A család egyik fele, természetesen a Családfő és Máté személyében már reggel levonult a közeli Katalin tóra horgászni, mi Tomával meg egy ideig itthon maradtunk. Én szokásos kis kötelező dolgaimat intéztem, Toma hol velem ügyködött, hol eljátszott magában, hol meg a gólyát ragasztgatta nagy lelkesen 🙂 . Még örültünk is, hogy nem mentünk mi is már reggel, ugyanis délelőtt kétszer is zuhogott az eső jó ideig, így inkább ebéd után csatlakoztunk a többiekhez. Eredményes kis nap volt, mindenki jó sok halat fogott, én meg könyvet vittem, gondoltam majd olvasok, hát persze nem így lett, mindig volt valakinek kapása, amit nagy boldogan lestem én is, meg még fényképeztem is, mondtam is, hogy nem gondoltam ilyen munkás délutánra 🙂 … Jöjjön a képes beszámoló, aminek rögtön az első fotóján, ha esetleg valaki nem jönne rá elárulom azt fényképeztem, hogy a nagy ölében elégedetten a kicsi gubbaszt és várják együtt a kapást 🙂 , szívmelengetőek voltak 🙂 :
Közös fogás:
Holt időben előkerül a kekszes doboz 🙂 :
Kapás van!
Elmélyült csali készítés 🙂 :
A visszaengedés az már gyerekjáték…
Az egyik fogás 🙂 :
Kapás Máténál, Toma pedig asszisztensként működik közre:
Egy kis szakmai segítség a bátyótól:
És végül újabb elmélyült kalandozás a csalik világában 🙂 …
Persze zárásig maradtunk 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: