Balatonon – bobozás, alsóörsi kilátó, sétahajózás

Csütörtöki napunk a Balatonon eléggé szeles volt, az erkélyről csodáltuk egy ideig a tarajos hullámokat és kacérkodtunk a gondolattal, hogy fürdünk egyet ennek ellenére, de aztán valahogy máshogy alakult az a nap 🙂 … Reggeli után már ráérősek lettünk, kávéztunk egyet a szokott helyünkön a flippernél, aztán felmentünk a szobánkba és előkerült a kártya, Tomával több partit lezavartunk, meg a rejtvény, akkor nagyon belelendültünk, egymás után fejtettünk 🙂 , amíg pedig holt idő volt vagy játékgépeztek a fiúk, addig én olvastam, és ez az egész akkor olyan jól esett 🙂 …

Aztán mivel nem volt kifejezett strandidő, egyből lehetséges programnak a bobozás ugrott be, ami most már évek óta visszatérő eleme a balatoni nyaralásainknak. Így aztán ebédidő tájékán már a Balatonfűzfő felé robogtunk, bár ez ilyenkor, hűvös időben nem biztos, hogy a legszerencsésebb a Balatonnál, mivel ez nyilván másnak is eszébe jut és így is volt, jó sokan gondolták ki ezt aznapi programnak 🙂 . Azért még az elviselhető kategória volt a dolog, sokat mentünk mindenféle variációban, legtöbbször én Mátéval, Apa Tomával, aztán Apuci Mátéval, én Legkisebbünkkel és most először ment a két fiú együtt is, én meg a Családfővel 🙂 . Nem mintha nem mehettek volna eddig a fiúk együtt, de Máté olyan őrült tempót diktál, hogy azért ezt nem ajánlgattam magamtól nekik, féltem, hogy esetleg Toma megijed. Persze nem így volt, ugyan Legnagyobbunknak a lelkére kötöttem, hogy ne teljes gázzal rohanjon és ezt azt hiszem be is tartotta, legalábbis azt mondta 🙂 , viszont Toma szerint természetesen Mátéval volt a legjobb menni és nem, hogy nem félt mellette hanem egyenesen kurjongatott bobozás közben 🙂 ! Fotó most először nem készült, eddig minden évben lőttem legalább egyet, de most a kocsiban hagytam mindenemet, így ez nem jöhetett össze.

A felhőtlen száguldozásnak a korgó gyomrunk vetett véget, ott helyben ebédeltünk és gondoltuk visszamegyünk még pár körre, de amikor beért egy turista busz és kínai tömeg lepte el a pályát hosszú tömött sorokban, akkor lemondtuk inkább a további bobozásról, mert csak a jó ég tudja mennyit várakozhattunk volna egy-egy bobozás előtt. Így viszont még olyan korán volt, gondoltam menjünk el hajókázni, legközelebb a Füredi kikötő volt, megnéztem a neten, hogy van egy 5 órási hajó azt gondoltuk elérjük, de rosszul kalkuláltunk, már egy kis idő elteltével lehetett látni, hogy nem érünk oda. Közben meg beugrott nekem, hogy Alsóörsön van egy jó kis kilátó, amihez elmehetnénk és még rengeteg más program is ott van a fejemben, csak úgy kenem-vágom ezeket 🙂 . Ez eléggé muris egyébként, ugyanis a Családfő nem is érti, hogy hogy vagyok én egy ilyen két lábon járó programfüzet, de azért most már beletörődött 🙂 … Amikor meg megláttuk, hogy milyen magasan van a kilátó, majdnem mindenki visszahőkölt, de szerencsére kis noszogatásommal negyed óra alatt fent voltunk, egyáltalán nem egy nehéz ügy, csak úgy látszódott 🙂 . Az addig vezető út és a kilátás is csodaszép volt, megérte felmászni!

Visszaérve Aligára még egy gyors kettesben kávézás is belefért a Családfővel kávés helyünkön, addig a fiúk felmentek a szobába, ilyen a hangulat ott a presszó teraszán:

Aztán vacsora után mindenki beállt tőlünk flipperezni, szóval ez addigra állandó időtöltéssé alakult át.

A péntekünk volt a legráérősebb, nem volt strandidő, sőt olyan kis hűvös lett, de ettől függetlenül jól elvoltunk, sőt, a nap nagy részében a szálláson maradtunk. Reggeli után kipróbáltuk az ottani játszóházat, Tomának nagyon tetszett, még egy kis havert is összeszedett természetesen.

Majd én egy hatalmasat sétáltam a parkban, keresztül-kasul bejártam az egész területet, a fiúk közül senki nem volt hajlandó velem jönni, mindenki a flippert nyomta inkább 🙂 . Délelőtt a fiúk fociztak is egy kicsit, később a kártya és a rejtvény mellett előkerült a társas is, pedig amikor beraktam még itthon, szinte biztosra vettem, hogy nem játszunk majd, külön örültem, hogy mégsem így lett. Ott az üdülőterületen ebédeltünk, volt ott mindenféle strandkaja, hekk, lángos, gyros, palacsinta. Azért délután folytattuk a délelőtti játékok sorát és volt egy hirtelen csendespihenő is, kicsit elfáradt a fiú szakasz 🙂 :

Megejtettük az előző nap elmaradt hajózást is, csak most a Siófoki kikötőbe mentünk, végre el is értük a hajót.

Visszaérve a szállásra kipróbáltunk egy másik retro kávézót is az üdülőtelepen, szuper volt a kávé is és az időutazás is és persze ott is volt játékgép 🙂 . Szombaton mentünk haza, a gyors összepakolás után reggeliztünk, kicsit búcsúzkodtunk, ez itt a kinti terasz, amit úgy szerettünk és ahol általában ültünk 🙂 .

Aztán felkerekedtünk és mert véletlenül eltört Toma kardja, amit Tihanyban vettünk, gondoltuk előtte elmegyünk oda és veszünk neki még egyet. Az ötlet szuper volt, csak azzal nem számoltunk, hogy szombat lévén mindenki özönlik a Balatonhoz, először Füred felé indulva visszafordultunk, mert konkrétan dugó volt az úton, gondoltuk elmegyünk a szántódi komphoz és pikk-pakk ott vagyunk. Csak éppen a kompnál várakozva is bődült sokan voltak, legalább 1 órába telt, amíg feljutottunk, addig próbáltuk elütni az időt, először rejtvényt fejtettünk, majd szóláncoztam Tomával, és aztán nagyon eszembe jutottál Erika, mert elkezdtünk barkobázni és olyan, de olyan murisakat kérdezgetett Legkisebbünk, jókat szórakoztunk, kár, hogy nem írtam fel semmit, de maradjunk annyiban, hogy azt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy kérdezni is meg kell tanulni 🙂 …

Az utazásunk legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor a kompon átérve Tihanyba nem indult az autónk 🙂 , véletlenül Apa rajta hagyta a világítást várakozás közben, mert éppen esős idő lett már akkorra. Mi voltunk az egyedüliek, akiket úgy toltak le a kompról, Máté aktív részvételével 🙂 , a Családfő nem volt túl lelkes, nekem meg jó kis nevethetnékem támadt, mindig ilyen helyzetekben tör rám, de nem tehetek róla ilyenkor kívülről látom magunkat és hát, na 🙂 ! Azért megnyugodtunk, amikor hallhatóan beugrott a kocsi, így aztán visszaérve a kard árus közelébe már nem is állította le Apuci a kocsit, mi kiszaladtunk Mátéval megvenni amit kell, aztán gyorsan beültünk és menünk is, amíg tudtunk 🙂 , így ez a tihanyi látogatás ilyen kurtán-furcsán zárult 🙂 . Hazafelé még bementünk Kati mamához Veszprémbe, csak ő volt otthon a családból, kicsit elidőztünk nála, aztán indultunk is haza, késő délután már itthon is voltunk.

Jó kis nyaralás volt, szerettük, és ahogy már írtam jó volt hazajönni is…