Státusz vizsgálat egy kis tanösvénnyel
Még csütörtökön, a legnagyobb kánikulában jutottunk el a védőnőhöz, a szokásos évenként esedékes vizsgálatra (milyen érdekes, hogy mindig bődült melegben járunk nála, eddig még soha nem volt hűvösebb idő, esőt meg véletlenül sem láttunk arrafelé 🙂 ). Pont a vízilabda meccs utáni reggelen Toma nem volt éppen a legfittebb 🙂 , jó későn kelt fel (nem csodálom), amire megreggelizett és tett-vett valamit, már indulhattunk is. Már rutinosként minden vizsgálattal gyorsan végeztünk, a súlya az még mindig 18 kg (!) 🙂 (bár tudtuk ezt azért), de mint megtudtuk ez nem a kórosan sovány kategória, szóval minden oké 🙂 .
Én voltam ilyen gyerekkoromban, alig tudtam elérni 7 évesen az iskolakezdéshez szükséges 18 kilót, szóval tulajdonképpen én ezt sikernek könyvelem el, hogy Toma már most itt tart 🙂 … Minden rendben volt, mindenen ügyesen végigment, már majdnem elkezdtünk búcsúzkodni a végén, hogy mi már többet nem jövünk ilyen vizsgálatra, amikor kiderült, hogy elképzelhető, hogy még találkozunk, ugyanis úgy néz ki, hogy egy új rendelet szerint, azok akik nem mennek 6 évesen iskolába, még egy körre számíthatnak státusz vizsgálat szempontjából, szóval nagy valószínűséggel jövőre egy újabb kánikulai napon ejthetjük meg majd mindezt 🙂 .
Mint már írtam őrült hőség volt, de nem tudunk egyszerűen úgy hazafelé menni, hogy ne menjünk el a tanösvényhez, mivel arra vezet el az utunk, szóval lehet bármilyen idő, mi azt kötelezően útba ejtjük, ha már ott járunk. Most is örömmel járkáltunk ott, pedig tényleg nagyon melegünk volt már közben is, amit mutat, hogy Toma a játszóteret kihagyta, ha már neki sincs kedve bemenni, akkor tényleg meleg van 🙂 ! Viszont megint láttunk kiskacsákat és azért az ösvény nagy része árnyékos, úgyhogy elvoltunk ott egy ideig.
Utána gondoltam ebédelünk egy lángost ott a kis büfében, Máténak meg vinni akartunk valamit, de sajnos kiderült, hogy most már csak péntektől-vasárnapig működik a konyha a büfénél, amit mondjuk nagyon sajnálok, mert mi pont akkor nem szoktunk arra járni, így jobb híján ettünk egy jégkrémet és még szerencse, hogy volt otthon maradék előző napról.
Hazaérve egy gyors ebéd után a fiúk már benne is voltak a medencében, egyébként is a nyári napjaink elengedhetetlen mozzanatai most már a délutáni (és napközbeni többszöri) fürdés és az esti biciklizés, gyanítom, hogy ez egész nyáron így marad 🙂 .