Esti bunkertúra

Itt van a közelünkben a Tamariska-domb, ami egy természetvédelmi terület (Tomával időnként meglátogatjuk 🙂 ) és nem mellékesen ősszel megnyitottak ott egy 1940-es évektől működő légvédelmi bunkert, ahová valahogy soha nem sikerült eddig eljutnunk. Észrevettem, hogy szombaton, a Múzeumok Éjszakáján is nyitva lesz, és óránkénti légvédelmi sziréna is ígérkezett, ezért aztán gondoltam megnézzük a fiúkkal. Annyi sok jó program lett volna aznap délutánra és estére a múzeumoknál, sokat ki is néztem, de ahogy mentünk előre az időben, úgy mentek el ezek a programok 🙂 , pedig aznap semmi különöset nem csináltunk, csak a fiúk Máténak pólókat vásároltak, meg a nagybevásárlás is oda csúszott valahogy, szóval elment az idő, na de majd jövőre is lesz ilyen éjszaka 🙂 !

Így ami tartalék programnak ígérkezett, az lett a befutó a közelsége miatt, viszont nagyon jól jártunk vele! Este 8 előtt érkeztünk direkt a bunkerhez, mert óránként ugye szirénát ígértek, de lett mellé még tárlatvezetés is, amiről nem tudtam, de ha már ott voltunk, végighallgattuk. Pont Máténak való volt egyébként az egész, mivel erről főleg jövőre tanulnak a suliban (remélem elmennek talán még egyszer közösen is) miután nagy nehezen elcitáltam, utána élvezte és tetszett neki, tényleg átjött az a bunker hangulat valahogy, főleg egy hosszú folyosón,

oda egymás mellé ülhettünk és mindenféle rádiós anyagot hallgattunk éppen, meg persze a sziréna is rátett az egészre. Gyerekkoromban az egyik kedvenc filmem volt az Abigél, ott volt pont egy ilyen jelenet, ahogy a lányok ülnek egymás mellett egy riadó alkalmával, egyből az jutott persze az eszembe… 

Máténak tényleg tetszett, főleg, ahogy viaszbábukkal volt szemléltetve, hogy oda beköltöztek egy kicsit az emberek, vittek magukkal ételt-italt,

volt fekhelyük, még egy kis rezsót is láttunk, amin főzhettek. Aztán beszélgettünk utána egy picit a hidegháborúról is, ugyanis volt ott egy helyiség, ami vegyi támadás ellen védett és erről még igazán nem tud sokat Máté. Bár az is igaz, hogy van egy közös sorozatunk, amit nézünk, a Foglalkozásuk amerikai, ami késő este megy a Cool-on, már tavaly is vetítették, de aztán elkezdték ismételni, pár hete meg vannak új részek, úgyhogy ott ülünk a tv előtt hetente egyszer nagy bőszen 🙂 . Egy házaspárról szól a történet, akik KGB-sek, Amerikában élnek, mint egy normál család két gyerekkel, de közben meg teljes gőzzel kémkednek, az egész életül tulajdonképpen egy fedősztori, és úgy visszazuttyant az egész film minket a 80-as évek közepébe, szóval onnan már azért van némi rálátása Máténak arra a korszakra. Ami nagyon felkeltette még az érdeklődését, hogy az előadó elmondta, hogy a bunkernek csak az egyharmada látogatható, annyit újítottak fel az egészből, ő pedig igazán a maradék kétharmadra is kíváncsi lett volna felújítatlan állapotába 🙂 , mondjuk azt én is megnézném, feltéve, ha nem omlik ránk persze 🙂 .

Drága kis Tománk meg jött velünk nagy lendülettel, még azért levezetésképpen, amíg vártunk kint a túravezetésre, fölmászott a bunker tetejére 🙂 . Neki az volt az egészben a legjobb, hogy lementünk a föld alá 🙂 , meg az egyik viasz bábun észrevett egy olyan fegyvert, amihez hasonló neki is van itthon 🙂 :

Azért gyanítom, hogy legjobban az marad meg benn, hogy nagyon hideg volt lent, olyan 12 fok lehetett, mi meg a 30-ból mentünk le a mélybe, amire bevallom én sem gondoltam, bár az is igaz, hogy a tárlatvezetés sem volt betervezve, csak hirtelen ötletként adódott, gondoltam fél óránál tovább nem leszünk ott és bármikor kijöhetünk, ehelyett majdnem 1 óráig bóklásztunk lent 🙂 . Amikor a padokon ültünk, az ölembe vettem és dörzsölgettem a karját, eléggé fázott szegénykém, remélem, hogy nem jön ki rajta megint valami nátha…

Egyébként jó sokan jöttek az esti túrára, nem is gondoltam volna, azt hittem lézengünk majd ott páran, de egy kisebb tömeg gyűlt össze. Fényképezni is alig tudtam, a fiúkról egyáltalán nem, mert mindig vitt tovább a tömeg, lehet, hogy egyszer még visszamegyünk csak úgy körbenézni. Emlékezetes marad az biztos, ez most olyan különleges esti program volt!