Balatonon – alsóörsi strand, Tihany

Kánikulában indultunk neki a Balatonnak és amikor leértünk Aligára, az elsők között az járt a fejünkben, hogy fürdenünk kell 🙂 ! A szálloda egy ősfás parkban terül el és több épületből áll, nyilván azért álltak rá a retro hangulatra, mert így nem kell annyit költeni csillivilli felújításra, de én most ezt egyáltalán nem bántam, sőt élveztem és azt hiszem mindenki megszerette 🙂 ! Mondjuk a fürdő például teljesen olyan volt, mint anno a keresztanyámék lakótelepi lakásában, még a csap is szinte megegyezett és hát volt retro kávézó és presszó játékgéppel, Máté szerint a tévét is ebból az időből hagyták ott, de én úgy láttam, csak a 90-es évekből felejtődött a szobában 🙂 . Nekünk két helyiséges nagyobb lakrészünk volt, az egyikben Toma mindig előbb el tudott aludni. A svédasztalos reggeli és vacsora nagyon finom volt, az éttermet is szerettük, ha tehettük a teraszon ettünk, mert nagyon kis hangulatos volt

és a személyzet is nagyon kedves volt, de a vendégek is barátságosak voltak.

Visszatérve az érkezéshez, lepakolás után szinte egyből a Balcsiban kötöttünk ki, nagyon jó volt a víz, nagyot fürödtünk. Este fél 9 körül mentünk vacsorázni és a teraszon ülve először csak esni kezdett az eső, majd fújni egy picit a szél. Ekkor a Családfő visszament, szerencsére kocsival a szobánkhoz a kint száradó törölközők miatt, de vissza már nem tudott jönni, mert teljese erővel és 157 km/órás széllel lecsapott a vihar. Amiből mi semmit sem vettünk észre, békésen eszegettük a vacsoránkat a fiúkkal, a teraszról a nagy szél ugyan beterelt minket a belső helyiségbe, de mivel a pincérek mindent behúztak és lehúztak, látni nem nagyon láttunk semmit, szerencsére. Így utólag örülök is neki, mert akkor ugyan nem tudtuk hívni a Családfőt, gondoltuk a nagy vihar miatt nincs térerő, de ha picit is kilátunk, biztos elborzadtunk volna és jól megrémülünk… Apuci szerencsére a szobában várta meg a tomboló szakaszt, de mint utólag megtudtuk itt Aligán és Siófokon volt a legbrutálisabb ez a vihar. A szálló ősfái közül sokat gyökerestől kifordított, több fa autókra dőlt, szóval mi hatalmas szerencsével megúsztunk mindent. Aztán sikerült Apucinak is értünk jönni, amikor már csendesedett az eső, de még így is bokáig érő vízben mentünk a kocsiig…

Másnap aztán saját szemünkkel néztük meg a pusztítást. tényleg olyan volt az a hatalmas  kert, mint a tájkép csata után, mindenhol letört faágak, kifordult fák fogadtak, a strandot pedig aznapra lezárták.

Így el is dőlt, hogy akkor megyünk az északi partra, bár nem tudtuk, hogy ott mit hagyott maga után a vihar, de hamar kiderült, hogy semmit, olyan volt, mintha arra nem is járt volna 🙂 . Alsóörsre mentünk, mert ott van a kedvenc strandunk. Gondolkodtam rajta, hogy ugyan miért szeretünk annyira odajárni, csak azért lehet, mert a strand ott olyan mint egy élménypark vagy valamilyen játszóház, csak éppen a szabadban – és persze ez elsősorban Legkisebbünknek nagyon vonzó 🙂 .

Toma persze élvezett mindent, elektromos autózott, mint 2 éve is minden nap 🙂 ,

bubi-bulizott,

játszóterezett, amit nemrég újíthattak fel, mert sokkal jobb volt mint legutóbb

és még nagyon sok mindent csinált volna, trambulinozni akart, meg valami kinti játszóházba bemenni, amire már nem jutott idő. Viszont kivettünk egy vízibiciklit, azt mindenki élvezte, csúszdás volt, így először Máténak a mélyben, majd Toma miatt a sekélyebb részen megálltunk, onnan csobbantak nagyokat a fiúk 🙂 . 

Másnap végre elkezdtünk alaposan is körbenézni a szállásunk hatalmas üdülőterületén, bár még sok helyen a nagy vihar nyomaira bukkantunk letört faágak, kidőlt fák kíséretében. Elmentünk a kikötőhöz,

mert az üdülőtelepnek külön ilyen része is van, aztán sétálgattunk az érkezéskor kapott térképet bogarászva. Kipróbálta végre Toma az ottani játszóteret,

elektromos autózott ott is.

Már reggel eldöntöttük, hogy átkompozunk Tihanyba,

már csak azért is, mert Máténak is kifejezetten kedve volt hozzá, ami ritka, de Tihanyt most megkedvelte veszprémi nyaralása alatt, így kihasználva ezt a jó szériát odamentünk, pedig elég meleg lett végül aznap, de még így is jó volt 🙂 ! Ott “ebédeltünk”, ami annyit jentett, hogy egy nagyon hangulatos kis helyen, a Régi Ízek Udvarában jól belángosoztunk, sétálgattunk,

felmentünk az Apátsághoz is persze.

Nekem nagyszabású terveim voltak, hogy elmegyünk kirándulni egyet a belső tóhoz vagy a Barátlakásokat megnézzük, mindkét helyen gyerekkoromban jártam és nagyon tetszettek már akkor is. Ezzel a lelkesedésemmel nagyjából egyedül maradtam 🙂 , nagy kedve senkinek nem volt kirándulgatni, főleg nem a nagy melegben 🙂 … Ráadásul Toma eltérült egy játszótér láttán,

aztán a visszhangot kergettük, és nagy meglepetésünkre Apuci füttyentéseire, de Legkisebbünk kiabálásaira is halványan, de válaszolt 🙂 .  

Végül rajtam kívül mindenki lemondott a kirándulásról, volt nyafi a meleg miatt, meg  minden, hogy miért pont most  🙂 , ez egy véletlen “lesifotó” az árnyékban, ami jól is jött, mert Máté még mindig nem hagyja fényképezni magát 🙂  .

Így inkább elsétáltunk a Kálvária felé,

meg bóklásztunk, Toma közben gazdagabb lett egy kihúzhatós, amolyan Zorro karddal, aminek a szombati hazamenetel szempontjából lett később szerepe 🙂 . Persze Tihany még mindig gyönyörű és szeretem, hogy ilyen kis aranyosságokat látni szinte mindenhol:

Mindig megállapítom, hogy olyan jó lenne egyszer ősszel is visszamenni pár napra, mert  a falusi belső rész és a látványosságok mellett, csodaszép a természet is rengeteg jó kis kirándulóhellyel…

Aztán visszaautóztunk Aligára, ahol belevetettük magunkat a vízbe, labdáztunk, mi beúsztunk messzire Mátéval, meg csak úgy élveztük az egészet nagyon sokáig. Azt hiszem akkor kezdődött, hogy vacsora előtt és után a fiúk flippereztek a mi épületünkben és holt időben fejtettük a rejtvényeket amikor csak tudtuk Mátéval közösen én meg olvastam, szóval amolyan nyaraló-üzemmódba kapcsoltunk 🙂 . Ez meg egy elég gyatra minőségű kép a szállásunk kis erkélyéről, ahol viszont ilyen jó volt a hangulat általában este és reggel, úgyhogy azért ide biggyesztem 🙂 :

Folyt. köv. a hét második felével 🙂 …