Vízilabda meccs és Margitsziget

Szerdán volt az az omimnózus napunk, amikor jegyünk volt a Magyarország-Olaszország  vízilabda meccsre. A jegy fél 6-tól szólt, és még szerencse, hogy nem indultunk el itthonról kettő körül és Máté rávilágított, hogy a mérkőzés csak este 20 órától lesz 🙂 . Toma nyilván nem bírta volna a sok meccs nézést és pont a lényegre fáradt volna ki, úgyhogy az fel sem merült bennünk, hogy odamegyünk a kezdésre. De, mivel én olyan típus vagyok, aki a programok mellé igyekszik kanyarintani még egyet, főleg ha az a Margitszigeten van, így most sem történt ez másként 🙂 .

Leraktuk a kocsit a hév körül, mivel eszembe sem jutott volna ott a szigeten parkolni, gyanítom hely sem nagyon lett volna, és brutál pénz, a környék pedig ugyanúgy fizetős és még ráadásul rohangálhattunk volna meccs után összeszedni az én autómat is. Így hát egyértelmű volt, hogy tömegközlekedéssel megyünk, hév és vagy a 2-es vagy az 1-es villamos jöhetett szóba. A 2-es lett volna nyilván a szimpatikusabb, de mivel Máté kijelentette, hogy ő azzal nem megy (ne kérdezzétek miért, nincs válasz, de lehet, hogy a tömegnyomor miatt, ami ott azért tényleg szokott lenni 🙂 ), így gondoltam velem lehet beszélni alapon, az 1-el megyünk 🙂 . Különben is rájöttem én már arra, hogy a kamaszok kedélyállapota hullámzó 🙂 , vannak jobb és rosszabb napok, és még a jobb napokon is vannak mélységek, meg a rosszabb napokon is vannak magasságok, na maradjunk annyiban, hogy ez a szerda egy ilyen hullámvasutas nap volt 🙂 , több magassággal és mélységgel 🙂 …

Szóval az Árpád-híd felől érkeztünk a szigetre, még benne járva a délutánban, gondoltam azért végigjárunk, meg megnézünk pár dolgot, este 7-ig, amikor Apucival találkozunk. Így Toma egyből felrohant a zenélő kútra,

ami persze akkor nem zenélt és még legalább fél óra lett volna amíg valamit is hallunk belőle, így tovább álltunk. Végigmentünk a Japán kerten, ami mindig csodaszép, roham tempóban úszó teknősöket, kacsát és arany halakat figyelgettünk 🙂 .

Aztán eljutottunk a szállodáig, ahol mint mindig most is volt jégkrém és vattacukor árus, ott le is rogytunk az egyik padra, mert irtó meleg volt és nagy boldogan befaltuk a jégkrém adagunkat 🙂 , aztán vettünk még egy vattacukrot is Legkisebbünknek, aki éppen a nagyszakállút imitálta rögtön, így nyár közepén 🙂 :

Utána éppen a Víztorony mellett mentünk el, amire gondoltam felmehetnénk, de Legnagyobbunk szerint nagyon magas és minek is mennénk, meg még belépőt is fizetni kell érte. Aztán amikor kértünk  jegyet, egy nagyon jópofa fiatal fiú volt az árus és kérdezgette többször is, hogy biztosan elmúlt már Toma 4 éves (addig ingyenes), mert ő úgy látja nem 🙂 …. Eltartott egy ideig, amíg kapcsoltam, válaszolgattam a pénzem után kotorászva, hogy mindjárt hat, aztán amikor mondta, hogy legyen 4 éves, akkor nagylelkűen jóváhagytam, hogy persze legyen annyi 🙂 , akkor meg Legkisebbünk tiltakozott, hogy de ő már 6 lesz 🙂 , de ezt elengedtük a fülünk mellett 🙂 … Aztán kiderült, hogy nem tud visszaadni az ötezresből, mert 6 körül járt az idő és leadta már a váltópénzt, így aztán felengedett minket – nagy hálálkodásaink közepette – ingyen 🙂 … Na, így már Máténak is megtetszett a dolog (azt mondta ezután mindig velem jön ilyen helyekre 🙂 ), felérve meg tényleg gyönyörű volt a kilátás, még le is ültünk nézelődni egy darabig, és persze Legnagyobbunk volt a leglelkesebb fotós ott fent 🙂 .

Jó volt egyébként a másik oldal felől érkezni, mert egy csomó dolog mellett elmentünk, amihez nem mindig érünk el, ha a Margit-híd felől érkezünk. Tavaly is milyen érdekes, hogy a strand kézi miatt mentünk ki nyáron a Margitszigetre, meg azt hiszem olyan szeptember körül voltunk Tomával, akkor rengeteg gesztenyét szedtünk arra emlékszem, viszont egy kicsit elegünk is lett, tele volt munkagéppel a terület, akkor valahogy eszembe sem jutott, hogy valószínűleg a mostani VB-re kezdték el az útfelújításokat 🙂 …

Elvezetett utunk a kolostorromok mellett is, azt  mindig is imádta Toma, most is leragadtunk ott, átmászott a falakon, lépcsőzött, jött-ment, élvezte az egészet 🙂 .

Aztán elkezdtünk erősebb tempóra kapcsolni, mert már elmúlt 7 is, de még nem értünk oda az uszodához, ahol a Családfő várt. Jó negyed órás késéssel megérkeztünk, addig Apuci ellenőrzött, meg végezte a munkáját és szemrehányóan ecsetelte, hogy mennyi fontos emberrel és közismert személyiséggel beszélgetett, amíg várt ránk, így gyorsan mondtuk is  neki, hogy ne sajnáltassa azért annyira magát 🙂 …  Túlestünk az alapos átvilágításon meg mindenfélén és beérve egyből a több méteres sorba álltunk be a büfénél, mert innivalót nem lehetett bevinni, viszont büfé csak egy volt belül. Hát, ott elszórakoztunk kezdésig, jó 20 percet, amíg sorra kerültünk, de végre felértünk a helyünkre is. A meccsről nem is tudok mit írni, mert a hangulat az fantasztikusan, elképesztően leírhatatlanul jó volt, ráadásul a meccs is iszonyú izgalmas volt! Máté nagyon élvezte, mint ahogy mi is, és Toma is a leglelkesebb szurkoló volt, ria-ria-Hungáriázott, meg ordított a tömeggel mindent, és dobolt a lábával, ami Legnagyobbunk kedvence lett, szóval szuper volt az egész 🙂 !

Imádtuk az egészet, úgy ahogy volt, a döntetlen is nagyon jó eredmény lett, és jó érzés arra gondolni, hogy talán a szurkoló tömeg is segített ebben a játékosoknak, mert a bíró maradjunk annyiban, hogy nem volt a barátunk még én is felhúztam magam rajta, pedig az már nagy szó! Jó lenne kimenni még egy vízilabdára is, de nem látom, hogy ez mostanában összejönne 🙂 , ennek is örülünk hogy sikerült…

Toma eléggé álmos volt már a végére, látszott, hogy nagyon kókadozik, de szurkolt rendületlenül, jó tanácsként azért magamnak megjegyzem, hogy esti meccsnél nem zsúfolok be ennyi délutáni programot legközelebb egy mindjárt 6 évesnek 🙂 . Kifelé igyekezve az uszodából, még egy rejtett kívánságom is teljesült, ugyanis már délután azon keseregtem, hogy pont úgy végzünk a meccsel, hogy az esti 9 órás zenélő szökőkutat már nem látjuk, mert napközben már elég sokszor megcsodáltuk, de esti kivilágításnál még egyszer sem. Hát láttuk 🙂 ! Azt nem tudom hogy történt, lehet, hogy az új műsorlista miatt, ami nyár elejétől van vagy a VB miatt változtattak valamit a műsoron, de teljes valójában zenélt és pompázott, amikor arra jártunk, így persze le is álltunk megcsodálni és meghallgatni a zenét, a hangulat is nagyon jó volt, rengetegen voltak rajtunk kívül is, a látvány és a zene is nagyon szép volt 🙂 !

Egyébként is az járt a fejemben, hogy nagyon jó ilyenkor nyár este sétálni Budapesten, egy élmény volt tényleg végigmenni a Margit-híd lábáig, ahol Apa parkolt, közben látni a kivilágított Parlamentet, a hidakat, az épületeket, élvezni a Jászai Mari téren az estét, nézni a kint ücsörgő embereket, egy nagypapát az unokájával például, azért ettől rendesen elszoktunk, hogy milyen élet van a belvárosban este 10 körül, és még a kocsiból is szuper volt megcsodálni a kivilágított fővárost!

Megvárt Piki kocsim is ott ahol leraktuk, így aztán hazaesve Tomát épp, hogy le lehetett tusolni, már majdnem törölközés közben elaludt 🙂 .