Rajztornán, piacon

Ezen a héten még voltak sulihoz, ovihoz kapcsolódó ügyeink, szerdán ugye az évzáró, csütörtökön pedig az oviba mentünk be (ami jelenleg be van zárva, bár éppen takarították és jöttek az udvart szétverni, amíg ott voltunk 🙂 ) Julcsi nénihez, a havi Delacato tornát bemutatni, új gyakorlatokat kapni. Éppenséggel azzal a szándékkal indultam el, hogy nyárra szabit kérünk magunknak, mert valahogy az volt a fejembe, hogy ez az egész gyakorlatsor októberig eltart, mert akkor kezdtük és gondoltam egy évig tart (pedig tudtam, hogy 10 hónap 🙂 ). De aztán ott szembesültünk a ténnyel, hogy már csak két hónapnyi tornánk van hátra, ráadásul agyon lett dicsérve Toma, Julcsi szerint nagyon ügyes, szuperül csinál mindent, a végén mindenféle finommozgásos és egyéb gyakorlatokat mér majd fel, meg lesz egy teszt rész is, amit ki kell tölteni valószínűleg ugye szeptemberben, de ő azt mondta, hogy most azt látja Legkisebbünkön, hogy simán veszi majd az egészet, szóval le ne álljunk nyárra 🙂 !

Egyébként így a kedvem is visszatért, lehet, hogy Toma nem díjazza majd annyira a napi nyúzást (mint ahogy én sem 🙂 ), de most már tényleg nem tartunk szünetet, abba meg biztos nem hagynánk (állítólag volt erre is példa, van aki az utolsó hónapban is képes leállni 🙂 ). Az a tervem, hogy reggel túlesünk majd minden nap a kötelezőn, aminek most egy kis lazaságot hagyva magunknak, csak jövő héten állunk neki, úgyis július 26-ra kaptunk új időpontot. És, hogy eddig hatott-e? Mi ugye a rajz miatt mentünk tulajdonképpen, amiből még eddig sincs sokkal több, de! Én látom a változást, ha nem is látványosan, de érik a dolog és ugyan még mindig nincs tele rajzokkal a nappali fala 🙂 , de javulást látok mindenképpen! Arról nem is szólva, hogy mint minden terápia, nem csak egy dologra hat ez sem és azt hiszem sokat fejlődött úgy általánosságban is Toma, ezalatt a 8 hónap alatt, és én még mindig bízom abban, hogy egyszer talán az is előfordulhat, hogy csak úgy villanásszerűen beüt a rajzmánia 🙂 ! Viszont az biztos, hogy amit lehet, azt megtesszük érte.

Az ovi után a piac felé vettük az irányt, mivel éppen ránk fért pár dolog onnan, na meg az is igaz, hogy vissza szeretném csempészni a heteinkbe a közös piacozást legalább nyárra (év közben főként magamban járok), egyrészt azért, mert én imádok piacra járni 🙂 , másrészt meg azért, mert régen sokat jártunk mindkét fiúval (legalábbis egy életkorig, a kamasz erre már nem kapható természetesen 🙂 ), és ők is szerették, meg szerintem hasznos is ez nekik. Úgyhogy most belevetettük magunkat a zöldségek, de főleg a gyümölcsök világába, Toma partner volt mindenben, néha azért mellényúlt, amikor az epret cseresznyének nézte 🙂 (na, ezért is nem árt ott jönni-menni), de amikor megtalálta, bőszen pakolta a zacskóba, vissza is kellett fogni egy idő után, mert megvette volna a fél pultot 🙂 – mindezt úgy, hogy ő persze nem eszik belőle, mert ekkor már rájött, hogy nem szereti a cseresznyét 🙂 . Azért jönnek nyilván járulékos dolgok is a vásárlás mellé, gondolok itt a pénzbedobálós autókra, repülőkre, és most így a kánikula közepén a szerencsére ingyenes párakapura 🙂 , ahol ottlétünk felét eltöltöttük, és ez volt az abszolút sztár Tománál 🙂 :

Legközelebb is kánikulában megyünk 🙂 (na jó, nem biztos 🙂 )