Utálatos hétfő

Mert volt ezen a hétfőn mindenféle dolog kéremszépen, aminek nem kellett volna, hogy legyen! Tegnap takarítós, pakolós és készülődős napunk volt, ugyanis Máté ma elutazott a szokásos nyári kis rokonlátogatására Veszprémbe. Késő délutánig nem is történtek nagy dolgok erre felénk, sőt, még büszkék is voltunk magunkra, mert kiszortíroztuk Máté szekrényéből az ezer éves kinőtt cuccait. Aztán hazaért a Családfő és kezdődtek a gondok 🙂 ! Ugyanis nincs még medencénk, aminek a legfőbb oka, hogy a teraszról le kell szedni a fa borítást, mert annyira elkorhadt már az évek alatt, hogy lépni is alig lehet rajta. Ehhez a munkához éppen a tegnap estét választotta Apuci, ama elsődleges megfontolásból, hogy legfőbb segítője ma ugye elbuszozik Veszprémbe, egyedül meg majdnem lehetetlen leszedni azokat a hosszú deszkákat (hát, már itt tartunk, komoly segítség lett Máté 🙂 ).

Az előzményhez hozzátartozik, hogy a hétvégén azért nem álltak neki a dolognak, mert hol dög meleg volt, hol esett az eső (jól át is ázott a faanyag, így még nehezebb volt), de leginkább azért halasztódott a dolog, mert a Családfőnek jól bedagadt a bal térde a horgászat után, a sok guggolástól, erőltetéstől, sajnos van egy kis gond a porcával, amit műteni kéne, de még nem szánta(tuk) rá magát, meg azt mondja ideje sincs ilyen csacskaságokra 🙂 . A fiú szakasz kicsitől a legnagyobbig kint sürgölődött a teraszon, addig én bőröndöt kerestem és vettem elő, meg pakoltam volna, ha nem jött volna pár percenként be valaki valamiért, hol innivaló, hol szúnyogirtó, hol meg nem tudom éppen mi kellett, de mindig volt valami… Föntről csak a Családfő hangját hallottam folyamatosan, hogy vigyázzatok, ne lépjetek bele szögbe, vigyázzatok ne lépjetek bele szögbe, mint egy végtelenített felvétel, és amikor levonultam az alsó szintre megcsodálni a félig már szétszedett teraszunkat, na pont akkor sikerült belelépnie Apucinak egy jó nagy szögbe, ami még a papucsát is átszúrva a talpában állt meg…

Bejött, lefertőtlenítettük, én felhívtam azért az ügyeletet, bár sejtettük, hogy mennie kell vele legalább egy tetanuszért, amit telefonon keresztül meg is erősítettek, bár furcsamód nagy seb nem volt rajta, fájt szegénynek egy picit, de még a járás sem volt nehéz  Itt már este 9 tájékán jártunk, ő elindult a kórházba, én meg próbáltam a fiúkat a vacsora és a fürdés irányába terelgetni. A kórházba sokat kellett várni, persze rengetegen voltak előtte, éjfél körül haza is ért, egy tetanusszal, felvágott, kipucolt és bekötözött lábbal, amivel szerdán van jelenése kontrollon… Hazafelé még sikerült a kocsijával átrobognia egy fekvőrendőrön az egyik sötét utcában a kórház körül, ami elég jól megdobta, a tükre lejött, de azért visszarakta, meg úgy az alja nagyot koppant, de talán remélhetőleg nincs baja, reggel úgy tűnt.

Még a tegnapi nap ajándéka volt az is, hogy megtudtuk viszont az én autómról, hogy generátor hibás… Már egy éve is gyanús volt, pont a nyaralásra indultunk és fordultunk vissza az autópályáról, mert leállt, de aztán nem talált a szerelő semmit, bár mondta, hogy erre gyanakszik, de mivel ezek után nem volt semmi baja és jól működött, nyilván nem nyúlt hozzá, bírja, ameddig bírja alapon. Hát, végül is egy évig bírta, de már pár napja pittyeg és világít az akku jel, és hát meglett a diagnózis is. Úgyhogy nagyon “boldogok vagyunk”, az az ítélet, hogy a közelben járkálhatok vele, de a légkondi az nem megy benne emiatt, szóval annyira mégsem mókás így 30 km-es körzetben autókázni 🙂 , és mostanában valamikor meg kell csináltatni. (Talán, remélem, a nyaralás alatt esetleg…, majd meglátjuk…, bár eléggé drága mulatság, sajnos)

Most már Máté a buszon robog Veszprém felé, egy hétig marad, Apuci a lábával biceg bent a munkahelyén. Mi meg Tomával gyönyörködünk a teljesen szétdúlt teraszban, ahová talán valahogy a hét vége felé esetleg a medence is felkerül 🙂 . Viszont a kert hátsó részébe és a teraszra elsősorban a szögek, de más nyalánkságok miatt sem mehet Legkisebbünk, úgyhogy gyanítom, mi sem maradunk ma itthon sokáig és rövidesen útra kelünk, holnap az már biztos, hogy strandra megyünk valószínűleg többesben, utána pedig már csak két nap marad a hétvégéig, amikor talán medencézni is tudunk majd itthon 🙂 bár addigra éppen egy kis lehűlést ígérnek esővel …