Közlekedős nap: hajóval a hadihajóra

Mostanában kifejezetten örülök, ha itthon vagyunk, mert minden napra jut valami jövős-menős program, szóval nem, hogy nem unatkozunk, lassan az a ritka, hogy itthon vagyunk (ennyit a nyári ráérősségről 🙂 …). Arról nem is szólva, hogy komolyan kezdek aggódni a ház tisztasági állapota miatt 🙂 , mert egy normális takarításra nem jutott úgy igazán idő, pedig már nagyon esedékes lenne, a kertről meg ne is beszéljünk… De, visszatérve a közlekedős napunkhoz, ami kedden volt, azon az ominózus napon, amikor Máté reggel Veszprémbe utazott, szegény Családfő a bekötött lábával bicegett, amit előző este a szög miatt kapott, a teraszon pedig kőkorszaki feldúlt állapotok uralkodtak (meg még most sem sokkal jobb a helyzet, de legalább a hétvégi program is adott 🙂 ), ezért már csak biztonsági okokból sem akartunk itthon maradni (egy tetanusz egyelőre elég a családban), mert azért percenként nem rohanhatok Toma után, hogy éppen hová lép esetleg a terasz környékén 🙂 .

Így aztán nem volt kétség, hogy járművezni megyünk, amit mostanában, ha nincs éppen konkrét elintéznivalónk, valahogy mindig egybekötünk valami egyéb programmal, játszótérrel, Zoo Caféval, stb. Most is szinte adott volt, hogy hajózunk egyet, Toma azt szerette volna, ha jó messzire hajózunk 🙂 , ezért, hogy messzibbnek tűnjön a Boráros tér helyett, a déli oldal induló állomásánál a Müpa-nál szálltunk vízre, amit még tavasz óta, amióta átadták úgysem próbáltunk ki. A képek magukért beszélnek, Legkisebbünk imád hajókázni, is 🙂 :

Egészen a Kossuth térig mentünk, ahonnan egy rövid rakparti sétával elérhető a Lajta múzeumhajó, amivel már egy ideje szemezgetek magamban, hogy meg kéne nézni 🙂 . Eleve a Parlament mellett ringatózik a vízen, adja magát, hogy az egész fedélzetet be kell járni, ráadásul egy hadihajóról van szó, fiúknak csakis jó program lehet 🙂 . És tényleg, arról nem is szólva, hogy eleve kaptunk magunk mellé egy vezetőt, aki mindent megmutatott, elmagyarázott a hajón, minden nagyon interaktív volt, sok mindent meg lehetett fogni, kipróbálni és a bácsi, aki bemutatott, megmutatott mindent szintén gyerekbarát módon csinált, bevonta Tomát, kérdezgette, kérte, hogy találja ki egyes helyeken a különbséget, mondjuk, hogy hol hideg vagy meleg a padló, aztán elmagyarázta miért is van ez és tényleg Legkisebbünkre fordította le, hogy megértse, még Thomas mozdonyt is emlegettük a gőzhajtás miatt, úgyhogy élvezetes volt tényleg!

Aztán nem hagyhattuk ki a Parlament környékét gyalogosan sem,

majd a Kossuth téren metróztunk egyet, és visszatértünk ugyanoda és felszálltunk a 70-es trolibuszra, ami az egyik sarkalatos pont volt Tománál, hogy mindenképpen trolizzunk 🙂 , mert még sosem ült rajta ! Élvezte nagyon, végállomástól végállomásig mentünk, szerinte a troli a leggyorsabb busz 🙂 (tényleg tepert nagyon). Ekkor már igencsak délután volt, pont úgy igyekeztünk, hogy visszafelé a Családfővel tudjunk hazajönni autóval (!), de telefonos egyeztetéseink dacára elkerültük egymást 🙂 , úgyhogy az Erzsébet királyné útján felszálltunk az 1-es villamosra, a legnagyobb tömegben, mindenki akkor jött hazafelé, egy ideig örültünk, hogy állóhely jutott 🙂 , aztán sikerült leülni (itt kicsit megfáradva 🙂 )

és jó sokat villamosoztunk is végül, egészen a Müpáig, ahol már Apa várt minket a kocsival. 

Jól elfáradtunk nem mondom, azt hiszem lassítanunk kéne, mert nagyon élvezzük ezeket a programokat, de most kicsit mintha túlpörögtük volna magunkat 🙂 , a többi napról nem is szólva, ami utána jött, meg ami ma és még azt hiszem holnap is lesz, szóval jövő héttől megpróbálok visszavenni (remélem sikerül) 🙂 …