Pecás, buszos nap…

…volt a pénteki, de azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy nagyon szép nyári napunk volt! Történt ugyanis, hogy pénteken horgászni készült Máté és a Családfő kettesben, egyrészt Legnagyobbunk jó bizije miatt, mert ez lett neki beígérve jutalomként, másrészt mert szegény Máté tényleg alig jutott el tavasszal egy jót pecázni, általában valami fontos tanulnivalóba ütközött a dolog. Viszont péntek reggelre nagyon borongós idő lett, 7 körül szerettek volna indulni az egyik horgásztóra, de akkor még az ablakból néztük ahogy szakad az eső, mert még a kocsiba sem szerettek volna bepakolni az özönvízben 🙂 .

Mondjuk gondoltuk, hogy hamar vége lesz az áradatnak, utána el is indultak az egész napos pecára. Ezért is nem kísértük el őket Tomával, mert az egész nap egyrészt még sok neki, másrészt meg nagyon meleget ígértek aznapra és ott szinte semmi árnyék sincs, csak a napernyőben bízhattunk volna, de nyilván nem ott kuporogna Legkisebbünk. Így utólag meg még inkább örülök, hogy nem mentünk velük, mert azon túl, hogy rendesen lepirultak és tényleg dög meleg volt aznap, legalább háromszor kapta el őket a zápor-zivatar, szóval kaptak minden jóból, de élvezték 🙂 ! Ugyanis rengeteg sok halat fogtak, vagy 30-at együtt legalább, és felvilágosítottak arról is, hogy ez nem olyan tó azért, hogy bedobják a botot és fognak valamit, mert tőlük pár méterre ugyancsak egy apuka ült a fiával és egész nap talán ha négy halat fogtak, szóval ez szuper jó teljesítménynek számított, Máté nagyon feldobódva jött haza 🙂 !

Toma persze szeretett volna pecázni, és mivel a kis barátjai vagy a nagyinál vannak vagy nyaralnak, gondoltam meglepem azzal, hogy válasszon valami programot magának. Reménykedtem, hogy nem valami messzit gondol ki aznapra, mert állandóan lógott az eső lába és tényleg örülhettem, mert ő kifejezetten BUSZOZNI akart aznap 🙂 ! Ez körülbelül 2 éves kora óta tart nálunk, akkor ha szórakoztatni akartuk csak felültünk egy buszra 🙂 , azóta hol erősebben, hol gyengébben, de mindenképpen jelen van ez a napjainkban, mert imád mindenféle járművet, de a buszokhoz valahogy különösen gyengéd szálak fűzik 🙂 … Egyébként meg komolyan elgondolkodtam egy busz torta lehetőségén a szülinapjára, mert ez a szenvedély úgy látszik maradandó (2-3 éve volt ez jelen nálunk, hogy voltak kifejezetten ilyen buszos napjaink, amikor az egyikről ültünk át a másikra 🙂 …)

Most is teljesen Tomára volt bízva a program és az útvonal, az állandóan leszakadni készülő eső miatt délelőtt nem indultunk el, korán és gyorsan ebédeltünk, aztán kigyalogoltunk a buszhoz, ami szintén nem volt egy gyors menet 🙂 :

A buszon:

Aznap csak az egyik busszal, a 71-el jöttünk-mentünk, persze a templom kertben kötöttünk ki (ezt csak mi hívjuk így, keresztanyám után szabadon, egyébként Szent Imre tér a becsületes neve),

aztán a programszervező célirányosan haladt az ottani játszótér felé, aminél vacilláltunk egy kicsit, hogy bemenjünk-e vagy sem, mert úgy nézett ki, hogy rögtön a nyakunkba szakad egy jó nagy eső, de gondoltam valahová csak beállunk (a templom is nyitva volt 🙂 ), ha így lesz, úgyhogy bementünk, és végül esni sem esett.

A következő prrogrampont, Toma kedvenc cukrászdája lett természetesen busszal megközelítve, ahol fagyiztunk, sütiztünk és kifejezetten élveztünk csücsülni a kerthelyiségben 🙂 :

Utána Toma azt tervezte, hogy elmegyünk busszal a kalózhajós játszótérre, ami útba esik hazafelé, meg felmerült, hogy esetleg a Duna-parton bolyongunk és utána buszozunk egy picit, kimentünk a megállóba megnézni a menetrendet és hirtelen, minden előjel nélkül óriás cseppekben kezdett esni az eső, épphogy visszaértünk a cukrászdába, ott vártuk meg jó nagy nyári zuhé végét, szerencsénk volt, hogy még akkor nem indultunk semerre, mert bőrig áztunk volna! Na, ott viszont megpecsételődött a további programok sora, mivel a játszótéren is csak dagonyázhattunk volna a sárban és félő volt, hogy újabb zuhé ömlik ránk, már csak hazafelé buszoztunk.

Amire hozzánk értünk, addigra azonban kisütött megint a nap, így aztán nem siettünk, jól elvoltunk hazafelé menet. Toma rohanva jött hozzám, hogy nézzem meg micsoda hajót raknak vízre, hát igen, ilyen is előfordul erre felénk 🙂 :

Az egyik stégről meg Toma elkezdett kavicsokat meg fadarabokat a vízbe dobálni, láttunk közben vízisiklót, hattyút, békát, aki vagy kicsi volt vagy valami picinyét védelmező, nem derült ki, mert két kő között csak a száját láttuk, meg hallottuk, úgy kellett megmutatni Legkisebbünknek, mert még én sem vettem észre sokáig 🙂 , nagyon jól éreztük ott magunkat.

Közben mini pikniket csaptunk, amit Toma már oly régóta szeretett volna, a cukrászdából hozott kedvencét, a hókiflit eszegettük a fűben ülve. Toma annyira jól érezte magát, ő kérte, hogy maradjunk még, néha annyira kevés is elég egy jó délutánhoz 🙂 ! Közben a lankás domboldalon gurulgatott lefelé, 

meg az új kedvenc elfoglaltságát gyakorolgatta, fára mászott:

Tényleg jó sokára értünk haza, pedig csak pár percnyire voltunk a házunktól 🙂 , Tomát jó volt látni, ahogy lubickol az egészben, pedig azért elég sok közös időt töltünk együtt, mégis most úgy éreztem, hogy ezt is nagyon értékelte, hogy ez csak az ő ideje volt, na meg kifejezetten az ő programja 🙂 .