🙂 ! Tulajdonképpen már megvan az iskola, ahová menni szeretne Máté, mert már több mint egy éve, hogy konkrét elképzelése van arról, mi lesz majd ha nagy lesz: sport szakkommentátornak készül 🙂 , ami szerintem is pont neki való lenne egyébként. Ehhez főleg gimnázium passzol, mert kommunikációra kell ugye tovább menni, és itt a közelünkben Csepelen, van egy elég jó, erős suli, a Jedlik Ányos Gimnázium, ami tetszik neki is, így azt néztük ki, de persze elég nehéz bekerülni 🙂 …
Azta’! A fiúk mennyivel magasabbak a tanárnőnél!
Gratulálok én is bizonyítványhoz. 🙂
Ez a tantermi kép nagyon tetszik, tényleg jó fejek a gyerekek:)! Gratulálok Máténak a szép bizihez, van már választott sulitok? Milyen irányba szeretne továbbmenni?